Az elmúlt két évben úgy alakult, hogy nem jutottam el a Balaton fővárosából induló teljesítménytúrára. Igaz, korábban már hatszor jártam erre, akit érdekel itt elolvashatja:
Időközben a túrázó népek igényének megfelelőbb körtúrák is megrendezésre kerültek, ebben az évben ebből választottuk a Zamárdi kört. El autóztunk hát Zamárdiba és az eddig csak célként ismert általános iskolában ezúttal a Rajt helyet kerestük meg.
Megtaláltuk, sokat változott a túra szervező gárdája is egész nap egy ismerős arcot sem láttunk.
A nevezési díj 900 Ft MTSZ kártyára csak 800 volt. Kicsit magas a viszonylag rövid távhoz de hát ez a Balaton.
A templom mellett elhaladva egyenesen D-felé indultunk, jövőre már nem vezethet erre a túra mivel egy új homoktövis ültetvény volt éppen telepítés alatt és mint a gazda elmondta, be lesz kerítve.
Az első ellenőrző pont a Zamárdi Emlékkeresztnél volt. Igaz én betettem volna a pecsételő pontot egészen a kereszthez mivel igy nagyon sokan nem tették meg azt a talán 100 m kitérőt sem amennyire a kereszt az úttól állt.
Az egykori Egyházaszamárd temploma helyén az "Egyesület Zamárdiért" állíttatta az egykori szentegyház és a szomorú sorsú ősök emlékére, 1993 tavaszán. Avatásán Friesz Kázmér nyugdíjas iskolaigazgató mondott beszédet, a felszentelést Vörös Gyula plébános végezte.
Megjegyzendő, hogy állt már itt egy kereszt a 40-es években dr. Margittay Richárd néprajzkutató jóvoltából, de ennek még a tsz-idők előtt nyoma veszett. Az egyesület kis ligetet tervezett a kereszt köré, ide is turistaút vezet majd. (2016: Még nem vezet.)
A szántóföldeket elhagyva lassan beértünk az erdőbe, egy elég hangos gyerek csapat jött utánunk szegény őzek riadtan menekültek a sűrűbe mi pedig előre. Nem tudom miért nem lehet megértetni velük, hogy az erdőben ordítás nélkül is szabad közlekedni!
A sárga sáv már ismerős terep volt, sokszor jártam erre. A fiatalon elhunyt túrázó - Szabó Laci - kopjafájánál értünk ki a Tatárcsapás végére a Vaskereszthez.
Az erdőben a Tatárcsapás végén, a Fő utcától mintegy 2 km-re, enyhe magaslati helyen, egy tisztás végében áll az ún. Vaskereszt. Ezt a téglatalapzatra emelt keresztet eredetileg Zamárdi község a Tihanyi Apátsággal közösen állíttatta 1896-ban a Millennium emlékére. Helyreállítását az Egyesület Zamárdiért társadalmi szervezet végezte el 1992-ben.
Itt volt a második ellenőrző pontunk és kaptunk egy szép almát is. Nem sokat pihentünk itt az említett okból hanem a zöld kereszten igyekeztünk erdei csendet találni. Megnéztünk egy már régről ismert geoládát majd azt a bizonyos vadetetőt is ezúttal megnéztük közelről amit eddig mindig csak felülről láttunk.
Két szép fazék érett nyúl szaladgált itt. Nagy előnyük volt, megúszták. Az erdészeti aszfalt mellett megnéztük a bagoly lakásokat, ez a madarászok birodalma, majd vetettünk egy pillantást a zöld kereszt meredeken emelkedő szakaszára ami a Kilences-tető felé vezet, de az egy másik túra útvonala.
Mi az aszfalton maradtunk egészen az erdő széléig ahol Horváth József vadász emlékműve áll.
Innen egy jelzetlen de szalagozott útvonalon mentünk el a Római útra. Szép volt a kilátás a Balaton felé és az Északi part hegyeire, de legjobban a virágzó repce táblák tetszettek, most végre közelről is láttam és fotózhattam ezt a látványos haszonnövényt de volt közte más is :-)
Kevésen múlt, hogy nem szaladtunk bele egy rajzó méhcsaládba akik pont az úton zajongtak. Kicsit vártunk, én inkább kerültem szóval megúsztuk, elég hangos társaság volt.
A Kőhegy kilátójához a már ismert kimelegítő útvonal vezet fel.
A Szamárkőtől kellemes sétával a pincesoron nézelődve feljuthatunk a Kőhegy tetejére (219,8 m), ahonnan remek panoráma és a kilátó tárul elénk.
Előttünk csillog a Balaton, kitárva minden szépségét, tekintetünket Kenesétől Tihanyon át Badacsony bazalt- koporsójáig hívogatva. 1948-ig itt állt szinte sértetlenül a Tihanyi Apátság kőhegyi szőlőgazdaságához tartozó szép présház, ami már messziről magára vonja az utasok figyelmét. Sajnos a II. világháború utáni események azt a régi szép épületet sem kímélték; anyagát széthordták, megsemmisült. Csupán az idősebbek emlékeznek a Kőhegy régi látványára, tetején a zömök, piros cserepes présházzal.
A Kőhegyet már a kelták és a rómaiak is lakták. Kelta kori urnatemetőjének leleteit a Nemzeti Múzeumban őrzik.
A rómaiak is felfedezték ezt a csodálatos fekvésű helyet, és villákat építettek a hegy nyugati lábánál. A hajdani épületek maradványai napjainkig is a felszínre kerülnek a földművelési munkák alkalmával. Itt, a Kőhegyen is láthatunk egy szép kőkeresztet, melyet a gondos szőlősgazdák megóvtak minden történelmi vihartól, és napjainkban is szeretettel gondoznak.
A hajdanvolt présház helyére 2000. szeptember 10-én a község a millennium napján felavatta a kilátót. A kilátó az önkormányzat beruházásában épült a lakók adományainak, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának és a Gazdasági Minisztérium anyagi támogatásával.
Itt a harmadik pecsétünket is megkaptuk, kicsit kinéztünk a kilátóból és mentünk tovább.
Megszemléltük a Zamárdi lomtalanítását ellenőrző, lehetőleg Mercedessel közlekedő lomizókat a Szamárkő mellett. Eléggé elriasztó volt a látvány.
A Szamárkő olyan mint volt, azért néhány újabb attrakció is van a területen, megnéztük. Nem vagyok meggyőzve, hogy ezek illenek ide!
Zamárdi nyugati végén, a kiserdő szélén található a sok talányos történettel övezett Szamárkő. A legenda szerint erre járt a gyermek Jézus szüleivel a szamárháton.A kő mellett elhaladva a szamár odakapott a szikla oldalán kinőtt fűcsomóhoz, ezért lett a neve szamárkő.A néphit szerint a kövön az egyik nyom Jézustól, a másik a szamár patájától ered.A valóságban a vulkáni utóműködés során feltörő gázok és forró víz hatására szilárdult a talaj sziklává.A régészeti kutatások során előkerült cseréptöredékek, eszközök és idolok élet nyomaira utalnak itt.
A Fő utcán aztán lassan sétáltunk a cél felé. Kivülről megnéztük a Tájházat majd az iskolánál célba is értünk. Megkaptuk a gratulációt és a szép kitűzőnket és fogyasztottunk is.
Finom volt a zsíros kenyér és a lekváros kalács is. A hideg üdítő is jólesett hiszen már egészen meleg volt mire célba értünk.
Néhány kaposvári ismerőssel is találkoztunk itt, ők még a hosszabb távos csatlakozásra vártak mi pedig haza indultunk.
Még több fotó, katt a kis képre:
Zamárdi körtúra 2016
Címkék: Zamárdi Somogy Vaskereszt Kő-hegy
Kedvencek
Digg
Del.icio.us
StumbleUpon
Google
