Noh nem a lábamat, bár egyszer majdnem sikerült
2010, február 6. án, 4. alkalommal került megrendezésre a Kitőrés éjszakai teljesítménytúra, melynek a rövid 25 km-es távján rajtoltam el. A túra a második világháborúban elesett magyar katonáknak állít emléket akik részt vettek Budapest védelmezésében,és amikor a vörös hadsereg körül zárta a Budai várat, 1945. február 11. kitőrtek.
A túra rajt helye a Budai várban volt a Magdolna toronynál. Mikor felértem a térre rengetegen voltak ott azt hittem egy pillanatra hogy rossz helyen járok, mikor megláttam a Magyar Gárda embereit és az őket szemel tartó rendőrőket. A nevezéskor tünt fel, hogy ők is a túrára neveztek. Gyorsan beneveztem a rövid távra, egy régi katonai terepjárónál, ahol a szervezők nyűzsögtek. Sok fiatal korhű katonai egyenruhában vágott neki a túrának. Olyan volt mint egy jelmezbál.
Elrajtoltam, Városmajor felé, hogy ott továbbhaladva a fogaskerekű mellett, megkezdjem az egy órás városi hegymenetet, fel a Diós árkon át a Széchenyi-hegyre. Ekkor sűrű havazás kezdődőtt. Az első ellenőrzési pont Széchenyi-emlékműnél volt. Pecsételés után irány a Normafa ahol végre bevetettem magamat az erdőbe. Itt örültem nagyon a fejlámpának amit magammal vittem mert, nélküle a sőtét erdőben nem igen lehetett látni a turista jelzéseket, és legalább láttam hová lépek. Csacsi rét felé mentem ahol a következő ellenőrzési pont volt. Útközben a katonasíron mécsesek világítottak. Gyors pecsét után egy kisebb csoporttal indultam útnak, a Virág-völgybe. Úgy haladtunk mint a katonák. Ezúttal a völgy szépségéből a sötét és a havazás miatt nem sokat lehetett látni. Völgyben letértünk a P jelzésre hogy megkezdjük a hosszú mászást a János-hegyig. Mikor felértem akkor láttam hogy egy szovjet zászlót lenget a szél a hóesésben, amit egy táblához kötöztek. Itt is "vigyáztak ránk" a rend őrei, ez volt a következő ellenőrzó pont. Katonaruhába öltözött pontőr lepecsételte az ellenőrző lapomat, és elfogyasztottam a jutalom csokimat. Tovább indultam a kilátó felé P jelzésen, ismét keményen emelkedő úton, hogy felérve elkezdjem a csúszkáló ereszkedést Szépjuhásznéra. Innét tovább haladtam felfelé a Nagy-Hárs-hegyre. A S jelzés meredeken emelkedett felfelé, mikor gyomor fájdalmaim megállásra késztetett. Ittam egy korty vízet amitől jobban lettem. Lejtőn visszanézve a János-hegy havas sziluettjét láttam, amin sporttársak lámpafényei, mint valami gyöngysor kígyózott a távolban. Folytattam útamat, majd elértem a kilátót, ahol a "katonáktól" pecsétet és szőlőcukrot kaptam. Elbúcsuztam, majd gyors ereszkedés kezdődőtt a Hűvösvölgyig. Innét újabb három hegymenet következett a Nyéki-hegyen, Határ-nyergen keresztűl fel az Újlaki-hegyre. Itt három "katona" várt, akiktől pecsétet kaptam. Innét ereszkedés kezdődőtt a hegy lábáig ahonnét néhány kilóméter megtétele után értem a Virágos-nyeregre a célba. A Boróka Büfébe belépve televe volt túrázókal akiket fasírttal és forró teával vártak.
Őszességében nem volt könnyü túra, sok helyen a hó minősége nehezítette a haladást. Összesen 1042m szintemelkedést kellett leküzdeni 24.1 km alatt, szüntelenül szakadó hóban. Sikerült átélnem milyen lehetett anno a katonák útja. Na jó! Rám legalább nem lőttek!
Köszönet a rendezőknek az élményért!
Címkék: Kitörés 25 éjszakai Emléktúra