Tetszik, vagy nem tetszik, pár éve felreppent a hír, hogy a Zemplénen kívül, az Aggteleki Nemzeti Parkban is 5-6 tagú farkas család telepedett meg. Pár hete meg azt hallottam a rádióból, hogy már nem csak felvidékről áttévedt mackók járják erdeinket, de a Bükki Nemzeti Park zoológusa bizonyos jelekből arra következtet, hogy két medve „állandó lakhellyel” rendelkezik a Salgótarján környéki erdőkben. Ennek kapcsán két farkas történetet szeretnék elmondani.

Pár éve egyik magyarok által is lakott felvidéki városból kiránduló csapat indult a környező hegyekbe. (Időt, helyet és személyeket szándékosan nem írok, mert a történet szempontjából ennek nincs jelentősége.) Egy helyen egy hölgy lemaradt. Mivel a szál fenyvesben messzire el lehetett látni, így jó 250-300 méterre elment az úttól.

Amikor a dolgát elvégezve felállt, 20-22 méterre egy felé figyelő farkast látott meg. Szeretett volna az állattól messzebb kerülni, így nem az út felé indult tovább, ám abban az irányban egy másik ordast vett észre. Körbe pillantva rájött, hogy mint a pásztorkutyák öt állat vette körbe. Nem támadták meg. Nem viselkedtek fenyegető módon, csak figyelték. Talán a vér szagát érezték meg, vagy a természetellenes testtartásban guggoló embert betegnek vélték. Ezeket ma már nem tudhatjuk meg.

Ha akkor a nő felegyenesedve határozottan rájuk kiált. Őrzői értésére adja, hogy ő az ember, akit az Úr saját képére teremtett, és minden állatnál okosabbá téve, azok felett uralkodik. Aki a kezében lévő bottat több száz méterről is tud ölni. Majd két botot kezébe véve határozott léptekkel megindult volna az út felé, minden bizonnyal kitértek volna előle. Valószínűleg még sokáig kísérték volna, egész addig, míg a társaihoz csatlakozik, de nem álltak volna útjába. Neki azonban inába szállt a bátorsága, s csendben azt várta, hogy a farkasok elmenjenek.

Túratársai természetesen egy idő után megálltak. Mivel félóra múlva sem került elő, ketten visszamentek, hogy megnézzék mi baja esett. De nyomát sem találták. Így már az egész társaság az út két oldalán 50-60 méter széles sávban több kilométert átpásztáztak minden eredmény nélkül. Végül, alkonyat után értesítették a városi rendőrséget.

A kutatás több száz katona és civil személy bevonásával már második napja tartott. Végül a hegységet átfésülve, a katonák találtak a teljesen elcsigázott nőre. farkasoknak persze addigra már nyoma sem volt a környéken.

------------------------

A másik történet velem esett meg. Egyszer leírtam már itt a túratárson „Újabb állatságok” címmel. Így most csak röviden foglalom össze: Négy és öt és fél éves fiammal hármasban túráztam a Magas-Tátrában. A Kőpataki tóig felvonóval, majd a Zöld-tavi házon keresztül le a buszmegállóba. Kisebbik fiam délutánonként még aludt egy-két órát, így a fenyvesben kabátomat leterítve olvastam mellette. Nagyobbik fiam a közelünkben játszott.

Jó idő telt így el, mikor megéreztem, hogy valaki (vagy valami) néz. Körbe tekintettem, de senkit sem láttam. Aztán újra, a szemem sarkából láttam valami mozgást. Csúzlival odalőttem, s láttam még az elsuhanó állat izmos alakját. Aztán Bélusnak elmondtam, amit az ő korában elmondhattam, s ébredező kisebbik fiacskámmal együtt, hangos énekszóval lementünk a megállóba.

Igen, a csúcsragadozókra a mi erdeinkben is szükség van. A farkas, a medve, a hiúz nálunk is szigorú védelem alatt áll. Így hát meg kell tanulnunk az együtt élés szabályait! A Felvidéken, Erdélyben és az Alpokban eddig is túráztunk, de csak elvétve hallottam olyan személyes élmény, hogy valaki akár csak látott volna ilyen vadakat. Persze, aki településektől távol, szakadékos sziklás terepen, csendben egyedül bóklászik, azt érhetik meglepetések. Hülyén hangzik, de aki ilyen helyen egyedül jár, akasszon csengőt, vagy más zaj keltő eszközt a zsákjára, hogy az állatok időben elkerülhessék, és természetesen ne használjon fülhallgatót!

Ha még is sor kerülne a találkozásra, ezek az állatok nem tekintik az embert préda állatnak. Ne nézzünk a szemükbe, ne fordítsunk nekik hátat. Ne barátkozzunk velük, ne etessük őket. Ne hagyunk magunk után ételmaradékot. (Szemetet sem!) Ne akarjuk őket közelről lefényképezni és ne meneküljünk előlük! Nyugodt, hirtelen mozdulatok nélkül térjünk ki az útjukból.

A hegyi  kerékpár gyors és halk jármű. A hirtelen  találkozás nagy meglepetést szerezhet mind az állatnak, mind a kerékpáron ülőnek. A reakciók pedig kiszámíthatatlanok.

Mint mindennek, természetesen ennek is vannak előnyei: A medvék járta erdőkben lényegesen visszaesett, a falopások száma.

Szádeczky-Kardoss Géza szkgeza51@gmail.com

Címkék: Karancs Medves-fennsík Pétervására