Előkészületek:

Van egy csomó dolog, amit el kell még intézni egy ekkora túra előtt, így volt ez most is. Jobb lenne nem az utolsó pillanatra hagyni mindent, de sajnos így volt, mivel egyikünknek sem volt valami sok szabadideje a túráig. Fruzsi is, és én is a vizsgaidőszak után rögtön megkezdtük a kötelező nyári gyakorlatunkat. Fruzsinak ez egy hónap volt, de neki a vizsgaidőszak hosszú volt. Én szerencsére a vizsgákat gyorsan letudtam, utána letöltöttem a 6 hét gyakszimat, és még volt egy hónap, hogy dolgozzak is, aminek nagyon örültem, és utólag azért kellett is ez a plusz pénz. Kötöttünk még biztosítást is, arra az időszakra, ameddig a tervek szerint külföldön tartózkodunk. Visszakanyarodva az elintéznivalókhoz… Reggel 9 órára hivatalosak voltunk a Sirius rádióhoz, hogy egy rövid kis interjút készítsenek velünk a túra előtt. Ezután meglátogattunk néhány boltot, hogy megvegyük azt a minimális élelmet, amit az indulástól viszünk magunkkal. Késő délutánra pedig maradt a pakolás, ami sosem könnyű, hogy mindent vigyünk, amire szükség lehet, de el is férjünk. A lényeg, hogy mindent sikerült bepakolni, így nyugodtan feküdtünk le, és vártuk a reggelt.

1.nap: (2014. augusztus 01.)

Elérkezett a reggel, körülbelül 7 óra magasságában keltünk fel. Szép lassan magunkhoz tértünk, felöltöztünk, és bekaptunk pár falatot. Ezután jöhetett a legizgalmasabb rész, a bicajokat levittük, majd minden csomagot, és elkezdtünk felpakolászni mindent a bicajokra. Ez már könnyen ment, mert mindennek megvolt a maga helye, igazából csak rögzíteni kellett őket. Szépen összegyűlt a család egy helyen, és jöhetett a búcsúzkodás, ami a szülők részéről nem történhetett könnyek nélkül. Sok sikert kívántak, majd szép lassan elgurultunk. Az első nap útvonala már fejből ment, mert tavaly az augusztusi hosszú hétvégén is eltekertünk már a Balatonhoz, egészen pontosan Balatonakarattyára. Az út első felénél ragyogó időnk volt, sütött a nap, és természetesen jól le is égtünk. Legelőször Jakabszállás után álltunk meg egy benzinkútnál, itt egy kicsit feltöltöttük levegővel az abroncsainkat, ettünk egy kicsit, és ittunk egy kávét. Egészen Izsákig mentünk, ahol találtunk egy ideális helyet, hogy megebédeljünk. Úgy gondoltuk, hogy Dunaföldvárig már nem állunk meg, ott is csak azért, hogy a jól megszokott táblás képet megcsináljuk. Fülöpszállástól Soltig valami iszonyatos az út, és csak rátesz egy lapáttal, hogy nagyon forgalmas is, de muszáj volt ott mennünk, hogy ne tegyünk nagy kitérőt, és időben érjünk a kempingbe. Amilyen szép időnk volt, Enying előtt olyan szép kis eső kapott el bennünket. Meg kellett állnunk egy buszmegállóban, mert szakadt, dörgött, villámlott, és úgy éreztük, hogy szerencsésebb megpihenni, ameddig nem csendesedik. Ahogy ez megtörtént elindultunk, már be is értünk Enyingbe, amikor láttuk, hogy felhőszakadás van mögöttünk, és a szél egyenesen felénk fújta. Megláttam egy gyárat, ahol volt egy fedett rész, ez a Cornexi gyár volt, ahol a müzliket készítik. Gondoltuk, nagy baj nem lehet, ha addig bemegyünk a fedett rész alá. Jól is tettük, mert elért a nagy zuhé, és az ott dolgozók is kedvesek voltak, mondták, hogy nyugodtan támasszuk le a bicajokat valahol, és menjünk bentebb, sőt a végén még 1-1 müzlit is kaptunk, ami másnap nagyon jól esett. Ezután már zökkenőmentesen értünk a kempingbe, ahol felállítottuk a sátrat, kiteregettük a vizes ruháinkat, lezuhanyoztunk, vacsiztunk, és végül aludhattunk.

2.nap: (2014. augusztus 02.)

Reggel 9 óra körül ébredtünk, de elárulhatom, hogy ennél hamarabb csak 1-2 alkalommal sikerült. Egész szép időnk volt, a kiteregetett dolgaink nagyjából megszáradtak. Balatonfüreden megálltunk ebédelni és általában én kávéztam is, mivel reggelente nem mindig volt rá lehetőség, így mindig egy boltnál kerítettem rá sort. Ezt követően már csak Badacsonytomajon álltunk meg a vasútállomásnál, ahol megettünk egy-két frissítő barackot, és úgy döntöttünk, hogy a Maniac Kerékpárüzlettől kapott táplálék kiegészítőkből is megkóstolunk egyet-egyet. Ja igen, aki nem tudta volna, egy szegedi kerékpárüzletről van szó, akik úgy döntöttek, hogy segítenek nekünk, és szponzorként támogatnak minket néhány dologgal, mint például a táplálék kiegészítők. Állagilag és ízileg olyan volt, mint az összenyomkodott vattacukor. Kicsit furcsa volt, de ha egyet megevett belőle az ember, az tuti, hogy egy jó ideig nem volt éhes. Említettem, hogy voltunk már erre tavaly augusztusban is, amikor beiktattunk egy esti túrát is, ezt itt most nem részletezném, akit érdekel elolvashatja a túrabeszámolók között. A lényeg, hogy akkor is Keszthelyig jutottunk, és jó volt visszaemlékezni, és megtalálni azt a helyet, ahol akkor aludtunk kint a szabadban, a bicajút mellett egy kertben. Most azért egy kicsit tovább mentünk, és megkerestük a kempinget. Menet közben azon gondolkoztunk, mivel egész jó időnk volt és víz közelben egy jó ideig nem leszünk, mi lenne, ha fürdenénk egyet a Balatonban. Gyorsan felállítottuk a sátrat, beöltöztünk fürdőruhába, de mire kijöttünk a sátorból már a nap sem sütött, és feltámadt a szél. Úgy gondoltuk most már csak azért is, de ahogy odaértünk a kempingben lévő szabad strandig elég nagy hullámokra lettünk figyelmesek, így mégis visszavonultunk a kis lakásunkba, vacsit csináltunk és pihentünk.

3.nap: (2014. augusztus 03.)

Reggel összepakoltunk, így már csak egy jó kis reggeli kellett az induláshoz. Felsőpáhok után, ami Hévíz mellett van minden fel volt túrva, rájöttünk, hogy útépítés van. El is fordultunk rossz irányba, de gyorsan rájöttem, hogy nem arra kell mennünk, de az ott haladó autóból egy idős pár segített is útbaigazítani minket. Vicces volt, mert mondták, hogy erre meg arra elmegyünk, és utána sokáig csak gurulunk majd. Annyira nem örültünk, mert előtte nem igazán emelkedett az út, szóval biztosak voltunk benne, hogy ha lejt, akkor emelkedni is fog…hát nem tévedtünk. Szerencsére nem volt vészes, és forgalom sem igazán volt, ráadásul az útépítés miatt egész jó aszfalton haladtunk. Biztos, ami biztos utána tényleg egy jót gurultunk. A Zalacsányi tónál meg is pihentünk egy kicsit, de csak az út széléről nézelődtünk.Nagyobb pihenőt már csak Zalaegerszegen töltöttünk a Mária Magdolna Plébániatemplom tövében, ahol meg is ebédeltünk, igaz 2-2 mekis hamburgert, de a célnak megfelelt, én még egy fagyit is benyomtam utána. Szép lassan megérkeztünk Csörötnekre, ahol én még a barátaimmal néhány éve közösen is voltam, és azt tapasztaltam, hogy a hely szinte semmit nem változott azóta. Érkezésünkkor telefonáltunk a táblán feltüntetett számra, és mondták, hogy nyugodtan menjünk be, másnap majd mindent elintézünk. Rajtunk kívül egy egész tájfutó csapat is volt még a kempingben, de amikor mi érkeztünk meg csak egy édesapa volt ott, aki tócsnival kínált bennünket, és közölte, hogy együnk csak nyugodtan, mert kicsit több lett, mint kellett volna. Hozzáteszem mi már akkor a maradékból ettünk, de az is szép adag volt. Később a többiek is megérkeztek. Kellemes meglepetés volt, mert kiderült, hogy a szervezők Zita és Árpi (akik kerékpáros világkörüli útra mentek) jó barátaik. Megkértek minket, mint külsősöket, hogy állítsunk sorrendet 4 kitűző, és 4 csapatlogó között, amiket ők maguk készítettek. Valamiféle házibajnokság lehetett, 4 csapat volt, így zsűriként egy kicsit mi is részt vettünk benne. Elintéztük a szokásos esti dolgokat, majd lefeküdtünk.

4.nap: (2014. augusztus 04.)

Reggel a szokásos 9 óra körüli kelésünk után megreggeliztünk, összepakoltunk, elköszöntünk az ott lévőktől, majd a községházhoz mentünk, ahol fizettünk. Izgatottan indultunk el, mert tudtuk, hogy ezen a napon lépjük át a határt, és Grazban szállásadóink is lesznek. Alsószölnök után megláttuk a táblát, ami azt jelezte, hogy utána Ausztriában vagyunk. Itt még utoljára felhívtuk az otthoniakat, hogy megnyugodjanak eddig minden rendben. Ahogy beértünk az egyik városba szemmel láthatóan szebb volt a környezet. Mindenhol virágok, frissen nyírt fű, és ami a legjobb volt mindezt a Rába menti bicajúton csodálhattuk. A Rába folyó mellett délután fél 2 körül megálltunk ebédelni. Ezen a részen kifejezetten koszos volt. Tovább haladva egy idő után persze elkanyarodott a Rába, de szerencsére továbbra is bicajúton folytattuk az utunkat egészen Grazig. Szép nagy város, de a GPS segítségével viszonylag könnyen odataláltunk a megadott címre. Ahogy megérkeztünk Anita és András már vacsorával várt bennünket, kicsit beszélgettünk, majd gondoltuk haza is telefonálunk, hogy ne aggódjanak. Igen ám, de a telefonok nem váltottak át automatikusan másik hálózatba, így nem volt térerőnk. Mire megtaláltuk, hogy is kell átváltani, addig szépen el is szaladt az idő, és meg is kaptuk a magunkét az otthoniaktól.

5.nap: (2014. augusztus 05.)

Reggel már megterített asztal várt minket a reggelivel és még kávét is tudtunk inni. Nagyon kedves pár volt, igyekeztek mindent megadni, amire éppen szükségünk volt. Ezúton is nagyon köszönjük a vendégszeretetüket. Ez a nap nem okozott nagy problémát, szinte végig kerékpárúton tudtunk jönni, szint is csak 253m volt, ráadásul 83km-re, szóval viszonylag laza napot zártunk. Az időjárás is kegyesebb volt hozzánk, mert nem sütött a nap, igaz egy pici eső elkapott minket, de nem tartott sokáig. Összefutottunk egy magyar apa-fia párossal is Frohnleitenben, akik szintén egy nagy túrán voltak. Itt csak pár szót beszéltünk, mert ők egy buszmegállóban pihentek, mi pedig az út túloldalán voltunk, de kiderült, hogy ők is München felé tartanak, így úgy köszöntünk el, hogy biztosan találkozunk még. Így is volt, később találkoztunk velük, és kiderült, hogy a fiú 10 éves, és nagy álma volt, hogy Münchenbe bicajozzon, ahol focizhat egyet a korosztályának megfelelő fiúkkal. Az apa pedig segített ezt az álmát megvalósítani. Sajnos Gergő cukorbeteg, ezért is szép teljesítmény amit csinált. A boltokban is állandóan figyelniük kellett, hogy miben mi van, nehogy olyat egyen, amit nem szabadna. Jó volt tekerni velük, de ők úgy döntöttek, hogy kimennek az országútra, mert ott gyorsabb, nem olyan emelkedős, és kevésbé kanyarog. Sok szerencsét kívántunk egymásnak és külön folytattuk utunkat. Elértük a mai napra kitűzött célt, Leobent. Itt nagyon szuper kempingünk volt, egy kis rész el volt kerítve, ahol csak mi voltunk. Este csináltunk gyorslevest, hogy egy kicsit felmelegedjünk, mert elég hideg volt már.

6.nap: (2014. augusztus 06.)

Reggel már 7 óra környékén sikerült kimászni a hálózsákokból. Találtunk egy vendéget is az előtérben, aki meztelen csiga formájában mászkált a cuccainkon. Sokáig nem maradt, mert kidobtuk.  Az első 50 km-en iszonyatosan nagy szelünk volt, és ahogy ez lenni szokott a bicajosoknál: szembeszél. A táj látványa azért kárpótolt minket, mert az továbbra is nagyon szép volt. Ezen a napon is többször összefutottunk Tamással és Gergővel, akik egy idő után szintén az országutat választották.

Elköszöntünk egymástól, számot cseréltünk, ha véletlen nem találkoznánk már, akkor a túra után fel tudjuk venni a kapcsolatot. Az indulásnál Fruzsi bicaja eldőlt, és a fogaskerék szerencsétlen módon felhasította a lábát. A nap vége felé még falatoztunk egy kicsit, hogy biztos elég legyen az energiánk a kempingig. Este fél 8 körül érkeztünk meg, ahonnan nagyon szépen lehetett látni a Grimming hegységet, ami 2351m magas. Estére csináltunk még magunknak sajtos-tejfölös tésztát, ami végre nem kenyér alapú volt. Később jöhetett a megérdemelt pihenő.

7.nap: (2014. augusztus 07.)

Reggel meglepő módon 8 óra körül sikerült kelni. Ettünk, összepakoltunk és folytattuk tovább az utunkat. Egy jó ideig csodáltuk még a Grimminget, ugyanis egyenesen felé mentünk, persze egy idő után elvitt az út mellette. Nagyon tetszett a környék, mindenfelé hegyeket lehetett látni. Nekem személy szerint egyébként is nagyon tetszik az ilyen környezet, szóval élvezet volt itt haladni. Néha sajnos elég rossz minőségű útra tévedtünk, de mindenben a jót kerestük, így örültünk, hogy legalább nincs autó. Eselsbach után két irányba ment az út, balra egy nagy emelkedőt láttunk, egyenesen pedig viszonylag sík terepet. Arról is jöttek bicajosok, ráadásul a GPS szerint is járható útnak tűnt, de tévedtünk, egy idő után már gyalogosan is nehezen lehetett volna ott közlekedni, nem hogy jól megpakolt bicajokkal. Teljesen nem mentünk vissza, mert rá tudtunk csatlakozni arra az útra, amin haladnunk kellett, de az emelkedőt erre sem úsztuk meg. Valamivel később pihenőt tartottunk és ettünk, hogy pótoljuk az elvesztett energiát. Ahogy haladtunk tovább észrevettem egy 23%-os táblát, ami szerencsénkre lejtő volt. A gurulásnál azért elég erősen kellett fékezni is, és egyszer azt vettem észre, hogy nem igazán akar fogni a fékem, így nagyjából félúton megálltam (egy bokornak köszönhetően  ), hogy kicsit hűljenek a tárcsák és a pofák. Közben néhány bicajos legalább 60km/h-val gurulhatott el előttünk. Pár perc kényszerszünet után sikeresen leértünk, ahol egy tó kezdődött, nem is akármilyen tó, az, aminek a túlpartján Hallstatt, barokk kisváros állt. Tovább haladva volt egy rész, ahol közvetlenül a tó fölött vitt a bicajút. A tavat elhagyva jó ideig a Traun folyó mentén mentünk tovább, ahol szintén volt egy kis döngölt földutunk, de itt jól lehetett haladni. Este 8 óra körül érkeztünk meg a kempingbe, ami szintén egy tó mellett volt Aberseeben. Örültünk, mert tudtuk tartani az útitervet, amiben nem voltunk biztosak, hogy menni fog, főleg az emelkedők miatt. Végül jöhetett a megérdemelt pihenés.

8.nap: (2014. augusztus 08.)

Ezen a napon kettős érzések voltak bennem, egyrészt tudtam, hogy átlépjük az osztrák-német határt, és egyre közelebb kerülünk a célhoz, másrészt kicsit szomorú is voltam, hogy elhagyjuk a hegyvidékes részt. Ahogy elhagytuk a tavat, jött egy kis emelkedő, ahonnan nagyon jó volt visszanézni, hogy merről is jöttünk. Később láttuk Salzburg jelképét is a Festung Hohensalzburg-ot. Ez egy 1077-ben Gebhard érsek által emelt erődítmény, ma Közép-Európa legnagyobb, teljes mértékben megőrzött vára. Ezt egy hídról tudtuk lefényképezni, ahol rajtunk kívül voltak még bicajosok, és a zászló miatt olaszoknak néztek minket, ami elég vicces volt. Salzburgot elhagyva lassan át is léptük a határt, így már Németországban folytattuk utunkat. Freilassing után sikerült bekeverednünk egy zsákutcába, de megnéztük, és rájöttünk, hogy egy kis erdőn átvágás után ismét úton tudjuk folytatni. Ha már így alakult, akkor itt pihentünk is egy kicsit, és ettünk. Elég csendes hely volt, így jól is esett itt megállni. Az erdőátvágás elég könnyen ment, utána már sima utunk volt a kempingig, ami Seebruck előtt volt ismét egy tó mellett.

9.nap: (2014. augusztus 09.)

Ezen a napon történt talán az egyik legtöbb olyan dolog, ami miatt a nap végén megfordult a fejünkben, hogy talán nem sikerül a tervek szerint a túra. Kezdődött az egész azzal, hogy az egyik benzinkúton pumpáltunk az abroncsokba, ami után észrevettem, hogy egy elég nagy nyolcas van a hátsó kerekemben. Először arra gondoltam, hogy rosszul támasztottam le, és a súly miatt meghajlott, de kiderült, hogy eltört az egyik küllőm. Bíztam benne, hogy nem lesz gond vele, így egyelőre nem is foglalkoztam vele. A másik dolog a bevásárlásnál volt, amikor már a harmadik boltban voltunk, és sehol nem fogadták el a kártyánkat. Nem értettük, volt még nálunk készpénz, fizettünk azzal. Elmentünk a kempingig, ahol szintén készpénzzel fizettünk. A sátorállítás után összeszámolgattuk, hogy van még nálunk annyi, hogy 1 kempinget biztos fut. Haza telefonáltunk és elmondtuk, hogy mi a helyzet. Kicsit az idegbaj jött ránk, amikor feljött, hogy a kártya lehet a bibi. Mondták, hogy majd utánajárnak, felhívják az ügyfélszolgálatot, és szólnak, ha van valami. Mi közben már a legrosszabbra gondoltunk, hogy vagy fel kell adnunk és eddig jöttünk, vagy visszamegyünk Ausztriába, hogy vegyünk fel pénzt, és folytatjuk. Közben jött a telefon, hogy valószínűleg csak rossz boltokat fogtunk ki, ahol nem jó a kártyánk, de automatából fogunk tudni kivenni pénzt. Kicsit megnyugodtunk, de azért még ott volt a kérdőjel…mi van, ha mégsem? Így feküdtünk le, és bíztunk a szerencsében.

10.nap: (2014. augusztus 10.)

Igyekeztünk időben felkelni, mert nem tudtuk, hogy mennyi időt vesz el, mire találunk egy automatát. Gyorsan megreggeliztünk, felpakoltuk a csomagokat, és indultunk is tovább. Szerencsére a GPS-ben ilyen helyek vannak, és így viszonylag gyorsan sikerült találnunk egyet. Kicsit félve mentünk be, hogy vajon előre, vagy visszafelé kell tovább haladnunk ezután, de szerencsére tényleg tudtunk kivenni pénzt, szóval nagyon örültünk. Legközelebb jobban utána kell néznünk ilyen dolgoknak, de mindig a saját hibájából tanul az ember, és mi tanultunk belőle. München külterületén éppen útjavítás volt, ezért egy párhuzamos utcán tudtunk csak arra haladni, amerre nekünk menni kellett. Ahogy visszatértünk az útra, láttuk, hogy le van zárva, de jött két bicajos, akik elmondták, hogy kerékpárral végig lehet menni. Megkönnyebbültünk és mentünk is tovább, de ahhoz képest, hogy le volt zárva egy-két autó is átment ott valahogy.Élvezetes volt úgy menni egy kétsávos autóúton, hogy csak bicajosoké. Elértünk az Ammersee tóhoz 40km megtétele után, és úgy gondoltuk, ha már süt a nap és időben is vagyunk, akkor miért ne állnánk meg itt mártózni egyet. Előtte bekaptunk pár falatot, de mire befejeztük természetesen egy nagy felhő beállt a nap elé, így rögtön nem éreztük azt a kellemes meleget. Azért úgy döntöttünk, ha már át is öltöztünk, akkor csak csobbanunk egyet, de nem tartott valami sokáig, mert azért hideg volt a víz. Menet közben az út szélén volt egy lámpa, amit nem tudtam hova tenni, de aztán rájöttem, mert tőlünk jobbra egy repülőtér volt, és ha felszállás van, akkor nem lehet ott senki. Elértünk Denklingenbe, ekkor olyan 7 óra körül jártunk, de a GPS szerint a közelben semmi kemping. Megláttunk egy férfit a kertjében, akitől kértünk egy kis útbaigazítást, hátha tud a közelben valamit. Sajnos ő is csak annyit tudott mondani, hogy a közelben semmi nincs, még vendégház sem. Láttuk, hogy elég nagy a kertjük, így rákérdeztünk, hogy esetleg ott felüthetjük-e a sátrat. Természetesen megengedte, betoltuk a bicajokat, majd rögtön hívtak előre, hogy üljünk le. Hoztak nekünk vizet, multivitaminos üdítőt, és a vacsora sem maradhatott el. Érdeklődtek, hogy merről jöttünk, és amikor mondtuk és mutogattuk a térképen, csak csodálkoztak, hogy ezt végig bicajjal. Ezután felállítottuk a sátrat, majd azt is megengedték, hogy zuhanyozzunk. Megköszöntünk minden eddigi segítséget, és lefeküdtünk aludni. Az este folyamán többször felébredtünk, mert annyira fújt a szél, hogy néha azt hittük felkap minket. Egyszer ki is mentem megnézni, hogy minden jól le lett-e szúrva, biztos ami biztos. Elég rossz jel volt ez az erős szél a másnapra nézve, de reméltük, hogy addig elmegy a vihar.

11.nap: (2014. augusztus 11.)

Reggel már arra ébredtünk, hogy az esőcseppek verik a sátrunkat. Egy ideig még feküdtünk, és vártuk, hogy csendesedjen, de ez nem igazán akart bekövetkezni, így inkább felöltöttük a bicajos ruhánkat, és kimentünk. Természetesen bent már megterített asztal várt minket reggelivel, kávéval. Gondoltuk, hogy muszáj megörökíteni az ittlétünket, szóval mondtuk, hogy szeretnénk egy közös képet készíteni. Laura el is ment megfésülködni, hogy jól nézzen ki rajta, Ludwig pedig kedvenc kertésznadrágjában pózolt. Ezzel a képpel van egy tervünk is, hogy karácsonyra előhívva elküldjük nekik, és még egyszer megköszönjük, hogy élvezhettük a vendégszeretetüket. Szóval ezután mindent megköszöntünk, és összepakoltunk az indulásra. Sajnos az eső továbbra is esett, de muszáj volt indulnunk. Ahogy haladtunk szép lassan elállt, de a felhők megmaradtak, és nagyon sokat nem is haladhattunk esőkabát nélkül. Egy nagyobb istállónál meg is kellett állnunk felölteni magunkra, mert eléggé esett, de így ettünk is pár falatot. Eljutottunk egészen Memmingenig, itt a főtéren szétnéztünk egy kicsit, majd Fruzsi bement egy gyógyszertárba, hogy vegyen magának gyógyszert, mert megfázott, és fájt a torka. Aitrachba értünk, ahol a kempingünk is volt. Elkezdtük volna felállítani a sátrunkat, amikor egy hölgy szólt, hogy ne az út közepére állítsuk a sátrunkat, bár a fene látta, hogy egy kitaposott kis út van mögöttünk. Arrébb vittük, majd felállítottuk. Ezután hosszabbítót kellett keresnünk, hogy tudjunk tölteni, ha már fizettünk érte. A hölgy megmutatta, hogy merre van még szabad, de úgy össze voltak gubancolódva, hogy csoda volt a megszerzése. Közben oda is szólt a hölgy, hogy mit csinálunk, mert annyit láthatott, hogy ide-oda húzgálom a vezetéket, mire közöltük, hogy körülbelül másik 2-3 hosszabbítóval van összetekeredve. Nehezen sikerült megszerezni, így volt áramunk is estére, tudtunk tölteni. Kimentünk a recepcióhoz, mert egyedül ott lehetett fogni a wifit, de igazából ott sem, mert semmi nem jött be, néha-néha éppen betöltött, de lehetetlen volt bármit is feltölteni. Ittunk egy-egy teát a büfében, majd visszamentünk és lefeküdtünk aludni.

12.nap: (2014. augusztus 12.)

Reggel amennyire tudtunk korán keltünk, mert a tegnapi nap folyamán körülbelül 40km csúszásban voltunk a sok eső miatt, így ezt ezen a napon kellett behoznunk, hogy tartani tudjuk a tervet. Menet közben láttunk néhány lovat, amiken valamiféle ruha volt, nem tudtunk rájönni, hogy mi célt szolgált, de viccesen néztek ki. Délután 1 óra körül megálltunk egy parkolóban ebédelni, jól esett egy kis pihenő, mert próbáltunk sietni, hogy behozzuk a lemaradást. Következőleg Altshausenben álltunk meg, ahol a Württemberg hercegek barokk kastélya és a kastélytemplom is áll. Egy kicsivel később megpihentünk még a bicajút mellett egy padon is. Úgy éreztem, hogy egy kicsit lassan haladunk, körülbelül fél távnál járhattunk, de már délután 3 óra volt. Megfordult a fejünkben, hogy egy hamarabbi kempinget kell néznünk, de akkor a másnap lett volna hosszabb, így eldöntöttük, hogy akármikor is érünk Tuttlingenbe, de oda megyünk. Este 8 óra körül végre elértük a Dunát, ekkor láttuk először Dunaföldvár után. Innen már szerencsére a kemping sem volt messze, amiről kiderült, hogy ingyenes, de ha használni akarjuk a zuhanyzót, akkor el kell mennünk a fürdőbe, ahol 20 euró kaukciót kell fizetni, de abból 15 eurót visszakapunk, ha visszavisszük a kulcsot. Egy ott kempingező férfi mutatta meg, hova kell mennünk érte. Elméletileg csak egy éjszakát lehetett volna eltölteni, de említettük a fürdőben, hogy mi másnap is itt szeretnénk még kempingezni, de semmi problémát nem okozott, csak a kulcsra kellett vigyáznunk. Jól esett már a pihenés, mert nem elég, hogy behoztuk a lemaradást, még 775m szintemelkedés is volt, ami a legtöbb volt az eddigi napok alatt, ami meglepett, mert azt gondoltam, hogy Ausztriában lesz majd hasonló.

13.nap: (2014. augusztus 13.)

Természetesen ez a nap is esővel kezdődött. Megreggeliztünk, majd csomagok nélkül indultunk útnak, ami jól esett már 12 nap után, de azért kicsit félve hagytunk ott mindent, mégis csak ingyenes kemping, és nem figyel rá senki. Amit nem említettem még, hogy rengeteg meztelen csiga volt az utakon, ennek is volt köszönhető, hogy volt egy rész, ahol rengeteg gólya volt egy helyen, ennyit nem is láttam még így, biztos jó napjuk lehetett ennyi csiga után. Szép lassan elértük Donaueschingent, ahol annyit láttunk, hogy itt is építkeznek, de nem gondoltunk semmi rosszra, kerestük a forrást. Amikor aztán rájöttünk, hogy hol van, akkor döbbentünk rá, hogy bizony azt is újítják, és a közelébe sem lehet menni. Ez nem is lett volna gond, de ráadásul szét is volt bontva, így aztán a látvány sem kárpótolt igazán.Egyedül az vígasztalt bennünket, hogy a célt elértük, megcsináltuk, így a túra felén már túl voltunk. Néhány képet persze készítettünk, hogy mindenki láthassa. Ez a jelképes forrás egyébként a Fürstenberg hercegek parkjában található. Elég éhesek voltunk, így beültünk egy kebaboshoz, ahol én kétszer is ettem. Jól esett végre valami mást enni. Itt kértünk wifi jelszót, így egy kicsit fel tudtunk nézni a netre. Elmentünk még egy cukrászdába is, mert meg kellett kóstolnunk a fekete erdő tortát. Más volt, mint ahogy itthon megszoktuk, a habjába jelentős mennyiségű alkohol volt belekeverve, de finom volt. Ezután a kellemes pihenés után elindultunk visszafelé. Ha már a jelképes forrással így megjártuk, gondoltuk, hogy megnézzük azt a helyet, ahol a Breg és Brigach folyó egyesül, és hivatalosan is Duna néven folyik tovább. Már délután 5 óra körül járt az idő, szóval tényleg elindultunk vissza a kempingbe. Mögöttünk elég csúnya felhők gyülekeztek, és a szél is nagyon megerősödött, ami egyre inkább erősödött. Igyekeztünk, hogy ne kapjon el bennünket a vihar, amit könnyített az is, hogy szokatlan módon nagyjából végig hátszelünk volt, így megúsztuk. 7 óra után vissza is értünk a kempingbe, majd nem sokkal később jött 2 bicajos, akik kiderült, hogy szintén magyarok, és Londonból indultak. Az ő céljuk az volt, hogy legalább Magyarország határáig eljussanak. Ledőltünk, és arra gondoltunk, hogy másnap már megkezdődik a visszaút.

14.nap: (2014. augusztus 14.)

Ahogy már megszoktuk ez a reggel is esővel kezdődött. Szerencsére indulás után nem sokkal elhagyhattuk az esőkabátot, és egy időre kisütött a nap is. Volt egy fiú páros is, akik szintén a Duna mentén bicajoztak, velük is oda-vissza előzgettük egymást. Igazság szerint már Tuttlingenben is ott kempingeztek mellettünk.Sajnos a nap végére megint nagyon rákezdett az eső, így kemping után kellett néznünk. Amikor odaértünk láttuk, hogy a két fiú is itt ütött sátrat. Rengeteg szúnyog volt itt, először azt hittük, hogy biztos a Duna közelsége miatt van, de igazából máshol nem volt utána sem ennyi. Nagy nehezen felállítottuk a sátrat, bepakoltunk, majd elmentünk lezuhanyozni, ami nagyon jól esett a nap végi eső után. Megvacsoráztunk, majd szép lassan le is feküdtünk.

Címkék: Túra Bringa Bicaj Kerékpár Túrakerékpár