Mi is kell egy jó gyerektáborhoz? Mondjuk kezdhetnénk így:

• Végy egy jó helyszínt! Nos a Vörösfenyő kulcsosház minden szempontból ilyen volt! Nagyobb gyerekes csapatnak egyenesen kiváló, hatalmas réttel, eső ellen védett kinti faasztalokkal, tűzrakó hellyel! Még a szobaelosztás is jó volt, hiszen a két szoba közül egyet a gyerkőcök egyet a felnőttek foglaltak le. Már, aki nem kint sátrazott, merthogy azt is lehet. Konyhája pedig hihetetlen finom palacsinták sütésére alkalmas! Tetszett továbbá a villany hiánya, a személyautóval való megközelíthetetlensége és a forrás finom vize, amelynek hordására külön vízhordóbrigádok szerveződtek…

• Végy egy jó időjárást! Kánikula volt! A szó szoros értelmében. Ami ragyogó lehetőséget adott a Kelet-Mecsek útba eső patakmedreiben való gázolásra. Olyan kanyontúra-szerűen, vízeséseken, zúgókon lemászva, egy-egy elcsúszás után a patakban nyakig elmerülve, vagy a patak feletti kidőlt bükkfákról nyári laskákat szüretelve….
• Végy néhány szuper gyereket! No itt meg kell állnunk egy szóra. Mert ügyebár Janusz Korczak vagy újabban Henning Köhler óta tudjuk, hogy rossz gyerekek (hacsak a szülők hatalmas erőket rááldozva nem rontják el őket) márpedig nincsenek. Vagyis minél  elevenebb egy gyerkőc, annál könnyebb őt érdekes dolgokat mutatva a világ (az erdő, a hegyek, a patakmeder ) megismerése felé sarkallni. Jelentem, minden szülő jól vizsgázott, ugyanis a gyerkőcök öttől tíz éves korig egyformán kiváló felfedezőknek bizonyultak.

És talán mindez kellett ahhoz az érzéshez, amit egyikünk így fogalmazott meg:

“Úgy éreztem, lenn lehetett volna bombatámadás, földrengés vagy bármilyen katasztrófa, itt fenn azt meg  sem éreztük volna.” És valóban! A gyerkőcök és a felnőttek is valami olyan ősi gondtalan létbe kerültek, ahol a lényeg a vízhordás, a tűzrakás, a gombagyűjtés, ételkészítés, indián név választás, egymás segítése a vízeséseknél, túrán és sorolhatnám… Nomeg a sok-sok játék! Sok-sok megbeszélés ki miben volt a nap legjobbja.

Node jöjjenek a képek, amelyekből a legtöbbet Judit és Adri készítette – köszönöm Nekik!