A minap Erdélyből írt valaki. Túrákat szeretne szervezni a Gyergyói-havasokba. Arra kért adjak tanácsokat, hogyan kezdjen hozzá. Ide másolom a neki írt levelem. Talán a TúraTárs kezdő túravezetői találnak benne használható gondolatot...
Érdemes bejárnod a környék jelzett turistaútjait egyedül, vagy néhányad magaddal, és a különböző évszakokban, és időjárási viszonyok mellett feljegyezni, hogy az adott útvonalon mennyi volt a tiszta menetidő. Mennyit pihentetek, mennyi idő kellett az étkezésre, fotózásra, szemlélődésre. Feljegyezni mit vittél magaddal, mi hiányzott, mi volt a felesleges holmi?
8-10 túra után már térkép alapján is meg fogod tudni becsülni, hogy az általad még nem ismert utat mennyi idő alatt tudod bejárni, ha igyekezned kell, és mennyi időt érdemes rászánni, ha élvezni is akarod a tájat.
Mennél többen mentek együtt, annál nagyobb a társaság tehetetlensége. Ez annyit jelent, hogy összeadódnak a megállások (Fotó, cipőbekötés, öltözés, ivás, stb.) Tehát, erre is rá kell számolni néhány percet.
14-16 fő még együtt tud haladni. 17-18 fő már törvényszerűen 2-3 csapatra szakadozik széjjel. Ez főleg akkor gond, ha jelzetlen úton, vagy út nélkül haladtok.
Egy 10 órás úton ez a szétszakadozás 2-3 óra időveszteséget is jelenthet. Ha viszont egy 22 fős csapat szét válik, két túravezetővel mondjuk egy 10 és egy 12 fős csapatra, és 6-8 perc különbséggel egymás mögött halad, akkor 10 óra alatt a veszteség nem több fél óránál.
Mennél nagyobb a csapat, annál kevesebb lehetőség van a demokráciára! Vagy is annál inkább kell a túravezetőnek meghatározni a sebességet, a megállások helyét, idejét.
Például indulás után 10-20 perccel 5-10 perc szerelvény igazítás. (Öltözés, vetkőzés, pisi szünet) Ez után nagyjából óránként, az utolsó ember beérkezésétől számítva 5-10 perc pihenő. Vagy megfelelő helyen (Kilátás, barlang, forrás, egyéb látnivaló, ebédhely, stb.)
Fontos kérdés lehet: Hol van a túravezető helye a csapatban? Nincs rá egy értelmű válasz. Csak azt tudom elmondani, amit magam alakítottam ki:
A túra elején és az útelágazásokban, amikor tájékozódni kell, elöl megyek. Az egyértelmű utat elérve felveszem a kívánt menetsebességet, s amikor látom, hogy páran ebben az ütemben haladnak mögöttem, félre állok, és hagyom őket előre menni. Esetleg megmondom, hogy mennyi idő múlva, vagy milyen útelágazásban álljanak meg.
Ezután beállok a csapat közepére, mint bár mely más résztvevő. Így akik hátul leszakadva, beszélgetve jönnek, nem fogják azt mondani: - Az a hülye túravezető ott elöl rohan!
Ennek ellenére folyamatosan figyelni kell, hogy a helyes úton menjen az eleje. Ugyan is gyakran előfordul, hogy két ember elől beszélgetve elvétik a helyes irányt, s a többi, mint a kis birkák mennek utánuk.
Felfelé menetben mindenki olyan lassan haladjon, amit megállás nélkül tud tartani a csúcsig, vagy a következő pihenőig. Ha azt látod, hogy hátul valaki meg-megállva lemarad, várd be, állj eléje és menj olyan lassan, amit a mögötted jövő még tud tartani. Ahol lankásabb gyorsíts, de a szemed sarkából lessed a mögötted haladót, s ha 3-4 lépéssel lemarad, egy árnyalattal vedd lassabbra. Így egy óra alatt legfeljebb 5-10 perc lesz az első és az utolsó közti különbség.
Meredek lejtőn, vagy görgetegen lefelé menet figyeld a társaidat, s ha kell, fogd meg a kezét annak, aki bizonytalan, vagy tériszonya van. Ha több ilyen van a csapatban, hívd oda az élen haladót is! (Nagy segítség ilyenkor a síbot.)
Gyakran hallani olyat: - Az én fiam (lányom) már 10, 20, stb. kilométer hosszú túrát is kibírt!
A túrának nem az a célja, hogy valaki "kibírja", hanem, hogy élvezze azt! Ha új túratárs jön velem, a kirándulás végén megkérdem tőle: - A mai túra sok volt, neked? Mentél volna többet is, vagy ennyit rendelt neked mára az orvos? Ez után a válasz és a látottak alapján eldöntöm, hogy legközelebb milyen nehézségű túrára hívjam. Vagy jelentkezése esetén azt mondjam: - Bocsánat, de most NE gyere velünk, mert belegebednél, másokat pedig feltartanál, és nem érnénk el a vonatot.
Igen, vannak kényelmetlen helyzetek, de a többség érdekében el kell mondanod!
Akkor jó a túraterv, ha kedvezőtlen körülmények mellett lehet rövidíteni is. Kisebb létszám, vagy gyorsabb csapat esetén pedig van még a tarsolyodban egyéb kiérő. (Kilátó, barlang, forrás, áfonyázás, stb.)
Akkor jó a túra, ha a résztvevők teljesítő képességének felsőhatárát súrolja. Az ember mindég arra emlékezik, ami érzelmekhez kötődik. (Hóvihar, nyári zápor. Az átlagtól eltérő, nehéz útszakaszok: szakadék, jégtörés, sziklás terep, stb.)
Úgy tudom, Gyergyóban is szoktak tájékozódási terepversenyeket rendezni, ahol nem a turista térképet használják, hanem 1:10.000-es, vagy 1:15.000-es tájfutó térképet. Közel ötven éve túrázom és vezetek túrákat, de évente elmegyek egy-két ilyen versenyre. Ha első leszek, kár volt elmennem. De ha elrontok valamit, és eltévedek, az nagyon jó, mert utána helyre kell magamat tenni, s ebből sokat tanulhatok! A verseny csak játék, az igazi megmérettetés az, amikor ködben, hóviharban, egy térképnek alig nevezhető papír darabbal, mögöttem tízegynehány túratárssal kell megtalálnom a véd kunyhót.
A versenytérképek jóval több adatot tartalmaznak és sokkal részletesebbek, pontosabbak, mint a turista térkép. Itt is elsősorban térképolvasás alapján tájékozódik az ember, és csak pár száz méteres távokon megy a tájoló irányszöge alapján.
Az így szerzett gyakorlat alapján egy idő után már nincs szükséged jelzésre, útra. Megtanulod belőle, hogy vannak gerincek és vízfolyások és ezekhez viszonyítva te hol vagy a terepen.
Ha egy részletes, pontos térkép valamennyi információját alkalmazva kitanulod annak használatát, idővel térképnek alig nevezhető vázlatrajzokkal is sokkal jobban elboldogulsz.
Végül, még egy fontos dolog: Mind az az ismeret, amire életed folyamán szert teszel, NEM a tied!
Az az Úristen ajándéka, és neked kötelességed tovább adni. Például a csúcsról látható hegyek ismertetése. Növények, állatok, gombák, kövek, néprajz, monda, vers, vagy bármi más, ami a túrához kapcsolható.
Szádeczky-Kardoss Géza szkgeza51@gmail.com
Címkék: Túraszervezés Túravezetés Létszám Távolság