Idén a Budai-, a Pilis-, és a Gerecse-hegységek erődítéseit járom. Így jutottam el a Gerecse nyugati peremén, az Által-ér mentén, a II. katonai felmérésen is ábrázolt Napóleon kori sáncrendszerhez. Az elmúlt 200 évben legtöbbjét szétszántották, vagy a települések bekebelezték. Tatatóváros keleti szélén, az Akasztó-dombon azonban egy sokszögletű körsánc egész jó állapotban megmaradt. Mielőtt elmennénk megnézni, érdemes elolvasnunk a történelmi összefoglatót:

1808-ban a Habsburgok a franciák ellen létrehozták az ötödik koalíciót. A Habsburg birodalom célja a német államok feletti francia ellenőrzés megtörése volt.1809 februárjában a bécsi hadvezetés a franciák elleni hadjárat mellett döntött. Április első felében megtámadták a franciákkal szövetséges bajorokat és Itáliát. Ezzel egyidőben a magyar nemesi felkelés is hadba vonult (Ebben az évben volt utolsó alkalommal erre példa). Április második felében azonban sorozatos francia győzelmek következtek, az osztrák sereg Morvaországba hátrált és Itáliából is visszavonták csapataikat.  Az eckmühli csatát követően a francia csapatok elfoglalták Bécset. Ez azonban nem törte meg az osztrákokat, folytatták az ellenállást. A XVIII. század végén elfelejtett Komáromi erőd stratégiai szerepe újból felértékelődött. A császári udvar Komáromban húzta meg magát, újra indultak az erődítési munkálatok.

A magyarországi hadjáratot Napóleon kezdeményezte. A kedvező erőviszonyokat úgy igyekezett megteremteni, hogy a János főherceg Itáliából Magyarországon keresztül visszavonuló hadseregét megakadályozta a Károly főherceg által vezetett sereggel való egyesülésében. A vesztes győri majd wagrami, és znaimi csatát követően az osztrákok  július 12.-én fegyverszünetet kértek. A fegyverszünet értelmében az osztrákoknak Csehországba, valamint Magyarországon a Rába mögötti térségbe kellett visszahúzódni. A Habsburgok a fegyverszünet megkötésének ellenére is a háború folytatására készültek.  József nádor a béke híve volt, ennek ellenére személyesen ellenőrizte a Komáromban és a Dunától a Concó patak vonalán futó erődítési munkálatokat. Szeptember első felében I. Ferenc elutasította a francia békefeltételeket, ezért fokozódott a háború folytatásának veszélye. A fegyverszünetet csak október elejéig hosszabbították meg. Az erődítési munkálatok a Komáromi erődöt, a Concó patak mellett Ácstól-Csépig redutsort (földsáncokból épített kiserődök sorát), és az Által –ér menti zárt sáncokat-redutokat, valamint a Kisigmándtól kiinduló Mocsa–Tömörd-puszta fele futó sáncvonalat érintették.[1]
 Ezzel egy időben a Gerecse-hegység nyugati peremén, az Által-ér mentén, az Almás (Dunaalmás) – Tata – Szőlős (Vértesszölős) – Bánhida (ma Tatabnya része) vonalon is Osztrák hadmérnökök irányítása mellett, a helyi lakóság bevonásával kiserődök sorát hozták létre. Ezek egykori helyét a II. katonai felmérés térképe is jelöli.
Október 14-én a Schönbrunni kastélyban megkötötték a békeszerződést, a ratifikálás is megtörtént 19-én, az iratok kicserélése pedig 22-én, ezek után lassacskán leálltak a sáncok készítésével. November 30-án az utolsó francia katona is elhagyta Magyarország területét, így feleslegessé váltak a frissen emelt véd művek.
A béke megpecsételése érdekében Napóleon elvált első feleségétől, Joséphine de Beauharnais-tól (aki nem tudott neki férfi örököst szülni), és nőül vette Ferenc császár legidősebb leányát, Mária Lujzát. Ezt követően a felkelő csapatokat, egy nagy, Székesfehérváron rendezett szemle után feloszlatták, majd november-december folyamán minden egység visszatért vármegyéjébe.
A békekötés következtében az 1809. őszi háborús készülődés során a Concó-patak és az Által-ér mentén létrehozott redutsort támadás sohasem érte. Ezután pedig, bár a közeli Komárom erődítéseit a következő évtizedekben a Duna mindkét partján jelentősen fejlesztették, ezekkel a véd művekkel többé már egyáltalán nem számoltak, a redutokra és sáncokra a teljes elhagyatottság várt. Az elmúlt 200 év alatt többségüket széjjel szántották vagy a terület beépítésével megsemmisültek.

A Nyugat-Gerecse peremén húzódó Napóleonkori sáncrendszer talán legépebben megmaradt kiserődjét a Tatabánya-Komárom vasútvonal, a Tata-Agostyán közötti műút, és az Árendás patak által határolt Új-hegy egyik délnyugatra kinyúló oldal gerincén, Tata vasútállomástól keletre kb. 700 méterre fekvő Akasztó dombon találjuk.[2] A sáncgyűrűt 1994-ben Nováki Gyula találta meg egyik terepbejárásán és 2015. december elején e sorok írójával együtt mérte fel..

A sáncot mind a topográfiai térkép, mind a Cartográphia 2014-es kiadású turista térképe egy nagyjából kör alakú kiemelkedésként ábrázolja. Utóbbin azonban a felírat kb. 800 méterrel északkeletre került és tévesen „Akasztófa-dombnak írták.

A sáncot 2015. decemberében rendszeresen kaszált, jól áttekinthető, bekerített díszkertben tudtuk bejárni. Az utcafrontról és a délről szomszédos bekerítetlen szántóföld felől jól körbejárható és fotózható volt. Északkeleti sarkán 5 X 3 méteres faház és kövezett terasz építésével, továbbá örökzöldek telepítésével egy kb. 12-15 méteres szakasza megsemmisült. Feltehetőleg erről az oldalról lehetett a kiserőd eredeti bejárata.  A sokszögletű sánc külső rézsűjének alján, több szakaszon elszántás nyomait figyelhetjük meg. Nyugati és déli oldalán egy-egy utólagosan vágott kapu nyílás látható. A sánc nyugati belső oldalán 5 x 12 méteres területen homokot bányásztak. Az így keletkezett gödröt a jelenlegi tulajdonos komposztfölddel feltöltötte és virágos kertet alakított ki benne.

A sánc délnyugati legkiemelkedőbb pontján 30 x 30 cm-es homokkőből faragott 1939. feliratú helyrajzi pontot ástak le. A nyugati oldal gerincén egy középkorú és két fiatal madárcseresznyefa (Celtis occidenthalis) látható. A vegetációs időszakban az utcafront felől néhány fiatal gyümölcsfa, és három szintén fiatal kocsányos tölgy (Quercus robur) akadályozhatja az átláthatást

Megközelítés:

1. Tata vasútállomáson a peronról felmegyünk a sínek felett átívelő gyalogos felüljáróra, majd keleti irányba, (tehát NEM a vasútállomás felöli oldalon) megyünk le róla. Az aszfaltozott gyalogjárdát követve kb. 120 méter után a Tavasz utcán jobbra, dél-délkeleti irányba fordulunk. 750 méter után az utca végén (jobbra vasúti átjáró) mi azonban balra, északkeleti irányba az Újhegyi utcán haladunk tovább.  430 méter után az aszfaltozott utcát elhagyva, a harmadik utcánál ismét balra, észak-északnyugati irányba befordulunk a fehér zúzott kővel borított Újhegyi IV-V. dűlőútra. Jobb oldalon a térkép által is jelzett, visszagyepesedett homokbánya gödrét mellőzzük. Az utca sarkától kb. 280 méterre felérünk a dombtetőre. Az úttól jobbra, keleti irányba 15 méterre látható az 1,2-15 méter magas sánc. Ha szerencsénk van, és a dűlő út nyugati oldalán álló kisház tulajdonosát ott találjuk, megkérhetjük, hogy engedjen be a szintén tulajdonában lévő kb. 32 x 36 méter átmérőjű kiserődöt megnézni. 

2.     Autóval, vagy  kerékpárral  a  Tatán áthaladó 1-es főútról a városközpontban a táblákkal jelzett Agostyáni arborétum felé vezető útra térünk. Az egyirányú utcák miatt a táblákkal jelzett jobbra-balra kanyargó utcákon pár száz méter után keresztezzük a Tatabánya-Komárom közötti vasúti síneket. Közvetlen a sínek után van balra, az első utca! Mi azonban a sínek után az Agostyáni úton enyhén emelkedve 600 métert megtéve a harmadik, Feszty Árpád utcára fordulunk be balra, északnyugati irányba. Az utca végén jobbra, északkeleti irányba az Újhegyi utcába kanyarodva, alig 25-30 méter után ismét balra, északnyugati irányba az Újhegyi IV-V. dűlőútra térünk. A zúzott kővel borított dűlőn 280 méter után a dombtetőre érve, jobbra, 15 méterre látható a kiserőd sánca.

Szádeczky-Kardoss Géza szkgeza51@gmail.com

Címkék: Tata Vértesszőlős Dunaalmás Bánhida