Orosháza és Csorvás között most kétszer kétsávosra szélesítik az utat. Nem kis örömünkre, még három méter széles  kerékpár  utat  is  építenek  melléje. A Tiszántúlon nincsen kő, még kavics se nagyon. Csak mélyen a felszín alatt. Annak kibányászása nem érné meg, ezért vasúti kocsikon jön, s nagy halmokban áll a vasútállomáson. Régente a tartósabb épületeket – szélmalmokat, templomokat, hidakat és várakat - helyben égetett téglákból építették. A malmokról írtam már. A tégla váraink zöme a Vajdaságban vannak. A mostani határokon belül egyedül a Gyulai vár ilyen.  1969-ben ott is jártam. Bizony elég romos volt akkoriban.

Azóta kiásták már a kerítőfalakat és a külső véd műveket is. S az ásatások még ma is folynak. Túrám egyik célja épp az újonnan berendezett vármúzeum volt, de csalódtam benne. Fegyvereket, kínzókamrát, kovácsműhelyt, kandallót, címereket, bármelyik helyreállított várban láthatunk. Az alapfalakra a megtalált faragott kövek felhasználásával felépítettek valami épület együttest, de egyedül a kápolna helyét tudták bizonyosan meghatározni. A többi…? Hát, akár ilyen is lehetett volna… Ennél bizony többet vártam az Alföld egyetlen tégla várától!

A templomok mások. Azokat nem építették újjá. Kistelek határában (ahol a vonatról leszálltunk) Ópusztaszeren, a millennium idején épített Árpád emlékmű mellett az 1880-as években egy korabeli festmény tanulsága szerint még teljes magasságban állott a XII. században épült Bor-Kalán nemzetség által épített – feltehetőleg Bencés – monostor homlokfala. A hetvenes években kiásták az épület, de már csak az alapfalakat tudták konzerválva bemutatni.

Nekem azonban kedvesebbek a kis falusi templomok omladékai. Pár éve Hódmezővásárhely mellett a Fehér-tó közelében, a Csomorkányi templomromnál jártunk szintén bringával. Már az oda vezető út, a végeláthatatlan, lila sóvirággal telehintett szikes puszta, és a birkanyáj taposta széles földút megadta a több száz éves Istenháza hangulatát. Akkor sem tudtuk pontosan hová is megyünk, de végül csak meglett a lepényfák övezte, jelenős falmaradványokkal rendelkező téglatemplom.

A Fábiánsebestyén határában álló Pusztatemplommal most ugyan így voltunk. Az ötvenes években még „hadititoknak” számított az ilyen „fontos építmények” pontos helyének meghatározása. S mivel csak kevesen veszik a fáradtságot, hogy valóban felkeressék, így a korábbi leírásokat másolják, s úgy írnak róla bölcs dolgokat, hogy legfeljebb csak fényképről ismerik.

A világhálóról csak ennyit tudtunk meg: „Fábiánsebestyéntől nyugatra, a falu határától 3 kilométerre, (De vajon mikor írták ezt le, s akkor hol volt a falu határa? Hány ház épült azóta még oda?) A Kórógy-ér partjától nem messze. (Az erek is hol kiszáradnak, hol meg újmedret mosnak maguknak. A „Nem messze” meg nagyon viszonylagos távolsági adat. Szóval ez olyan: „Nesze semmi fogd meg jól!” hely meghatározás. Ennek alapján napokat bolyonghat az ember, s akkor sem biztos, hogy megleli.

Az alföldi emberek azonban kedvesek, és segítő készek. Nem nézik bolondnak azt, aki néhány tégla kupacért tökön-paszulyon átgázolva el akar csendesedni a megszentelt helyen.[1]

Lombmentes állapotban persze messziről lehet már látni a kunhalmot, s rajta az egykori templom 3 méter magas, 2,5-3 méter széles északnyugati sarkát. Lombfakadás után a halom alját elérve, inkább jobbra észak, majd nyugati irányba a domboldal akácosán át könnyebben elérjük a falcsonkot. Délről és nyugatról lehetett a dombocska oldalában a templom felvezető útja.

A XV. század elején Maróthy János macsói bán építette a szent Fábián és szent Sebestyén tiszteletére szentelt egyhajós téglatemplomot. Az 1700-as évek elején a törökök pusztították el, de még a XX. század elején is számottevő falai állottak. A kilencvenes években megásták. Tisztázódott a templom alaprajza és egy kripta maradványa is előkerült.

Szádeczky-Kardoss Géza szkgeza51@gmail.com

Címkék: Kerékpárút Téglavár Templomrom