A Zádor-, vagy Himfy-vár históriája

A vár Tihanytól északnyugatra, Pécsely és Barnag között, a Derék-hegy fennsíkjának északnyugati, félszigetszerű hegy-nyúlványára épült. A Balaton-felvidéki várakat  járva ide többször is eljöttem. Valójában a hely elhagyatott szépsége ragadott meg. Nagyvázsonyra, Szigligetre, Sümegre évente több ezren kíváncsiak. Rezi várában, Tátikán és Csobáncon is sokan megfordulnak. Itt az erdő közepén, a Magyarországon szokatlan méretű romok között a hétvégeken sincsen tolongás. Hét közben pedig alig téved ide egy-egy magamfajta vándor.

Már első itt létemkor is feltűnt, hogy a falakat a leszakadások peremén, külső véd művek kísérik. Csak az volt a különös, hogy az egykori kapunál, a legsebezhetőbb déli oldalán nyoma sincsen árkoknak, sáncoknak, vagy bármi féle erődítésnek. Csak napokkal később, itthon jöttem rá, hogy a kőhalmok nem a vár tartozékai. A lapos hegy-háton még a vár építése előtt erdőt irthattak, szántó, vagy szőlő terület határára kidobott kövek halmaza lehet, amit első látásra sáncoknak gondoltam.

A története sem mindennapos. Nem a tatárjárást követő évtizedekben épült, hanem jó 120 évvel később. A falakat úgy tűnik, egységes terv alapján pár év alatt felhúzták, aztán – máig is találgatják az okát miért – nem fejezték be. A világhálóra valaki, valamikor feltett egy vártörténetet:

„Pécsely nevét 1082-ben említi oklevél „Penchel” alakban, amikor I. László a Veszprémi Káptalan birtokait összeíratta, ekkor tesznek említést „villa Burlogról” is, ami feltehetően a mai Barnagot takarja. Mária királynő 1384-ben Veseni László étekfogómesternek engedélyezi, hogy a Zabad-hegyen várat emelhessen. 2 év múlva már állt az erősség, nem véletlen a sietség, hiszen Veseni László a határjeleket lerombolva a Veszprémi Káptalan birtokára építkezett. Az egyháziak hamarosan peres úton visszaszerezték a területet, a Veseniek Vázsonyban építették fel következő, családi várukat. A XV. században a vár már elhagyatottá válik, hamarosan pusztavárként emlegetik.”

A dolog azonban nem ilyen egyszerű, érdemes kicsit alaposabban is körbejárnunk. Levéltárosaink más XI. századi oklevelekkel összevetve arra jutottak, hogy az 1082-es oklevél egy évszázadokkal később írott  hamisítvány.

A területen valamikor az 1300-as évek elején, vagy még korábban - feltehetőleg az uralkodó engedélye nélkül - több környékbeli birtokos is erdőt irtott, és szőlőt telepített. 1371 augusztus 25-én Nagy Lajos magyar király parancsot adott Heym fia, Pál ispán fia, Benedek mesternek, hogy a királyi területek bor kilencedét - ha kell erővel is – hajtsa be.

 Három év multán 1374-ben a veszprémi káptalan panaszt tett a királynál, azt állítván, hogy Benedek mester visszaélt a király bizalmával és több adót szedett a megengedetnél. Valódi oka azonban az lehetett, hogy a király megbízottja egy erődített kőházat épített a királyi birtokon.[1] Ezért hívják a Zádorvárat más néven Himfy-várnak is.

A per tehát (a világhálón több helyen olvasható leírással ellentétben) tíz éve tartott már, amikor 1384-ben Mária királyné (Nagy Lajos királyunk leánya) érte tett szolgálataiért megengedte  Veseni Domokos fia, László étekfogómesternek, hogy a királyné Barnag nevű birtokán, a Zabad-hegyen, (korábbi nevén Nádasd-hegyen) várat, vagy erődítményt építsen.

Mielőtt tovább mennénk, itt ismét álljunk meg egy gondolatra! Mária királyné ugyan is nem azért volt ilyen bőkezű, mert ez a Laci gyerek olyan finom rántottát sütött neki reggelire! A dolog éppen fordítva áll!  Veseni Domokos fia, László néhány évvel korábban Gara váránál a királynét, és édesanyját, az özvegy anyakirálynőt védelmezte a lázadó horvátokkal szemben, s ezért, mint megbízható emberét vette maga mellé udvarába.

A Veseni család a várat feltehetően háborús időkre szánta, mert ezzel közel egy időben, birtokaik központjában - a mai Nagyvázsonyban - egy emeletes kőpalotát is építettek a család számára, ahol kényelmesebb volt lakni és a birtok ügyeit irányítani. Idővel ez köré épült fel a ma is látható Kinizsi-vár.

A veszprémi káptalannal folytatott per[2] végkimeneteléről semmit sem tudunk. De a vár feltehetőleg a Vezsenyiek kezén maradt, mivel a család 1472-ben történt férfiágon való kihalásával Vázsonykő várának tartozékaként a Szabad-hegy, és rajta a pusztavár is visszaszállt a királyra.

A helynevek is érdekes adatokkal   szolgálnak:

Más várak a hegy formáját követik. Itt a nagyjából négyzetet formázó falak az északnyugati sarkon háromszögletű bástyaszerű építménnyel lenyúlnak a hegy lejtőjére is. Feltehetően egy rétegforrás fakadhatott az oldalban, mely a várat ivóvízzel láthatta el. Talán erre utalhat a hegy legkorábbi Nádasd neve.

Ahogy a szabad királyi városok csak a királynak voltak alávetve, a király tulajdonát képezték. Ugyan így a Zabad, vagy Szabad-hegy is azt jelenthette, hogy a környező, már eladományozott birtoktestek között egy olyan terület, mely még a korona tulajdonát képezi.

Ahogy korábban már az "Édes anyanyelvünk 7.” című Hidak és helynevek a pusztában írásomban a Zádor-hídnál említettem, a zádor szó romlottat, vagy romosat jelent. Tehát a kaputorony és a falak ledőlését követően kapta a Zádor nevet.

A Derék-hegy megnevezés ugyanúgy testrészre utal, mint a Hegyhát(szentjakab), Nyak(as-tető), (Sík)fő(kút), Fenék(puszta), Seg(esd), (Apáca)fara, (Badacsony)láb(dihegy). Tehát a hegy derekát, vagyis a hegy középső részét jelöli.

Szádeczky-Kardoss Géza szkgeza51@gmail.com

Címkék: Zádorvár Nagyvázsony Kinizsi-vár Zabad