A sok lelkes jelentkező száma úgy leolvadt hogy egy régebbi túratervem lerővidített v áltozatát tudtam csak megcsinálni. Találtam hozzá egy 6 személyes szállító minibuszt ami jó lett a végén ötünknek,és a tetején lévő csomagtartóra is felfért a 2 kiskenu,és a tengeri ifjusági kajakom. Közkivánatra 1 nappal korábban indúltunk.

Június 1. Végre jöt a busz a társasággal,és indúlhattunk 18 óra körűl Olaszország felé,Szlovénián át.

Június 2. Éjfél után beléptünk Olaszországba,és itt kis kitérővel megnéztük este ketten Palmanova-t. 1/2 6-ra beértünk Vicenza-ba ahol a jól megközelíthető part megtalálása után városnézést tatottunk, majd indúltunk a szinte ősállapotban lévő lassú Bacchiglione folyó rengeteg kanyarján.Az  A4-es pálya után nemsokára a legkellemesebb átemelésünk a Bugano-i gát jött,majd Longare utáni gát ami már a csúszós kövei miatt nehezebb volt,de mire Colze modern hídja alatt átmentünk már jobb lett. A 45f km-es utunk végénél megijedtek a többiek a Montegalda-i híd alatti zúgótól. Elmentem táborhelyet keresni,de amit kinéztem az nem volt megközelíthető,a többi meg egy lovastanya által el lett foglalva. Szerencsére itt megengedték nekünk hogy egy éjszakát sátrazzunk,és alig akarta a tulaj elfogadni Tokaji borunkat,mikor kocsira felrakott kajakokkal együtt idehurcolkodtunk a zúgot kerűlve.      

Június 3 A meredek part láttán nem mertek innen indúlni páran,ezért az első hídtól indúltunk,sok szép részt kihagyva ezzel.Saccolongo után nemsokára tervezett táborhelyünkre Selvazzano Dentro szélére értün ahol kiderűlt hogy a sofőrünk 1 hiddal lejjebb ment. Utolérve őt egy parti helyet néztem ki,de oda az utak csak nagy kerülővel voltak megközelíthetők.A Padovai csónakházzal,majd a Sportrepülőtér utáni placcal is próbálkoztunk,de a szakadó eső után a többiek a Padovai kempinget vállasztották inkább,mert állt a víz a kinézet helyen.Itt legalább rendbe tudtuk hozni magunkat kisé.

Június 4 Eljött az utazó, várostnéző nap. 9 órakkor indúltunk.Nemsokára a Padovai örzött parkolóba hagyva kocsit,felszerelést mindjájan nézhettük a várost.Utána a kora középkori kerek fallal körűlvett Cittadella,majd a csodálatos Bassano del Grappa következet.Sajnos Marostica-ra már nem jutott idő,hanem elkezdtük a Fontaniva-i helyünket keresni.Mivel a part estére itt is le volt zárva az autók előtt,és a víz se volt elég a Brenta-ba,ezért  a Carturo-i gátalatti lévő parkerdőbe táboroztunk amit  csak Limena-i evezősök kedvéért nem sorompóztak egyenlőre le,de lehet hogy már dolgoznak rajta.

Június 5 A Campo San Martino-i híd alatti zúgón én lementem spritzdeckkel.A többiek átemeltek. Utána mig pihentek,én előre mentem a Limena-i oxigéndúsító gátat felderíteni amely a maga vagy 2 emelett nagyságával szinte állóvizet csinált a Brentából.Nagy sokára érkeztem én is ide és a bejáráson már láttam,hogy itt még nekem is emelni kell,tehát vártam szorgalmasan a többieket,és természetesen a kenuhordó kiskocsit a kb 1.5km-es cipelésre. Nagysokára be is értek,és előszőr a kajakom kerűlt át,és mindjárt előre is küldtek,hogy a sofőrünk ne aggódjon Ponte di Brenta-ba.Mire utolértek,már nem volt kedvük a megpendített Brenta hajózó csatornán leevezni Oriago-ig azt a 20 fkm-t hanem újra a Padovai kempingbe.Allig tudtam lebeszélni őket  erről a plusz 40 km-es útról,az amúgy is útba eső Oriago-i Serenissima kemping kedvéért.A Vogalongások Fusina-iba mentek inkáb.

Június 6 Már kiléptettük magunkat a kempingből amikor eszünkbe jutott hogy ráértünk volna a parkolás miatt,de ezért később nem kértek pénzt.Megvettük a buszjegyeket,és irány Velence. A kempingből Gradisca d'Isonzo,ahol én a csónakokkal akartam aludni,de kisé túl "multikulturális" hely volt és a part itt is le volt sorompózva.Arra még volt idő hogy a másik oldalon lévő Sagrado-t is megnézzem és itt még a part is megközelíthető járművel.Utána a "Kis Magyarországnak" számmító (A terület negyede Magyar, lakókocsikat bérlő cégek kezébe van) Monfalcone-i kempingbe mentünk.

Június 7 Hajnalra részletesen kidolgoztam az utolsó evezőstávot.Sagrado-ba a Via Roma-n át kiértünk a starthelyre,és indúlhattunk.Már az első vasúti híd zúgóval fogadott,ami a Pieris-i hídig folytatódot ahol az egyik kenu folyton boruló legénysége abbahagyta,és felpakolt.Nekünk többieknek meg még 2 kis zúgónk volt aztán az Isonzo varázsütésre unalmas,lassú alföldi folyóvá vált a tengerig. Innen már nem akartak tovább evezni egy 11 km-es autós átemeléssel Grado-ba ahova ezért felpakolva parkoltunk a La Cove temetőszigeten.Míg a többiek a tengerbe fürödtek,én a középkori várost néztem. Utána a hídon átmenve az Aquilea-i bazilikában ép kispap avatás volt. Majd hazaút.

Július 8 A kiutazáshoz képest vagy 150 km-el rövidebb úton hazaérve 6 óra előtt a csónakháznál vártam a nyitást.Utána megjött az ismerősöm akivel összepakolva véget ért az É-K Olasz víziúránk !

Címkék: BacchiglioneBrentaIsonzo Folyókon