2. számú balatoni túra Siófokról

A túra ismét az Aranypartról indul, a Beszédes- vagy Petőfi sétányról, a szálloda-sorról és halad Széplak-Zamárdi felé. (A Beszédes hídig tartó szakasz részletesebben leírva az 1. számú túránál az előző blogban.) Aki az 1. számú túra folytatásaként szánja, az a Beszédes hídnál csatlakozik be a továbbiakban leírt útvonalhoz.

A hídon és azt követő körforgalmon áthaladva a kerékpárút rögtön az első utcában balra folytatódik (Damjanich utca). Ez egy nagyon csendes, forgalomszegény utca, nem elhanyagolható nyaralókkal övezve, de a két utcával feljebb kezdődő, ezzel párhuzamosan futó „főút” (Erkel Ferenc utca) sem veszélyes. Kétségkívül az autóforgalom és buszforgalom itt bonyolódik, de én itt még egyszer sem kerültem veszélybe, és itt valahogy a gyalogos forgalom sokkal nagyobb, aki emberekre is kíváncsi, inkább erre jöjjön. Akit csak a csend és a biztonság érdekel elsősorban, az menjen a kerékpárúton.( Én már csak azért is szeretem a „főutat”, mert innen kitérőként jobbra kanyarodva egy-egy szeszélyes kis utcán egészen a Balatonpartig le lehet „szaladni”, ahol az ember nem tud sohasem eléggé betelni a látvánnyal. Én legalábbis Balaton-rajongó vagyok, rám mindig hatással van.)  A „balatoni-körút” táblácskákat követve elérjük B.Széplak-felső vasútállomást. Ha a „főúton” jövünk, akkor is észre fogjuk venni, onnan ugyanis a balra kanyarodó utca megy a vasútállomáshoz, a jobbra kanyarodó viszont az Ezüst partra az ottani szállodasorhoz, a középső út viszont folytatás Széplak alsó felé.  Én már csak ezért is szeretem ezt a „főutas” verziót, mert az ezüstparti  üdülőkben is nyaraltam vagy 5-6 alkalommal, így jobbra kanyarodva ezeket is meg szoktam nézni a bringáról futólag, és ez km-ben is egy kicsit hosszabb útvonal. Az Ezüstpart végénél van egy Camping, amely arról híres, hogy ott volt valamikor egy kerékpárkölcsönző, egészen addig, mígnem egy éjszaka mind a 42 db kerékpárt meglovasították, én legalább is így hallottam. Nagy valószínűséggel egy teherautó is közrejátszott benne…..

A következő lényeges állomás Széplak alsó vasúti megálló. Egészen a vasúti megállóig kell elmenni, ahol a 7-es úton egy közlekedési lámpánál át lehet menni gyalogátkelőn a túloldalra, és itt egyben a vasúti síneken is átmegyünk.  Itt biztonságos az átkelés. Ha bárhol előbb próbálnánk meg, előbb szabálytalanul át kellene vágnunk a vasúti töltésen, a síneken, megint a töltésen, aztán a 7-es úton kellene keresztülvágni 4 sávon….. nagyon nem ajánlott.

Szóval ha itt Balaton-Széplak alsónál átmegyünk előbb a síneken, majd a 7-es úton, balra kanyarodunk és vagy 300-400 métert teszünk meg az út szélén visszafelé, Siófok irányában. Szerencsére a 7-es út olyan szélesen aszfaltozott, hogy a sáv szélét jelző legalább 15 cm-es fehér sávon túl is van még vagy 30 cm belőle. Mindegy, addig megyünk csak rajta, míg el nem érjük a Töreki utcát jobbról, azaz a Törekibe vezető utat. Ez a kis falucska „csak a 7-es útról fedezhető föl”, aki a 7-es úton süvít, vagy a sínek jobb oldalán a Balaton parton „hasít”, nem fogja észrevenni, megtalálni. Pedig innen az út kezdetétől indul mindjárt egy „tanösvény” is a Töreki tavakhoz, legalább 10-12 km hosszú!!!

Ezen az úton haladunk befelé a tóparttól egyre távolodva. Az M7-es hídja alatt elhaladva ha rögtön jobbra befordulunk, megtaláljuk az első horgásztavat. Tovább haladva egyenesen hamarosan jön a második tó, amit az elsővel egy zsilippel ellátott csatorna köt össze. Egy fából készült kis kilátót is találunk jobbra, az úttól alig 10 méterre, még beljebb pedig egy terecskét, tűzrakóhelyet, volt játszóteret. Már csak azért „volt” játszótér, mert a játékszerek, amelyek mind egytől egyik fából készültek, már nem feleltek meg az ÚNIO-s biztonsági rendszabályoknak, így inkább leszerelték és elvitték őket. Kétségtelen, az időjárás elemi ösztöneinek kitett játékszerek igencsak korhadtak, elhasználtak voltak. Már csak azért is érdemes erre mennem, hogy megfigyeljem, valamikor, valaha, lesz-e valaki, aki itt újra telepíti ezeket, vagy ehhez hasonló erdei játszóteret hoz létre. Az út bal oldalán egykor hatalmas gyümölcsöskert erdeje állt, amelyet valamilyen másfajta, jobban eladható haszonnövény miatt félig-meddig sikerült kiirtaniuk. Viszont egy új aszfaltozott út is keletkezett balra, amely gondolom Kilitiig megy. Eddig itt is kerítés állt, ameddig a szem csak ellátott. A békés békás halastavak látványa igencsak megnyugtató, különösen felhőmentes napos időben, amikor gyönyörű kéknek látszanak, tükrözve bennük a túlsó part látványát. Néhány km után egy lerobbant nagy tábla hívja fel magára a figyelmet, „Nádas étterem” balra. Aki Törekit ki akarja hagyni egy igencsak kaptatós úton, de már aszfaltozotton, balra bekanyarodhat és feltekerhet a Nádas étteremhez, ami igencsak „magas hely”, ahogy azt egy helybeli mondotta vala valamikor, amivel arra célzott, hogy igencsak húzós árai vannak. Én többnyire csak unalomtól majd elpusztuló pincéreket szoktam látni bagózni a kapu előtt. Aki ingerenciát érez, bemehet, aki nem, elhalad mellette és folytatja tovább az utat, amíg egy „Babamúzeum” feliratot nem lát, amit jobbra nyilazva jelez ,de mi balra fordulunk egy díszkövekkel kirakott portálú csodálatos „fényes tetejű” „palota” felé, aminek, akárcsak a tököli fiatalkorúak börtönének, dupla kerítése van, ipari kamerákkal felszerelve. A hatalmas birtokon ugyanis pacik nyargalásznak tucatjával. Az út jobb oldalán is karámok vannak, a „Palota” mellett áll egy másik, alig szerényebb kivitelű másik „palotácska” is, amely valójában az istálló......

Aki kihagyta a Nádas éttermet, és tovább haladt egyenesen az úton Töreki felé, az hamar eléri a Diófás utcát (vagy Diófa utcát?), amely balra emelkedve felkanyarodik Törekibe. Jobbra nézve a „magasból” is megnézhető a mellette fekvő tavacska. Az út jobbra kanyarodik és az emelkedése is hamar megszűnik, pár száz méter után elérjük Töreki végét és az autóbusz fordulót, ugyanis Töreki egy zsákfalu. Természetesen itt van a helyi étterem-büfé-kocsma-szórakozó hely, ahol most tényleg érdemes megpihenni. Legalább tucatnyi eladó ház hírdetését olvashatjuk el a hirdetőtáblán. Szinte minden eladó…..

Innen visszafelé indulva a Töreki utcát keressük meg, amin végighaladva, kissé jobbra majd balra kanyarodva ugyancsak eljutunk ugyanahhoz a „fényes-tetejű palotáig”, amit az előbb leírtam.

Ha végigmegyünk a ház mellett, jobbról lesz egy kis „belső” tavacska, az is a ház tulajdonosáé az infók szerint, és ott is jó esetben további lovacskák nyargalásznak. Elhagyva a „tetthelyet” balra kanyarodva megtaláljuk a Papkutapusztára vezető igencsak hullámos utat, ahol a szintkülönbségek már nem 5, henem 10-15 méterre rúgnak egyenként. Ezen az úton úgy óránként 1-2 jármű közlekedik….. Papkutapusztán áthaladva néhány km után befutunk Kilitire, ahol érzéseinkre hallgatva és a szélesebb „főbb” aszfaltozott utat követve hamarosan, néhány kanyar után (balra, jobbra, megint balra, megint jobbra) megtaláljuk a balra, Siófokra visszavezető főutat, ami már sokkal forgalmasabb. Itt is csak néhány km-t kell tekerni és megtaláljuk a Tesco áruházat, ahonnan, -ha figyelmesen elolvastuk az 1. számú túra leírását-, jobbra, könnyen megtalálhatjuk a Sió partján futó jelzett kerékpárutat, amelyen végigtekerve a már megismert útvonalon, visszajuthatunk Siófok Aranypartra, vagy Siófok belvárosához. A km óra alig mutat 30-35 km-nél többet, de még ha össze-vissza tekeregtük is magunkat, akkor sem lesz sokkal több, mint 40 km. (Egyébként, ha nem kanyarodunk be balra Törekibe, a halastavak füzére még tovább folytatódik, de mellette már csak tankcsapdás bazaltkövekkel teleszórt földút vezet tovább egyenesen egy kiserdőbe..... ugyanis, mint mondottam vala, Töreki zsákfalu.)

Az 1. számú túrával összekötve viszont már tűrhető napi távon és két igencsak kevésbé ismert, de annál barátságosabb, érdekesebb balatonparti érdekességen, túrán leszünk túl.

Címkék: Balaton Siófok Bringa Túra