Az út Bakonyszentlászlóról indult, és rögtön eltévedtünk a későn indulók magányosságában, nem tudván követni senkit előttünk.

Az első eltévedést követő mérgességet felváltotta a mezőn frissen kombájnozott búza illata.

És az első pont kihagyása.

A lépteink egyre gyorsultak, hogy tarthassuk a szent szintidőt.

Az út harmadánál beértük a vidám söprőket.

Majd az utolsó tíz kilométeren minket ért be a vihar, és bőrig áztatott a porlasztott zuhanysugárszerű eső.

A söprők közül beért minket egy mávos srác, akinek a birtokában volt a szent grál, és mi követtük a grál-gps fényével kijelölt, sűrű bokrok által eltakart jelekkel jelzett kusza útját.

Végül megérkeztünk a rajtcélhoz, ahol jó lilahagymás-sós kenyeret ettem a hidegtől remegő kézzel, ázottan, de a kitűző birtokában, büszkén.

AZ utolsó Cuha 50 volt ez, 12 év alatt kifulladt, az útvonala megmarad, és a táj is gyönyörű, ötvenen mentünk végig az 50-en.

Címkék: Cuha Ttt