Ím már harmadszor írok az 57 ével ez előtti emlékeimből. Tudom, idén is lesz, aki megpróbálja ezt az írást flobolni. Ne vegyük el az ő örömét, nem vagyunk egyformák, ki így, ki úgy ünnepel...

Délutánra elcsendesedett a környék. Anyám a gáztűzhelyen lisztből csirizt készített, és a hideg ellen újságpapírokkal ragasztotta be a kitört ablakokat. A szobákból már összeszedtük a lakásunkba érkezett töltényeket. Volt vagy két tucat.

Már alkonyodott, s Gedussal a sarokszobából néztük a tűzijátékot. A Filmmúzeumnál egy géppuska kelepelt, s fényes zöld pontok repültek a levegőben. Aztán anyám a belsőszobákba parancsolt minket. Utóbb Laci bácsi elmondta, hogy ez nem tűzijáték, hanem nyomjelzős lövedékek voltak. A géppuska tárjába minden negyedik, ötödik lövedék foszforral van bekenve, és ugyan úgy foszforeszkál, mint a vekker számlapja.

-------------------------------

Egyik reggel korán ébredtem. Már világosodott. Éjjel többször hallottam lövöldözést, de most csend volt. Kimentem pisilni, aztán bekíváncsiskodtam a gyerekszobába, aminek az ablakai a Tanács körútra néztek. Az járdákon és az úttesteken elszórva bácsik aludtak. Aztán egy lovas kocsi jött lassan a Majakovszkij utca felől. (ma Király utca) Két hatalmas muraközi ló húzta. Bácsik jöttek mellette, és az utca kövezetén alvókat rakták fel rá. Volt, aki még akkor is markolta a puskáját. Aztán megijedtem, mert nem vettem észre, amikor anyám megállt mögöttem.

-         Te mit csinálsz itt? Gyere be azonnal!

-         Hová viszik a bácsikat?

Memi nem válaszolt, csak megfogta a kezem és visszavezetett a belső szobákba. Közben a sírással küszködött, aztán csak annyit mondott:

-         Gyere, nincs már itthon kenyér. Segítsél nekem krumplit pucolni!

Aznap krumplistésztát ettünk csőtésztából, és nagyon finom volt.

--------------------------------------

A tereken, utcákon mindenütt tömegével hevernek a töltény-hüvelyek. Gedus talált három olyan töltényt is, amin még a hüvely is rajta volt. Laci bácsi azt mondta, onnan lehet megismerni a magyar töltényeket, hogy az aljukon van egy kis domborulat. Az oroszokénak az alján viszont egy horony van. (Felnőtt fejjel már tudom, hogy a forradalmároknak jobbára csak levente puskáik voltak, míg az oroszok géppisztollyal lőttek. A sorozat lövő fegyverek töltény hüvelyén azért van a horony, hogy a kilőtt, üres hüvelyt kilökve csőbe kerülhessen a következő lövedék.)

Aztán fenn a lakásban Laci bácsi az egyik éles töltény alját fogóval lecsavarta, és az így kiszedett lőport gyufával meggyújtotta.  Én nem voltam akkor ott, de Gedus elmesélte, hogy nagyon félt. Mert akkor már látta, hogy lenn az utcán a gépfegyverek golyói még az öntöttvas kandellábereket (villanyoszlopokat) is keresztülütötték. A bemenet kisebb, de a másik oldalon, ahol kijött a lövedék, két-háromszor  akkora lyukat tépett magának a golyó.

A puskapor azonban egy pillanat alatt fehéren felizzott, és hatalmas füsté vált. Akkor Gedus megértette, hogy a robbanás csak zárt térben olyan borzasztó.

--------------------------------

Már nem lőnek. Újra járnak a villamosok. Az Erzsébet téren, a színház mellől felszedték a sárga keramit kockákkal lerakott járdákat és torlaszokat építettek belőlük. A Máv-aut pályaudvar közelében frissen hantolt sírok vannak elhervadt virágokkal, mécsesekkel és hevenyészet összetákolt keresztekkel. A rendőrséggel szemben a hinta korlátját kidöntötték a tankok. Rajtunk kívül senki sincsen a játszótéren.

Aztán busszal Anyám testvéréhez, Dezső bácsiékhoz mentünk át Budára, mert a forradalom kitörése óta semmit sem tudtunk róluk. Az utakon még mindég sok az elszórt töltényhüvely. A megállóban felvettem egyet, de Memi eldobatta velem. Aztán otthoni gyűjteményünket is elkobozták. Pedig azok közül már egyikben sincs lőpor, hogy felrobbanjon.

A röpcédulákat is kidobálták. Azt mondták jobb, ha nem találnak nálunk semmi ilyesmit. Gedusnak azt mondta Memi, hogy most néhány hónapig ne vigye le az utcára a játék puskáját. A felnőttek megtorlásokról, meg házkutatásokról beszélnek. Nem tudom mi az. Nem is kérdezem, csak a szép fényes vörösréz puskagolyókat sajnálom!

 © Szádeczky-Kardoss Géza szkgeza51@gmail.com

Címkék: 1956 Október 23