A negyedik napunkon egy régi nagy hiányomat, a Krivánt vettük célba. Évek óta járok ki a Tátrába változó csapattal, de valahogy ez a nagy klasszikus még mindig kimaradt a sorból.

Most viszont a Csorba-tótól indulva kíséreljük meg a csúcs megmászását. A Csorba-tó és környéke számomra különösen kedves hely. Amikor első alkalommal jártam kint a Tátrában, ezen a helyen volt a szállásom. Egészen pontosan a Hotel Pátriában. Akkor édesanyám révén sikerült a családunknak ide eljutni. Három alkalommal jöttünk ki ebben a felállásban, majd hosszabb szünet következett.

Node térjünk vissza az útra! A piros jelzésen indultunk el. Az út eleje laza séta, erősebb kaptatók nélkül. Ideális terep a bemelegítésre. Egyetlen negatívuma az út ezen részének maga a látványa: a Poprádi-medence és az Alacsony-Tátra szépsége mellett erős kontrasztot adnak a kiszáradt fák, melyeket lassan elkezdenek kivágni a Tátrai Nemzeti Park erdészei. A kék jelzést elérve elvileg nekünk arra le is kellene térnünk, viszont így kihagynánk az alig 300m-re található Jamské tavat, így még egy picit követjük a piros jelzést. A tónál szabályos piknikezés ment a túloldalon. Érthető! A forgalom itt kicsi, a táj viszont Pazar. Hátra arc! Vissza a kék jelzésre! Itt már kaptatósabb a terep és sűrűbb körülöttünk az aljnövényzet, valamint a fák is szép zölden pompáznak. Kb. Egy órára járhattunk a csúcstól, amikor hirtelen a fákat és a bokrokat is magunk mögött hagytuk. Valahogy itt nem volt meg az a fokozatos átmenet, amit más utakon tapasztaltam. Közeledvén a célpontunkhoz megpillantottuk a Kapor-völgyből induló zöld jelzést, valamint azt az embertengert, melyen át kellett hámoznunk magunkat, ha a csúcs fel akartunk jutni. Ez szerencsésen sikerült is, bár sokkal nehezebb volt a terep, mint amire számítottam! Eddig a Rysyt tartottam a Tátra legnehezebben megmászható csúcsának, de a Kriván után úgy érzem, hogy a második helyre leszorult. Nagyon hasonló a két csúcs mászhatóság szempontjából, de a Kriván talán meredekebb volt némileg. A csúcsról a látvány... Hadd ne részletezzem. Annyit mondhatok, hogy a bakancslistámra felkerült egy naplemente megtekintése innen (és talán még egy másnapi napfelkelte is).

Az ereszkedés a vártnak megfelelően nehéz volt. Sok helyen kellett nagyon mélyre letenni a lábunkat, melynek során azt is figyelnünk kellett, hogy stabil felületre lépünk-e. Én arra lettem figyelmes magamon, hogy a karjaimmal különösen sokat segítettem a lépéseim biztosításában (ha ki is csúszik a lábam magam alól, még akkor is meg tudjak kapaszkodni). Szerencsére a „Lassan járj, tovább érsz!” törvény itt is működött és minden különösebb probléma nélkül jöttünk le. Az útvonal visszafelé ugyan az volt, mint fölfelé. Így utólag kicsi már bánom, hogy a Jamské tótól nem mentünk tobább le a kék jelzésen a zöldig és azon vissza a Csorbához, hiszen így több utat jártunk volna be, viszont a naplemente tűzvörös fényei ezt az utat is csodásan festették meg, ami egy magamfajta természetbarát és egyben fotósnak maga a lelki felüdülés volt! :) A kék jelzéshez érve én leváltam a többiektől, mert a Jamské tónál szerettem volna még pár fotót készíteni, ami a sikerült is.

További adatok és képek:
http://talpfaszamlalo.blog.hu/2016/01/20/2015_tatra_negyedik_nap

Címkék: Kriván Magas-Tátra Szlovákia