1. nap: 2013. június 26. szerda

Eljött a várva várt június 26. napja, amikor elindultunk a nagy bicajos túránkra. Reggel viszonylag korán indultunk, mivel erre a napra 180km-t terveztünk. Itthonról kezdtük meg a távot Lakitelek felé, ami őszintén szólva egy kicsit már unalmas is lehetett volna, hiszen sokat jártunk erre rövidebb kerekezések alkalmával, de amikor tudjuk, hogy visszafelé csak később jövünk, ráadásul jó nagy csomagokkal felpakolva, az mindig olyan más. Itt vonatra szálltunk, és Szolnokig mentünk, mivel egy napra túl sok lett volna ez a 180km. Itt sajnos elég rossz volt a bicajokat a peronok között átszállítani, mivel lépcsőkön kellett le majd újra felvinni. Igaz, hogy volt egy sín, amibe a kerekeket ha beleirányítottuk fel  lehetett volna tolni, de elég közel volt a falhoz, szóval miinkább ketten megemeltük a bicajokat, és egyesével vittük fel.

Leszállás után Egernek vettük az irányt. Közben sok szép tájat láttunk, majd egyszer csak egy töltés mellett találtuk magunkat, ami mellett rengeteg kamilla nőtt.

Meg is álltunk egy kicsit, felmentünk a töltésre, ahol közös képeket is csináltunk, és szedtünk egy kis kamillát, hátha a későbbiekben kiszárad egy kicsit, és tudunk belőle teát csinálni, de sajnos ez nem valósult meg. Később Egerbe értünk, ahol kifizettük az egy éjszakára szóló sátorhelyünket. Kaptunk a kempingtől egy kupont is, amivel  megihattunk egy pohár bort a saját pincészetük borai közül. A szállásunkon ezután megfürödtünk, majd lementünk a Szépasszony-völgybe, hogy megkóstoljunk más borokat is.

Az egyik pincészetbe, ahol éppen fogyasztottuk a pohár borunkat bejött néhány kicsit már megszédült férfi, és telefont szerettek volna kérni annyira, hogy egy taxit hívjanak maguknak. Mi felajánlottuk számukra a miénket, aminek az lett a következménye, hogy kaptunk tőlük fejenként kétszer annyi bort abból a fajtából amit éppen ittunk. Ez elégnek is bizonyult erre a napra, így inkább beavattuk a kempingfőzőnket, ugyanis megmelegítettük a vacsira szánt konzervet, majd lefeküdtünk.

2.nap: 2013. június 27. csütörtök

Felkeltünk, összepakoltunk, majd Fruzsi bicajának a váltóját egy kicsit átnéztem, mivel nem működött pontosan. Csak a legalsó és középső, vagy csak a legfelső és középső fokozatot tudta változtatni, de sikerült beállítani a neki megfelelőt. Ezt követően Aggteleknek vettük az irányt, ami innen 90km.

Útközben megálltunk egy LIDL-nél, és beszereztük a szükséges elemózsiát erre a napra.

Mentünk néhány 10km-t, majd délután egy órakörül találtunk egy megfelelő helyet a táplálkozásra, és egy kis pihenésre. Indulás után néhány méter után Fruzsi észrevette, hogy nincs meg az egyik kesztyűje, így visszanéztem a pihenőhelyre, és ott megtaláltam. Ahogy teltek a kilométerek, úgy egyre inkább vált dombosabbá, illetve nekünk alföldi embereknek sokkal szebb látvánnyá a táj.

Két órával később ismét megálltunk enni néhány falatot egy sziklákkal teli helyen. Utunkat tovább folytatva nagy meglepetésünkre az előre megtervezett útvonalon,

Sajókaza előtt útlezárás volt a következő felirattal, „Árvíz miatt lezárva”. Pont egy autó jött ki erről az útról, így aztán úgy döntöttünk, hogy szerencsét próbálunk, és nem változtatunk az útvonalon. Kicsit beljebb haladva arra lettünk figyelmesek, hogy víz folyik át az úton, de messziről nem tűnt olyan vészesnek, azonban közelebb érve már nem ez volt a véleményünk. Az első ilyen akadályt lendületből próbáltuk teljesíteni, ez azonban nem igazán járt sikerrel, mivel a cipőink teljesen átáztak, és én majdnem bele is borultam, mert mindezt megpróbáltam videóra venni. Két hasonló átfolyáson mentünk még keresztül, de ezek már nem voltak olyan erős sodrásúak. Mindenesetre örültünk, hogy emiatt nem változtattunk az útirányon, bár még rögtön ezután egy másik útlezárás is következett, de ez már útépítés miatt. Ezt is sikeresen teljesítettük, majd elértük Aggteleket, ahol jeleztük az érkezésünket, és megkérdeztük, hogy a közelben merre lehetne bekapni valamit, amire azt a választ kaptuk, hogy szemben tudunk gyrost enni, de szerinte mindjárt zárnak, szóval ha gondoljuk, és sietünk, akkor oda telefonál, hogy még lenne két éhes száj, akiket ki kellene szolgálni. Elfogadtuk, és siettünk, hogy megtaláljuk a megfelelő sátorhelyet, mivel elég sok helyen állt a víz, de sikerült. Gyorsan szaladtunk is, hogy ne várakoztassuk meg az eladót, de előtte megköszöntük a recepciósnak, hogy segített nekünk, aki hozzátette, hogy ha nem sikerülne megvacsoráznunk, akkor van neki néhány szendvicse, azt szívesen megosztja velünk. (Ezúton is köszönjük neki!)Persze sikerült csillapítani az étvágyunkat, ráadásul itt is kedvesek voltak velünk, mert miközben ettünk a mellettünk lévő társaság megkínált bennünket egy kis pálinkával, mivel látták, hogy messziről jöttünk, és úgy gondolták, hogy így mutatják ki vendégszeretetüket, plusz az eladótól sikerült tejet is vennünk estére. Jóllakottan és elégedetten tértünk nyugovóra.

3.nap: 2013. június 28. péntek

Másnap reggel bevásároltunk egy közeli boltban, majd néhány száz méter megtétele után átléptük a határt, és Szlovákiában folytattuk utunkat. Erre tapasztaltuk igazán, hogy mennyire megváltoztak a domborzati viszonyok, szép lassan kisebb hegyek vettek minket körül, ami nem volt baj, leszámítva, hogy felfelé azért küzdöttünk a méterekkel, de a táj kárpótolt minket, meg persze a jól megérdemelt gurulás a mászás után. Két hegyet másztunk meg, először olyan 300 méterről kapaszkodtunk fel körülbelül 900 méterig, ahonnan 600 méterre gurultunk vissza, majd innen 1050-re másztunk. Ezek azért jól megizzasztottak minket, de sikerült!

Ezen a napon sikerült kifognunk egy kis esőt is, de mindent leszámítva elértük a célt, Káposztafalvát.

4.nap: 2013. június 29. szombat

Ez a napunk azzal telt, hogy bevásároljunk, mivel el is feledkeztünk arról, hogy hétvége van, és nincsenek nyitva a boltok. Poprad-ra kerekeztünk át, mert csak itt találtunk Tescot, ami nyitva volt. Innen már közelről láttuk a Tátrát, de nem teljes egészében, mivel eléggé esőre állt az idő, és felhők takarták. A bevásárlás után visszaindultunk, ekkor egy kicsit el is kapott minket az eső, de nem tartott sokáig. Visszaérve a maradék időnk azzal ment el, hogy összedobjunk valami vacsit, és pihenjünk, valamint kitaláljuk, hogy másnap melyik túraútvonalon megyünk végig.

5.nap: 2013. június 30. vasárnap

Reggel így a Sucha Bela nevezetű túraútvonalon mentünk keresztül, mivel ez egy viszonylag rövid táv. Jól esett már, hogy más izmainkat is megmozgathattuk. Viszonylag az összes túraútvonal jól jelzett, és könnyen járható.  Persze hozzá tenném, hogy Nemzeti Park belépőt is szedtek, így mindez elvárható is volt.  Elég népszerű túraútvonal, sokan járták. Élvezetes volt, mert patak mellett ment végig az út, és sziklákon, köveken kellett ugrálni, volt, hogy farönkökön kellett átmenni egyik oldalról a másikra.

Az út végén egy forrás volt, ahol megpihentünk, és ittunk egy kis frissítőt. A visszaút már inkább lefelé menetben telt. A teljes út, olyan 10km volt. Amikor visszaértünk ittunk egy meleg teát, mivel esténként elég hűvösre fordult az idő. Letusoltunk, ami zsetonok segítségével történt, egy zseton 100Ft volt, amivel nagyjából 3 percig lehetett folyatni a vizet, de lehetett szüneteltetni is. Vacsiztunk, majd lefeküdtünk.

6.nap: 2013. július 1. hétfő

Erre a napra egy hosszabb túrát választottunk, ennek a neve a Nagy Sólyom-völgy volt, ami körülbelül 25 km. Ezt a túrát élveztük a legjobban, mivel ekkor jóval több víz volt a mederben, mint általában, így egy csomó átjáró, amin egyébként egy lépés lenne átmenni a patakon, víz alatt volt. Ez sok helyen megnehezítette a dolgunkat, mert nem szerettünk volna vizesek lenni, így volt, ahol mi dobáltunk köveket, hogy tudjunk hová lépni. Persze ahogy haladtunk egyre feljebb, úgy egyre nagyobb vízfolyásokkal találtuk szemben magunkat, volt, ahol a lépcsőfokon folyt keresztül a víz, lehetetlenné téve a szárazon maradást. Mivel másnap jött Fruzsi  barátnője és az ő barátja, tudtuk, hogy ezen velük is meg kell ismételnünk. Estére vettünk egy lángost is, amit inkább chipsnek neveznék, ráadásul a közepe emiatt ki is lyukadt, szóval ehettem sajtos-tejfölös papírt.

7.nap: 2013. július 2. kedd

Ezen a napon a Hernád áttörést jártuk meg, ami nagyjából 20km. Ez az az útvonal, aminél nem mindenhol volt tökéletesen biztosítva a továbbhaladás, ugyanis néhány cölöp, ami a láncokat tartotta simán kijött a sziklafalból, és ha valaki nem olyan körültekintő, akkor gyorsan a Hernádban találhatta volna magát. Tettünk egy kis kitérőt a Tomasovszky kilátóhoz is. Na ide egyedül ne nagyon menjen az ember, mivel hozzánk csak három gyerek jött oda kéregetni, egyik miközben vizet töltöttünk volna egy kútnál, a másik kettő pedig a visszaúton. A kilátó nagyon szép volt, aki teheti azért nézze meg, ha erre jár. A nap végére visszaértünk a kempinghez, ahol már Fruzsi barátnője Edina, és barátja Csaba már vártak minket.

8.nap: 2013. július 3. szerda

Újra a Nagy Sólyom-völgy megjárása a cél erre a napra, csak most ugye közösen. Fruzsival meglepődtünk azon, hogy ekkor jóval kevesebb víz volt a mederben, mint két nappal ezelőtt. Most azokon a kiálló sziklákon és köveken is át lehetett menni, amit akkor víz borított. Így is megszenvedtünk, de jóval több lehetőség volt az akadályok teljesítésére. Útközben találtunk egy nagyon szép vízesést is, ami jó magasról folydogált lefelé, és sok felé ágazott. Itt el is töltöttünk egy kis időt. A nap végére azért mindenki kellemesen elfáradt. Vacsorára pedig egy kis chilis babot csináltunk.

9.nap: 2013. július 4. csütörtök

Erre a napra már csak egy rövidebb túrát választottunk, mivel mindenki eléggé el volt már fáradva, nekünk pedig másnap indulnunk kellett haza, így nem akartuk megerőltetni magunkat sem. A túra után a lányok ittak egy kis becherovkát, mi Csabával pedig megkóstoltunk egy kis mézes sört. Ezután jót vacsiztunk, majd el is tettük magunkat másnapra.

10.nap: 2013. július 5. péntek

Reggel korán keltünk, hogy időben Aggtelekre érjünk. Indulás előtt elköszöntünk Edinától és Csabától, majd elindultunk. Szintén sikerrel küzdöttük le azt a két hegyet, amit már az ide úton is sikerült. Most több élelmiszerrel érkeztünk meg Aggtelekre, így vacsorára készítettünk egy kis tejberizst.

11.nap: 2013. július 6. szombat

Reggel fizettünk a recepción, majd tovább gurultunk Eger felé. Azon gondolkodtunk, hogy lesz-e még árvíz, és lesz-e útépítés. Az útépítést nem sikerült megúszni, egy csomó teherautó járt az úton, ami törmeléket szállított. Megkérdeztük az ott dolgozókat, hogy tudunk-e tovább menni, vagy jobban járunk, ha visszafordulunk, de annyit mondtak, hogy eltudunk majd menni. Ez így is történt, bár később, amikor megláttuk a döngölőt, egy kicsit elbizonytalanodtunk, mert az egész utat széltében elfoglalta. Kérdezték is a munkások, hogy merre akarunk mi menni, amire mi csak annyit mondtunk, hogy azt mondták, hogy el fogunk tudni menni. Szerencsére megoldottuk, csak át kellett emelnünk a jól megpakolt bicajokat az útszélén kifeszített drótokon, majd a döngölő után visszaemelni. Innen már tiszta volt az út végig, és szerencsére az árvíznek is csak a nyomait találtuk már. Ezután gyerekjáték volt eljutni Egerig, ahol este szintén ittunk egy pohár bort, majd visszatértünk a Tulipán kempingbe.

12.nap: 2013. július 7. vasárnap

Eljött az utolsó napunk. Kicsit más irányba akartunk menni, mint odafelé, aminek végül meg is ittuk a levét. Mivel a GPS-be akkor írogattuk be a céltelepüléseket, így az másfelé akart minket vinni, ráadásul elég érdekesen kalkulálta ki a távokat. Eleinte egy teljesen belátható távot írt ki, ami 20 km megtétele után 10 km-rel több lett. Mit tudtunk tenni, mentünk tovább, reménykedve abban, hogy azért egyszer elkezd majd csökkenni a táv. Szó, mi szó, nem így történt. 40 km tekerés után még mindig annyi volt hátra, amennyi a nap elején. Elhatároztuk, hogy Jászberényben (ha egyszer eljutunk odáig), vonatra szállunk. Mit ad Isten, onnan nem ment vonat Félegyházára. Fruzsi kicsit mérgelődött, aztán erőt vettünk magunkon, és megindultunk Ceglédre, ahonnan tuti biztos, hogy hazajutunk. Szerencsére így is történt, megérkeztünk. Itthon finom vacsora fogadott, majd másnap képes élménybeszámolót tartottunk.

Videó

Címkék: Bicaj Kerékpár Túra Gyalog