Felejthetetlen élmény  a Tátikán a több száz éves, vihar döntötte, hatalmas  bükkfák  között járni. Gyönyörű áprilisban,     amikor egybefüggő medvehagyma szőnyeg borítja az erdő alját, de valójában ott minden évszaknak meg van a maga szépsége. Szeretem az Országos Kék Túrának ezt a szakaszát. A Balaton-felvidéknek ezt a kicsiny természet közeli erdő foltját.

Mert hát lássuk be túraterepeink döntő többsége csak erdőnek látszó tárgyak. Olyan mezőgazdasági területek, amik fákkal vannak beültetve. Annyiban különböznek csak a búzától, árpától vagy kukoricától, hogy amíg azt nyár végén, vagy ősszel betakarítják, addig a fával beültetett területeket 80-100 évente vágják tarra. Itt is azonos korú, egy féle növényt termesztenek. Ha valóban erdő lenne az erdő, akkor 15-20 féle különböző korú fa nőne benne, és persze sokkal több madárnak, bogárnak és más állatnak adna életteret. A jégkár és a széltörés is sokkalta kisebb károkat okozna benne.

A Balaton-felvidéki várakat járva az elmúlt években számos alkalommal alaposabban is becsavarogtam az egykori vulkán platóját. Sáncokat, feljáró utat, s egyéb építményeket keresgettem. Közben persze – szakmai ártalom – az erdőt is figyeltem. Valami nem volt rendben. A bükkös alján majdnem az egész platót bodza bokrok nőtték be. Ilyet nem láttam még máshol. Botanikus barátaimat kérdezgettem, vajon mi lehet ennek az oka? De érdemleges választ senkitől sem kaptam.

Sorra vettem az általam ismert bükkösöket. A kopasz aljú bükköst, ahol csak a csupasz avar borítja a talajt. Az odvas keltikés bükköst a Budai-hegyekben. A gyöngyvirágos bükköst, a gyöngyperjés bükköst, és a madársóskásat. Aztán elkezdtem fotózni, ha eddig nem látottban jártam. Szagos müge nőtt az Örvénykői bükkösben. Vánkos mohásat láttam az Őrségben. Szőrös sásost a Zengő oldalában. Sziklás, nyugati oldalban magas kőrissel vegyes bükköst a Bükkben. A Bakonyban pár helyen előfordul a tiszafás bükkös is, és a Felvidéken 1.400 méter felett pirosló berkenye elegyedett a bükkfák közé. És igen, olyat is láttam, hogy a kidőlt öreg fa helyén az erdei deréce lilás-piros virágtengerében egy-két csenevész bodza is nőtt. De nem olyan tömegben, mint a Tátikán. Feltehetőleg ezek is elpusztulnak majd, ha újra záródnak a környező fák koronái, és nem jut annyi fény a talajra.

Pár hete a mecseki túrámra készülve, természetvédelmi prospektusaim között keresgélve, a Badacsonyról szóló füzet került a kezembe. A hegy platójáról van benne egy elég részletesnek látszó térkép. Érdeklődve nézegettem. Az ötvenes években, amikor még folyt ott a kőbányászat, több bronzkori lelet került onnan a Balatoni Múzeumba. Egyértelmű, hogy a platót lakták az őskorban, de vajon csak a hegy sziklafalakkal övezett természetes erődjét használták ki, vagy sáncokkal további védvonalat is építettek a támadható oldal felől? Ezt mentem megnézni a múlt héten, mert Ilyenkor, még 50-100 méterre is ellátni a lombmentes erdőben.

Sáncvárat nem találtam, de mást igen! A hegy platójának nagy részét egykor szőlőművelésre használták. Meg vannak még a beomlott pincék gödrei. Az erdősítés során szétszántott parcellák szélére kidobált kőhalmok sora, s az egykori borhordó utak. A gyertyános-tölgyesben a plató közepe felé haladva itt is bodzabokrok jelentek meg. A kék + jelzés nyiladékán túl 20- 25 éves fiatal telepítésű erdő kezdődött, melynek alját szintén sűrűn benőtte a bodza.

-----------------------------             --------------------------------

Itt állt össze bennem a kép. A madarak megeszik a bokor fekete bogyóját, s a magokat minden fele elpotyogtatják. Az alföldi akácosokban és itt a Badacsony tetején a fiatalosban, azért terem meg, mert elegendő fényt kap az erdő alja. Amíg a kék + nyiladékán túl, az öregerdő alá oldalról be tud sütni a nap, addig a bodza is megterem. Ahol azonban zárulnak a lombok, hiába potyogtatnak a madarak, ha ki is csírázik a mag, elpusztul a fényigényes fiatal növény.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park szigorúan védett erdőrezervátuma a tátikai ős-bükkös. Táblák tiltják, hogy a kék-túra és a várba vezető útvonaláról letérjen a vándor. A régészek, ha folytatni szeretnék a megkezdett ásatást, csak szeptember 01. és október 31. között végezhetik azt, s a hozzá való anyagokat lovas kocsival vihetik fel a csúcsra, hogy ne sérüljön az erdő alja. De úgy tűnik hiába minden védelem. Hiába terem rendszeresen és bőségesen az erdő, de csíranövényt, vagy fiatalost sehol sem láttam. Helyette sűrű bodza bozót fedi az erdő alját.

És a folyamat nem most kezdődött. 40-50 évnél fiatalabb bükk fát csak elvétve találni a hegyen. Ha így folytatódik a felmelegedés, tovább ritkul a bükkös és ki fognak csírázni a szél által odarepített gyertyán, juhar és akác magvak is. Így hát igyekezzen, aki még látni szeretné ezt a ma még gyönyörű(nek látszó) erdőt!

Szádeczky-Kardoss Géza szkgeza51@gmail.com

Címkék: Klímaváltozás Tátika Balaton-felvidék Bodza