2014. November

Rég nem jártam a természetben, már legalább másfél évtizede. Beköltöztem a fővárosba, ami méginkább elszakított a zöldtől. A túrázás és hasonló kinti "sportok" szóba sem jöhettek nálam, minden más fontosabb volt, mint a természet szeretete.

 Aztán november közepén egyik kollégám, nevezzük - Csabának - csendben megjegyezte az öltözőben, hogy jövő nyáron 2 hetet szán az Országos Kék Túrára. Elindul Írott-kőtől, aztán jut, ameddig jut. Ezzel beleültette a bogarat a fülembe. Este kicsit utánanéztem a neten, és minél többet olvastam róla, annál inkább megtetszett. Másnap reggel szinte falhoz állítottam kérdésemmel: "Társad van már az útra?" A válasz nemleges volt, úgyhogy nekiláttam szervezni a nyári kéthetes túrát: útvonal-számítások, szállás-lehetőségek, stb. Ahogy egyre mélyebben ástam bele magam a szervezésbe, úgy kezdett bonyolódni a dolog. Rá kellett jönnöm, hogy így nem lehet ezt csinálni: ki kellett próbálnom a "túrázást"!

 November 22-én Levente fiammal (ekkor 4 és fél éves) fölkerekedtünk - kezdődjön az edzés! -, és elbuszoztunk Hűvösvölgybe, hogy a gyermekvasúton fölvonatozzunk a Széchenyi-hegyre, ahonnan a terv szerint átsétáltunk volna a János-hegyi kilátóhoz. Ez egy jó 4 km-es séta lett volna. 

Persze a környéket nem ismertük, azt se tudtam leszállva a vonatról, hogy merre induljunk. A kilátóból végül libegő lett már így is majdnem ránkesteledett. Levit többet kellett cipelnem, mint amennyit ő sétált. Jót bóklásztunk az erdőben, aztán lelibegőztünk Zugligetbe, és hazabuszoztunk. Első túrának nem is volt rossz, de a következőkre már egyedül indultam el.

 Megint ráültem a világhálóra, és kiderült, hogy dokumentálni is lehet a túrázást. Nem csak a KÉKet, hanem minden mást is! Kaptam hát a telefont, és felhívtam egy kiválasztott egyesület természetjáró szakosztályát, hogy szeretnék jelentkezni! "Gyere el vasárnap túrázni velünk a budai hegyekbe!" - jött a válasz!

 November 30-án volt hát alkalmam komolyabban is kipróbálni a túrázást egy csapat nyugdíjassal, akik fiatalokat megszégyenítő lendülettel, energiával, vidámsággal és humorral vannak megáldva! Fantasztikus kis társaság, első pillanatban megszerettem őket!

 Bejártam velük az Apáthy-sziklától a Vaskapu dolomitján át a 150 éves Libanoni Cédrusig, a Határ-nyeregtől a Hármashatárhegyi repülőtéren keresztül Hűvösvölgyig tervezett utat, és eszembe jutottak gyermekkorom kirándulásai a nagyszüleimmel: tobozgyűjtés télire, csipkebogyó és gombaszedő túrák... Nagyapám nagyon értett a gombákhoz, nagyanyám meg az elkészítésükhöz. Soha nem ettem olyan csipkebogyó lekvárt, mint a nagyanyámé...

 Szóval az első "igazi" túrám nagyon jól sikerült, elhatároztam, hogy új hobbimnak élve velük fogom járni a természetet.

 A következő túra azomban Mikulás másnapján volt, tehát Mikulástúra Hűvösvölgybe, ahol két héttel azelőtt jártam. Elhatároztam hát, hogy magántúrát csinálok, elindulok a Kéktúrán! Rögtön ki is jelöltem az első túrát, ami a legközelebb van otthonról: Hűvösvölgy-Rozália téglagyár. Praktikus szakasza a KÉKnek, a vége kb. 6 km-re van hazurról, és csak 14 km a táv. A hét folyamán elmentem az MTSZ irodájába, vettem egy igazolófüzetet. 

Címkék: Kék Oszágos Kék Túra Túrázások élménybeszámoló