Már régóta megvan a lányom könyvtárában, mégis csak most olvasom Tenzing Norgay önéletleírását, amelyet 1955-ben adtak ki Londonban Man of Everest címmel. Nálunk 1963-ban jelent meg a Gondolat kiadónál, a Himalája fia címen. Külön érdekessége hogy fodítója az a Sarkadi Imre, aki 1961-ben 39 évesen, tisztázatlan körülmények közt húnyt el - a fordítást sem fejezhette be...

A könyvben megdöbbenve olvastam a következő mondatokat: "Különös dolog ez, ezzel a Kancsendzöngával. Itt van ez a harmadik legmagasabb hegye a világnak, olyan közel mered az égnek Darjeeling mellett, s fél életem ennek látványával töltöttem el. De sohasem voltam rajta. Sokszor mentem az Everestre, Garhvalba, még távolabbi hegyekre, Kashmirba, Csitralba, de a Kancsendzöngára soha. Nemzedékünk egyetlen serpája sem járta meg a Kancsendzöngát. Éveken át sokan kísérleteztek. 1905-ben egy kis svájci csoport próbálta megkeresni a felvezető utat, de odavesztek mind. 1929-ben egy Farmer nevű, fiatal amerikai próbálta egyedül megmászni, akár Wilson az Everestet, s ő is elpusztult. Ez évben és a következő kettőben, három nagy expedició, két német és egy svájci próbálkozott, néhány angollal és osztrákkal. Ezek a vegyes vállalkozások, 1930-ban, kísérletüket a nepáli oldalról kezdték, de alig indultak neki a megmászásnak, mikor - valószínű hogy így lehetett - a legnagyobb lavinába kerültek, amit ember valaha látott. Úgy látszik, majdnem az egész hegyoldalnyi hó rájuk zúdult; s bár csak egy vesztette életét - egy serpa - a lavina olyan könnyen elpusztíthatta volna mindnyájukat, hogy úgy határoztak, inkább más heggyel kísérleteznek. Az 1929-es és 31-es két német vállalkozás a másik oldalról, Szikkimen át indult... heteken, hónapokon át próbáltak utat vágni a hegy jéggerince felé... s végül a második évben elérték a nyúlvány tetejét, több mint huszonhatezer lábnyira, de a tetőre vezető utat nem találták meg. Eme 31-es próbálkozásnál zuhant le egy német túrista és a serpa Cseden, több ezer láb magasból. Azóta senki sem kísérelte meg a Kancsendzönga csúcsát elérni. Ennek főleg az az oka, hogy bár közel van Darjeelinghez és könnyű odáig menni, ez a síksághoz és az Indiai óceánhoz legközelebb eső hegy, s emiatt az időjárása teljesen kiszámíthatatlan. A nyári monszun itt a legkomiszabb és itt tart a legtovább, olyan sűrű felhőzettel, hogy az ember gyakran Darjeelingből, a hegy végéből sem látja a csúcsot. Más évszakban meg a meleg levegő feláramlik, ott találkozik a hó hidegével, s gyakori vihart és lavinát hoz magával. Sok kisebb hegy van a Kancsendzönga körül..., s ezek legtöbbjét már megjárta expedició, legtöbbnyire sikeresen. De mert ezek valamivel alacsonyabbak, a feljutás nem egészen olyan nehéz. Nos nehéz, vagy nem nehéz, én nem hiszem, hogy a hegymászók örökre meg akarnak torpanni a világ harmadik legmagasabb csúcsa előtt. Az utóbbi években mindenféle vállalkozások kutattak egy új és jobb út után, s nem leszek meglepve, ha nemsokára itt lesz egy másik nagy expedició."

És jöttek is, köztük 2013-ban Erőss Zsolt és Kiss Péter, akik bár ismerték ezeket az adatokat, sőt még többet is tudtak a tudtak a hegyről - talán pont ezek motíválták őket - megpróbálták legyőzni a legyőzhetetlent. Fiúk, gondoltatok erre akkor és ott - fönt a hegyen?

Nyugodjatok békében, barátaim!

Címkék: Kancsendzönga Hegymászás