A Kapor-csúcson felmértük fizikális állapotunkat és úgy éreztük, hogy mindenki alkalmas a Rysy megmászására. 2499m-es magasságával Szlovákia legmagasabb pontja, melyet turistaösvényen el lehet érni, ugyanakkor nem is a könnyű útvonalak közé tartozik.

Reggel megérkeztünk Popradské pleso megállóba. A deja vu érzésünk hamar szétoszlott (előző nap is innen indultunk :). Vasút iránti érdeklődésem által vezérelve lőttem egy-két fotót a Tetra Packnak becézett motorvonatról, majd konstatáltam, hogy elfelejtettem feltölteni a fényképezőmet (banális hiba). Ezt én kisebb tragédiaként fogtam fel, mivel fotós szempontból ezt a túrát vártam a legjobban. A Békás-tavaknál (Zabie pleso) késő délután kialakuló fények egészen különleges látványt nyújtanak az ott levők számára. Node nincs mit tenni, úgy voltam vele, hogy majd elkérem a többiek fotóit, vagy lövök egy-két képet Zita kis szappantartójával :) A Menguszfalvi-völgyben található elágazásig új dolgot nem véltünk felfedezni. Addig beszélgettünk, elmélkedtünk a Tátrával kapcsolatban pár dologról. A piros jelzésre letérve viszont szinte azonnal sziklásabbá vált a terep, a lépéseinkre is jobban oda kellett figyelni. Több kis hídon és szerpentinen haladtunk keresztül, mígnem elértük a láncos szakaszt. Mondhatni gerjedünk az ilyenekre, hiszen általában ezeket szeretjük a legjobban (főleg a hágókban). A forgalom a vártnak megfelelően sajnos elég nagy volt, de a Hunfalvy-hágó előtti menedékháztól fölfelé már talán kevesebben mentünk tovább. Nagyon kerülgetni egymást, vagy a szembeforgalomra várni legalábbis nem kellett sokszor. A történethez egyébként hozzá tartozik még az is, hogy a baseball sapkámat elfelejtettem elcsomagolni, így az első két napot anélkül teljesítettem, melynek eredménye egy durva leégés volt az arcomon és a haj által nem túl sűrűn borított fejtetőmön. A Kaporról leérkezve a Csorba-tóhoz viszont beújítottam egy Vysoké Tatry feliratú sapit, így ma már azzal indultam útnak. Az már más kérdés, hogy a nap nagy részében felhős idő volt... :) A csúcsra felérve is csak a távolban láttunk napsütötte területeket, sőt, a leindulásunk idejét is egy gyorsan mozgó és sűrű felhő szabta meg, melyből pár csepp eső is elkezdett esni, de szerencsére ennyi volt az összes csapadék, amivel idén találkoztunk. Másztam már meg a Rysyt esőben, de nem volt egyszerű, mivel a kövek nagyon csúszóssá válnak ilyenkor. Visszaúton a menedékházon túl találkoztunk egy aranyos öregemberrel, aki vietnámi papucsban kaptatott fölfelé, megrakva mindenféle cuccokkal a büfé számára. Pár mondatot beszélgettünk vele. Elmondása szerint meg lehet szokni a mászást papucsban, viszont a duplájára dagadt, kék és zöld színű lábai nem erről árulkodtak. A Békás-tavakhoz leérve némi megnyugvással konstatáltam, hogy azok a fények, amelyeket szerettem volna lefotózni, nem jöttek össze a felhős idő miatt, így picit kevésbé haragudtam magamra a fényképező miatt.

 Összességét tekintve kellemesen elfáradtunk, de a látvány, az élmények most is csak azt igazolták, hogy érdemes volt idén is eljönnünk! :)

Adatok, képek és térkép:
http://talpfaszamlalo.blog.hu/2016/01/14/2015_tatra_harmadik_nap

Címkék: Tengerszem-csúcs Rysy Magas-Tátra Szlovákia