Találkozás egy hiúzzal

Itt mesélném el nektek első találkozásomat egy mátrai hiúzzal.

Még mindig gyakran eszembe jut ez a különös találkozás: - a forráshoz indultam üres kannával a kezemben és messziről egy állatra lettem figyelmes felfelé baktatott az erdei úton velem szemben. Először egy kóbor vizslára gondoltam, de amikor 30 méter távolságban megálltunk egymással szemben, már biztos voltam benne, hogy ez bizony nem kutya és nem is macska… Még három lépést jött felém mielőtt letért volna jobbra a bozótosba. Egy mátrai hiúzhoz volt szerencsém, bojtos fülét és párduc alakját is tisztán láttam, ezen a langyos nyári estén… Ez egy olyan találkozás volt amit tudom, hogy sohasem fogok elfelejteni.

Magyarországon a Börzsönyben, a Zemplénben és az Aggteleki-karszton tudnak hiúzokról, de a Mátrában és a Bükkben is felbukkantak. A szakértők szerint gyakorlatilag bárhol előfordulhatnak az Északi-középhegység északi részein, ahol zárt erdők vannak. Az Északi-középhegységben, így a Börzsönyben is néha feltűnnek példányaik. A hazai számukról nincsenek pontos adataink, a Magyarországon élő egyedek számát 8-10-re becsülik a kutatók.

Télen a Börzsönyben az elsődleges táplálékot a sebzett, legyengült őz jelenteni, míg nyáron a hiúz a vaddisznó kondától elszakadt kisebb vadmalacokat szemeli ki zsákmányul. De a vadászok által sebzett szarvast is el tudja ejteni. Egy őzből akár egy-másfél hétig is táplálkozhat, ha más állat nem talál rá a zsákmányra. Egy csapat vaddisznó ugyanis 10-20 perc alatt képes egy teljes őzet felfalni, sőt még a csontjait is megeszi.

Az Eurázsiai hiúz (Lynx lynx), Európa legnagyobb macskaféle ragadozója valaha az egész kontiensen elterjedt volt, ám ma már csak a legszerencsésebbeknek adatik meg, hogy megpillantsák ennek az óvatos, ritkán mutatkozó állatnak egy-egy példányát. Életterének rohamos mértékű csökkenése és az intenzív vadászat következtében három alfajának már csak elszigetelt állományai maradtak fenn: Észak-Európában az északi hiúz, az Ibériai-félszigeten a párduchiúz, a Kárpát-medencében pedig a Kárpáti hiúz utolsó példányainak a túléléséért küzdenek a természetvédők.

 Előfordulás/ Élőhely: Az Eurázsia hiúz (Lynx lynx) alfajaként Magyarország, Románia, Szlovákia, Lengyelország , Ukrajna és a balkáni országok erdei. Hazánkban a XX. század első felében teljesen kipusztították, ám az 1980-as évektől kezdve Felvidék felől érkezve újra megjelentek nálunk.

Ismertetőjegyei: Jellegzetes hosszú fülpamacsairól, pettyezett bundájáról, sörényszerű nyakszőrzetéről könnyen felismerhető. Nyári bundája vörösesbarna, a téli szürkés színárnyalatú. Télen, hóban könnyebben észlelhetjük jelenlétét, nagyméretű, karomlenyomat nélküli kerekded nyomai elárulják őt.Testtömege: 20-38 kg, Testhossza: 70-100 cm

 Életmód és táplálkozás: A hiúz óvatos állat, rejtetten él, kerül mindenféle találkozást az emberrel, páratlan szerencse, ha megpillanthatunk egyet. Szereti a sűrű, zárt erdőket, ahol a fák, bokrok vagy sziklák takarásában észrevétlen maradhat. Vadászterületének nagysága 20-60 km2 lehet, melyet szinte soha nem hagy el, hacsak nem kényszerül rá. Kiváló látására és hallására támaszkodik vadászat közben. Jobbára éjjel tevékeny, de ha az éhség ráveszi, napközben is aktív lehet. Többnyire magányosan jár, territóriumát vizeletének szaganyagával jelöli meg. A közhiedelemmel ellentétben emberre nem támad, kirándulásaink során nem kell hiúztámadástól tartanunk. A február-márciusi párzási időszak után 10 héttel 2-4 kölyköt hoz a világra. Zsákmánya elsősorban őz, szarvasborjú, nyúl, egér vagy más rágcsáló, de lehetnek madarak vagy bogarak is, sőt nem veti meg nagy ritkán a növényi eredetű táplálékot sem. Napi táplálékszükséglete 1-1,5 kg hús. Csúcsragadozóként igen fontos szerepet tölt be élőhelyének ökológiai rendszerében, szabályozva a zsákmányállatok egyedszámát.

 Veszélyeztető tényezők és védettségi státusz: Manapság a legjelentősebb veszélyeztető tényező, hogy nem hagyunk a hiúznak életteret, rohamosan folynak az élőhelyeik és vadászterületeik. Ez és az értékes bundájáért folytatott kíméletlen vadászat vezetett oda, hogy állományuk katasztrofálisan megritkult, összesen már alig néhány ezer példány él Európában. .A legkritikusabb a ma már csak Spanyolországban élő párduchiúz Lynx pardinus állapota, mindössze 100 példány él vadon belőlük!

Ibériai vagy párduchiúz

 A párduchiúz megjelenésében az eurázsiai hiúzhoz hasonlít, csak kisebb kiadásban, testhossza maximum 1 m (de általában kevesebb), beleértve 15 cm-es farkát. Marmagassága azonban neki is körülbelül 70 cm, hosszú lábai miatt. A felnőtt állatok 8–10 kg-ot nyomnak, a nőstények kicsit könnyebbek. A spanyol hiúz pofája alapvetően sokkal macskaszerűbb, mint a többi hiúzé. Bundáján határozottabban látszódnak a pöttyök, innen ered a párduchiúz elnevezés. Az spanyol hiúz bundájának alapszíne világosabb az eurázsiai hiúzénál, világosszürke vagy sárgásbarna. Pofaszakálla sokkal markánsabb, mint a többi hiúznak.

Vörös hiúz

A vörös hiúz Lynx rufus elterjedési területe Kanada déli részétől, az Amerikai Egyesült Államokon keresztül Mexikó délebbi, Oaxaca államáig terjed.

Kanadában az állománya nem nagy, mivel jelenlétét meggátolja a nagy hó és a nála nagyobb testű kanadai hiúz. A vörös hiúznak nem tetszik a vastag hótakaró, és elbújva megvárja amíg a hóvihar eláll. Nincs olyan széles mancsa, mint a kanadai hiúznak, emiatt a nagy hóban nehézkes számára a járás.

A vörös hiúz az Amerikai Egyesült Államok legelterjedtebb macskaféléje, Mexikó északi és középső részein, a bokros, fenyves és tölgyes helyeket választotta élőhelyéül. Elterjedési területének déli határa a Mexikó déli részén található trópusi erdők.

 Kanadai hiúz, lynx canadensis

A Kanadai hiúz, Lynx canadensis Amerika északi részein, Kanada és az Amerikai Egyesült Államok területén honos. Dél felé a Nagy-tavak övéig, nyugat felé pedig a Sziklás-hegységig található. A megjelenése az eurázsiai hiúzhoz hasonlít: a bundája sűrű, ezüstös barna és fekete pöttyöket nem visel. Nyári bundája vörösesbarna színű. A lábaik hosszabbak, talpuk szélesebb, hótalpként funkciónál a magas hóban való haladáskor. Fő tápláléka a hótalpas nyúl, snowshoe hares (lepus americans). Kisebb, mint az eurázsiai rokona, átlagos súlya 8-11 kg (18-24 font), 80-105 cm (31-41 in) hosszúságú, és a váll magassága 48-56 cm (19-22 in).

De Kanada után térjünk vissza Magyarországra és az itt élő Eurázsiai hiúzokhoz. A nemzeti park munkatársai már több alkalommal helyeztek ki kameracsapdákat megtalált zsákmányok mellé, és néhányszor sikerült is lefényképezniük az állatot. A kameracsapdázás hazai viszonylatban még nehézségekbe ütközik. Az akkumulátorok hamar lemerülnek,  így gyakran kell őket ellenőrizni, cserélni. Ráadásul fennáll a veszélye, hogy az erdőt járó emberek ellopják, ezért inkább olyan helyekre teszik ki, ahol biztonságban van - még ha ott kisebb is az esélye a hiúz felbukkanásának.

Ahhoz, hogy pontosan meg tudják mondani, hány hiúz él a Börzsönyben, genetikai vizsgálatra volna szükség. Ehhez az állat szőréből vett minták kellenek. Az erre vontakózó a tervet, stratégiát a Szent István Egyetem és a Magyar Madártani Egyesülettel közösen már kidolgozták.

 "Magyarországon becslések szerint 8-10 hiúz élhet" - mondta az [origo]-nak Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programjának vezetője. "Nincsenek sokan, de ez a néhány egyed is nagy hatást gyakorolhat a helyi életközösségre." A szakemberek arról nem tudnak, hogy a hiúzok szaporodnának hazánkban.

A WWF Magyarország a 2000-es évek eleje óta foglalkozik nagyragadozó-védelemmel, hiúzokkal és farkasokkal is. Kis szünet után 2006-ban indultak újra ezek a programok, és ma már a hiúzokkal kiemelten foglalkozik a szervezet. Állandó kapcsolatot tartanak a faj előfordulási területeit lefedő nemzeti parkok (például Duna-Ipoly, Aggteleki) munkatársaival, és folyamatosan támogatják őket. A hiúzok mellett farkasokat is követő Szabó Ádám (Aggteleki Nemzeti Park) munkáját például GPS-szel, kameracsapdával és egyéb eszközökkel, például műholdas rádiotelemetriás nyakörvvel segítik. Utóbbi használatához először be kell fogniuk egy hiúzt, és ha ez sikerült, akkor egy évig nyomon követik majd az állat mozgását. A befogáshoz szükséges engedélyt már megkapták, ezért várhatóan hamarosan beüzemelik azt a csapdát, amelyet már tavaly nyáron kihelyeztek, hogy a hiúz megszokja a jelenlétét.

Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programjának vezetője az [origo]-nak elmondta, hogy első körben megvizsgálnák, hol tölt több időt az állat, merre vadászik, hol van a búvóhelye, és milyen ökológiai átjárókat használ. Erre alapozva pedig kezdeményezni fogják az erdészeti és turistaútvonalak esetleges áthelyezését, és nagyobb zárt erdőtömbök érintetlenül hagyását. "Szeretnénk ráirányítani az emberek figyelmét a hiúzra leselkedő veszélyekre. A legnagyobb problémát például a vadászat, az illegális kilövések jelentik" .

A hiúz korábban az egész Kárpát-medencében jelen volt, de folyamatosan vadászták, mígnem a 20. századra eltűnt hazánkból. Ebben az időszakban a Kárpátokban is lecsökkent az állománya, és akkortájt kezdett gyarapodni, amikor szigorították a szlovák vadászati törvényeket. Ma a Kárpátokban 2500-ra becsülik a hiúzok számát, és nagyjából ennyi élhet a Balkánon is. Nyugat-Európában több korábbi elterjedési helyéről eltűnt, de a visszatelepítésnek köszönhetően ismét élnek hiúzok Svájcban, Németországban, Spanyolországban és Olaszországban is. A legnagyobb sikert a cseh-német határvidéken érték el, ahol folyamatosan gyarapodik az állomány.

Noha a keleti elterjedése miatt a faj a Természetvédelmi Világszövetség vörös listája szerint nem szorul védelemre, komoly természetvédelmi problémát jelent, ha eltűnik a korábbi elterjedési területéről. "Nemcsak a globális fennmaradás fontos, hanem hogy mindenütt jelen legyen, ahol korábban az életközösség része volt. Kulcsfontosságú faj, és a hiánya továbbgördülő ökológiai problémát vet fel. Az általa fogyasztott prédafajok ugyanis könnyen elszaporodhatnak, és ennek tovagyűrűző hatásai vannak" - tette hozzá a WWF munkatársa.