Szeptember 18. kedd (Részlet a "Szeptemberi hó a Dolomitokban című túranaplómból)

06.00. Ébresztő

Reggeli készítés, pakolás, szöszmötölés. Sátorhely keresés, sátorverés. Recepción ügyintézés. ¾ 10-kor végre elindulunk. A hídon átkelve balra erdei útra térünk, mert nincs kedvem az országúton menni. Az ösvény széles beton sávra vezet ki. Olyan, mint egy autópálya, csak nem vezet sehová. Autóparkolónak használják, de nem ez lehetett az eredeti célja. Aztán odaérünk a hangárakhoz. Ez volt a cortinai téli olympia repülőtere.

A kicsi helyi gépeknek a pálya fele is elég. Jobbra térve keresztezzük a műutat. A szálloda parkolójában épp egy osztrák csoport száll ki az autókból. Azt hiszem ők is erre az útra mennek. Feljebb keresztezzük a hajdani vasútvonal helyét. Ma kerékpár út, de a vasútállomás szépen felújítva kulcsos házként  üzemel. Nálunk aligha lehetne ilyent csinálni az erdő közepén. Tönkre tennék.

Egyenesen kapaszkodunk tovább felfelé. Gyalogfenyő és barkócafák között érünk ki a morénára. Az első 400 méter szintet ezen tesszük meg. A kőfolyásba számos olyan követ találok, amin lyuk van. Olyan mint nálunk az édes vízi mészkő. Valami növényi rész kerülhetett az üledékbe, ami később elbomlott, s így az üreg ott maradt a kőben. A kisebbeket bőrmadzagra nyakba is lehetne akasztani. A fal alatt négy tagú lengyel csapat, éppen indulásra kész. Mi is bekötözködünk, iszunk, pakolunk. Minket az osztrákok érnek be. Megkínáljuk őket is a csokival, aztán indulunk.

Jobbra széles gyalogfenyővel benőtt párkányon harántolunk néhány száz métert felfelé, szintben csak 60-80 métert emelkedünk. Mielőtt elfogyna a párkány, balra elkezdődik a kábeles út. Nem piskóta!! 2+-3-as úttal kezdődik, aztán egy kemény. Gyönyörű a kilátás, alattunk Cortina és egy könnyebb szakasz. Paliékat várom. Közben az osztrákok előznek. Fürgébbek is nálunk, de ők csak egy karabinert használnak, s az övékét egy kézzel is könnyedén lehet kezelni. Itt egy meredek felszökés kezdődik 70-80 fokos a fal dőlésszöge, de kitűnő lépések és fogások vannak, élvezet a mászás. Alattunk szinte kődobásnyira a cortinai sportpálya kb. ugyanolyan messze van, mint amilyen magasan felette vagyunk.

Gyönyörű a kilátás, és lélegzet elállítóan szép a mászás. Bizony nekem is fárasztó, de van időm pihenni. Palit a pocakja lassítja, Tamás karjait az egértologatás úgy látszik nem izmosította meg eléggé. Lábbal sokkal többet bír nálam, de itt most ő is keményen megizzad.

Feljebb vízszintes párkányon megyünk néhány tíz métert, aztán újabb fal következik. Ez már rövidebb. „Z” alakban egy repedést követünk. Aztán újabb gyalogfenyővel benőtt moréna. Oldalirányba szerpentinezve 180-200 métert emelkedünk, szintben a borókák között taposott ösvényen. Igazi zerge paradicsom! Lentről nézve keresgéltük vajon merre halad majd az út? Erre legmerészebb álmaimban sem gondoltam. Leülünk enni pár falatot. Süt a nap és gyönyörű kilátás van Cortinára és a környező csúcsokra.

13.45. tovább indulunk. Egy a mélybe szakadó éles pilléren beérjük a lengyeleket szép rétegződésű függőleges falon indulnak éppen tovább.

Kicsit előre engedjük őket, aztán én is indulok. Alul néhány vaskapocs, mert az út áthajlással kezdődik. A 15-20 méteres felszökés után könnyebb szakasz következik. A pillér teteje gyalogfenyővel benőtt placc. A kőtömbre keskeny omladozó kőhíd vezet át. Még pár száz év, s ez is önálló torony lesz.

 Előttünk a csehek a vaslétrán Hosszú vas létra következik, aztán újabb kábeles szakaszok, még egy rövidebb létra. Egyre könnyebb a terep. Újabb kábel, aztán már a gerincen vagyunk. Nagy ferde 20-25 fokos táblán vezet felfelé a kőemberes út. A csúcs előtt bevárom a többieket. Itt vannak a lengyelek is, és néhány olasz, akik a másik oldalról jöttek.

Felfelé jövet észre sem vettem az idő romlását. Kellemetlen szél fúj, ködös, párás minden, dara szállingózik. Csak pár percet nézelődünk, aztán már ereszkedünk is vissza. A kalauz idő 4-5 óra volt erre az útra, de nekünk közel hét óra kellett hozzá. Bizony ránk férne egy kis erősítés.

A déli falban egyáltalán nem volt már hó, de itt az északi lejtőn még fehérek a kő párkányok. Egy leszakadást kerülve kb. 20 perc alatt érünk a Forc. Pomagagnonba (nyeregbe) Innen széles, meredek apró köves murvával kitöltött kuloárban ereszkedünk alá. Van ösvény, még szerpentin is, de inkább a lágyabb részeket keresve másfél – két métereseket csúszkálva ereszkedünk. Az olaszok elhúznak mellettünk, ők alig 8-10 perc alatt leadják a közel 900 méteres szintkülönbséget. Pali csak lépésben jön. Bevárjuk, megeszünk egy-egy almát aztán tovább indulunk. Fárasztó ez így is, de felfelé még kutyább lehetne.

Végre leértünk. Újabb pihenő, aztán előbb szintben, később vízmosásokon tovább le az erdőhatárra. Végre újra füves, mohás erdei talajon járhatunk.

Hét óra körül érünk a kempingbe. A közértbe bevásárolunk. Friss tojást, tejet, péksüteményt, kenyeret veszünk. Vacsorára főzök magamnak egy liter kakaót. Tamáséknak levest gyártok és megmelegítek három konzervet. Tamás zöldborsót, Pali káposztát, én töltött paprikát választok.

Míg melegszik a kaja Pali és Tamás mint a gyerekek az égő karácsonyfát olyan ámulattal nézik a folyóparton állva a hegyet, amit megmásztunk. Leírhatatlan az örömük. Pali lefele jövet mesélte, hogy a legnehezebb az első húsz méteres kábelút után volt. Úgy érezte erre képtelen lenne visszamászni, így kénytelen volt tovább jönni. De nem bánta meg! Soha nem gondolta volna, hogy ilyen teljesítményre képes. Tamás is csak nézi a meredek letörést. Már harmadszor mutogattatják velem végig, hogy merre jártunk. Persze, hogy én is örülök, hiszen ez volt a tűzkeresztségem a Dolomitokban! Most már bátran vállalkozom más utak bejárására is, de ezt az utat is szívesen újra másznám!

Vacsora után lezuhanyozom, aztán kimegyek egyedül a folyóhoz. Szemben a szikla halványan dereng a sötétben. Takács Sanyiék (Pumukli) ma voltak az Olymposzon. Remélem sikerült feljutniuk.

Őt is, Zsuzsit is hívtam ide, de ők inkább Ódor Istvánnal hármasban a BKV csapatával görögországi autóbusz kirándulásra mentek.

Szádeczky-Kardoss Géza

szadeczky-kg@freemail.hu

+3630/35-439-35

Címkék: Via Ferráta Dolomitok Olaszország