Nem tartozik a hagyományos túracélpontok közé. Uzsa a Bakony-alján, a Tapolcát Sümeggel összekötő völgyben fekszik. Itt bányásszák azt a narancssárga színű gyöngykavicsot, mellyel egykor a kerti utakat és a Balaton parti vasútállomásokat szórták fel. A völgy másik oldalán, a Kis-Láz-hegyen pedig közép-Európa legnagyobb kiterjedésű bazaltbányája található. Amióta Badacsonyban, a Gulácson, a Tóti-hegyen, Csobáncon és Hegyestűn bezárták a bányákat egyedül itt termelik ki az út és vasútépítések nélkülözhetetlen alapanyagát.

Lesencefalui tanyámról régen szerettem volna már elmenni a Lesence völgyi égeresbe és a völgy oldalában található nyírjes csarabosba. Kíváncsi voltam, vajon mi maradt meg belőle? Itt ugyan is addig húzták vonták tologatták a védetté nyilvánítás aktáit, míg a védendő növények java kipusztult. Az a bolond helyzet alakult ki, hogy mire a Lesenceistvánd határában lévő láp védelmét keresztül verekedték, a lisztes kankalin, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park címernövénye kipusztult. A Lesence patak kiszáradt, így a ritka páfrányairól híres égeresnek is már csak a kerítés oszlopai maradtak ránk.

Mind ezt a Nyírád környéki mélyművelésű bauxit bányák okozták. A bányászathoz ugyan is a karsztvizet ki kellett szivattyúzni. Ezzel aztán a környező területek kút vizei elapadtak, a források kiszáradtak. Még a hévízi tó meleg vize is elszökött. Hogy visszafordul-e valaha még a folyamat? Talán… A bányák már kimerültek. Hévízen is emelkedett valamennyire a tó hőmérséklete.

Most, hogy országszerte új kilátókat építenek az erdészetek, az Uzsa melletti Kecske-hegyre is jutott egy. Még tanösvényt is építettek köréje, ahol – állítólag – a csarab és az áfonyai is megterem. Ezért szerveztem az elmúlt hétvégén ide kirándulást. A csarab, latinul Calluna vulgaris, a hanga félék családjába tartozik. Amikor ezt elmondtam túratársaimnak, bizony nem lettek tőle sokkal okosabbak. Csak, amikor a virág boltokban ősszel kapható cserepes, apró fehér. rózsaszín és lilás-piros virágú Erikát kezdtem emlegetni, akkor csillant szemükbe fény.

A környező lapos hegyhátakat még a magyarok bejövetele előtt, az itt élő szláv lakóság leirtotta és művelés alá fogta. A felszántott területeken a felgyorsult talajlemosódás hatására nagy területeken felszínre került a mészben szegény sárga kavics. Itt alakultak ki a fenyérek, vagy is a nyírfával vegyes törpecserjések. Ilyenkor is szépek a moha és zuzmó foltokkal tarkított áfonyával vegyes csarabosok, de érdemes lesz visszajönnünk augusztus végén, szeptember elején, amikor a nyiladék liláspiros virágszőnyeggé alakul.

A hőségriadó miatt féltem, hogy túl melegünk lesz, de az erdei fenyvesekkel vegyes öreg bükkfák alatt kellemesen járt a szellő. A terep is változatos. A dolomit gerincek és mély völgyek virágos kőriseiben az ösvénnyé szelídült jelzés mentén barkócafák váltották egymást a molyhos tölggyel. A széles erdészeti utat már rég elhagyva füves nyiladékon kapaszkodtunk mind magasabbra. Csak a beígért kilátót nem találtuk meg. Igaz, még a 2. állomásnál piros háromszögjelzés vezetett valahová, de a mellette lévő tanösvény tábla semmit sem írt róla, és a térképek sem jelölik.

Végül, a tanösvényt körbejárva, visszamentünk a jelzéshez, s némi kapaszkodóval fel is jutottunk az új kilátóhoz. A GPS tanulsága szerint a tanösvényen 80 méterre mentünk el mellette. Nem is a csúcson van. Feltehetőleg az éles dolomit gerincen nem tudták volna a gerendákat felszállítani a legmagasabb pontra. De, hogy a tanösvényt miért nem tudták erre kanyarítani, az már rejtély? Gyönyörű ez a környék, csak ne lenne ilyen meleg! De a kilátóban kellemesen hűsít a légáramlat. A kilátás pedig magáért beszél. Jobbra a bazaltbánya, Tátika, Rezi, a Keszthelyi-hegység. a Tapolcai-medence vulkánjai mögött a Balaton és a somogyi dombok. Balra a Káli-medencébe látunk be.

Tibor hosszabb útra készült, így az erdőkön át gyalog ment vissza Tapolcára. Mi viszont kocsikba ülve elmentünk még a Gyepükaján határában álló, a török korban elpusztult Nagykeszi templom még ma is álló tornyához. A templom a XII-XIII. században épült. 1421-ben Szentkirálykeszit említenek a környéken. 1548-ban már puszta, tehát lakatlan helyként írják le. A templom tornyát feltehetőleg a török kor kezdetén védelemre alakították át. A toronyba csak a karzatról volt átjárás. Lőrésszerű ablakai magasan helyezkedtek el. A templomot ma is látható alacsony sánc övezi.

A templomromtól északra, 130 méterre Árpád-kori földvár sáncait rejti a közel derékig érő fű. A sáncvár északnyugati oldalán vékony erecske táplálta mocsár is védhette az erősséget, melyet a laposokban a ma is látható kanadi aranyvessző jelez.

A templomromtól nyugatra egykor a Meleg-víz nevű patak folyt. 28 fokos vizére nyolc méter magas beton gátat építettek a háború után, hogy a helyi lakosoknak a hévizi tóhoz hasonló meleg vizű fürdőhelyük legyen. A gát ma is meg van, épp csak víz hiányzik. Ez is az egykori bauxit bányászat bűne…

A túra porát végül az edericsi strandon mostuk le magunkról. A strand röplabda pályán még tollaslabda csatára is futotta erőnkből.

------------------- -

Veszprém-, és Zala megyeiek figyelem! Máskor is fogok a környéken túrákat   vezetni. Aki velünk szeretne tartani, jelöljön be ismerősnek, és átküldöm neki a túraterveimet

Barátsággal: Géza

Címkék: Hanga Erika Csarab Liszteskankalin Gyepükaján