Észak-Olasz városnézéses vízitúrám 2013 06 29 – 07 08

A túra előélete: már évek óta terveztem ezt az utat mi olyan helyekre folyókra visz el bennünket ahova nehezen jut el az ember egyszerre.

Nagy szervezések,időpontváltás után,szerencsésen alakult a túra,mert az összegyűlt 8 főből a fele várost nézni a másik 4 résztvevő velem együtt, evezni akart. Eredetileg 38 jelentkezőm volt de szép lassan leolvadt 4 főre,és még ők is inkáb a városokra voltak kíváncsiak.Erre átalakítottam az egészet egy hibrid szörnyeteggé,hogy aki csak várost akar nézni az is el tudjon jönni.Szinte utolsó pillanatban jelentkezett a Kovács család Székesfehérvárról István a neje Vali,és messze a távolban a Torinói hegyek alatt dolgozó fiuk,a Jenő,aki felajánlotta hogy tud 2 db 2-es kajakot kikölcsönözni,és a 2/3 összeget is kifizeti. Á mondom ez nagyon jó,mert így nem kell leevezni a Dunán a XXII kerületi Háros szigethez,és elég lesz Péntek hajnali 6 órára ott lenni   a Csepeli Hév végállomásán a két várostnéző Pestinek- Dobrovszki Zsigának,s nejének Évának, Sofőrünk Géza szívéről,és Volkswagen kisbuszáról is egy nagy kő esett le,mert így nem kellett trélert hoznia, csak feltett egy akkora csomagtartót amire 2db kenu,vagy 4 db 2-es kajak is felfért vólna. Ő hozott magával komplett konyhafelszerelést, gázfőzőt edényeket, tányért ,evőezközöket, ládákat és mindent ami az „Amerikai típusú” mosogatáshoz csak szügséges. Ezt én kértem tőle.

06 29 Zsigáék szinte egyszerre érkeztek meg a sofőrrel ½ 7-re,és mire összepakoltunk 7 óra is lett.Út az M7-es Székesfehérvári  Auchan. Istvánék, és a Dunaújvárosból jött nálunk fiatalabb Zoltán,és Annája itt már össze ismerkedve tömték fejükbe a reggelit. A 3000-ft közös kajaalap pénzeket összedobva megvettünk mindent a listáról ami csak kell,és mentünk most már 8-an tovább,jól bereggelizve.Letenyéig,csak akkor álltunk meg ha muszáj volt.Megebédeltünk,majd irány Szlovénia Maribor,Ljubljana.Itt megnéztük a gyönyörű várost,és begurultunk az  Ajdovščina-i autóskempingbe.Mert ez kisé hoszabb mint az engedett napi km táv volt nálam papír arról hogy a határig más vezetett 9. emberként.Így legalább nem a szokott Triesztet kikerülő úton mentünk hanem a hajdani Prém(eskabát)vadászok nyomdokába Udine irányába Este bementünk a városba sörözni,és a névnapomat ünnepelni. Előtte mogyoróízű gyorspudinggal,lappal tortát csináltam.A cérnával szeletelt cseresznyés,tejszinhabos gyorssütemény nagy sikert aratott.T:528 km

06 30 Olaszországba értünk Na mondom jó korán sikerűlt elindúlnunk, az Ajdovščina-i fák alatt nem párásodtak be a sátrak.Mit szólnátok egy reggelihez  a Palmanova főtérén.Nos mindenki benne volt. A várárok előtt leparkoltunk,és bementünk.Aztán indultunk,mert jött Vicenza,és itt meg kellett néznem,hogy lehet a kettős duzzasztón  átemelni,ha majd egyszer itt evezünk a Bacchiglione folyón.Ebéd és továbbmenve Bergamó ahol 15 óráig mászkáltunk a felsővárosban. Egy óra múlva Milánóba parkoltunk le a Dóm tér Metró állomásához közel. Este 9-ig maradtunk megbeszélve hogy 7 ó-tól a forgalmasabb óvárosi részen legyünk inkább.Mire elintéztünk mindent a Miláno városi kempingbe,és  álltak a sátrak,senkit sem kellett ringatni.Ment a horkolás.Táv:480km

07 01 9-re tudtam a csapatot elindítani.Na irány Locarno-Ascona. Itt kihagytuk a 40 eurós Svájci Autópályamatricát. Fél 12-re ide értünk, majd ebéd és a Verbania-Intra-ba töltött 2 óra után Aronában áltunk meg,éppen hogy csak felszaladva Európa első belűlről megmászható Szent Bartolommei Károly szobrához.Felmenni nem tudtunk annyian álltak sorban.17-19 óra között Novarát néztük meg,majd jó későn irány Settimo Torinese hídi tábor.Itt is van pár látnivaló.Táv:240km

07 02  Sajnos egy sofőrt nem lehet felkelteni hajnalban  humánus módon.pálinkásüveg becsúsztatásával a sátor rése közé.Én azért ezt csináltam egy üres kis grappás űveggel amin hatalmas betűkkel   az „este teli várlak” felirat volt. Utána a Székesfehérváriak  sátrát rázogattam,ha már evezni jöttek.Többiek is felébredtek mély komából, és ők is mondták hogy bejönnek velünk Torinóba. Szerencsére láttunk 1-2 nyugger pecást tölünk nem  messze akik megigérték hogy mivel egész nap úgyis itt lógatnak,hogy ránéznek időnként a sátrainkra,és az esetleg erre kószáló carabineriket lenyugtatják. Elindúltunk,és a gyalogosoknak”,már fél óra múlva a Piazza Castellon mondhattam:- Na ki veletek városi tápos csirkék! 7 órára már a La Loggiai gát alatt voltunk ahol egy Volvoról éppen akkor vittek le 2 kettes totál nyitott kajakot.Na a Jenő volt,a kis barátnője Andrea,a szüleivel.(Kérdeztem  is  hogy most fiu e,vagy lány,mert Olaszoknál ez problémás keresztnév) Hú de vicces mondták. A lány és a fiu szülei egész jól elvoltak, némi tört angolsággal a pakolás közben,s mondták hogyha kivet minket a Pó a Torinói gátnál akkor ott várnak városnézésre és,egy bulira.A két előző nap bérelt Marvel kajakot sebesen vitte a víz. Nemsokára az autópálya híd után Moncallierit elérve Torino szélén voltunk.A gátnál kikötve Andrea a szüleivel  Giovanni,és Lucia is  segített átemelni,és mondták,hogy ne kezdjünk most várost nézni mert Giovani értünk  jön  Settimo-ba,és bevisz Torinóba.A többit majd meglátjuk. Bono  mondtam összeszedve minden Olasz tudásomat,és nemsokára már jött a jó nagy átemelés a San Mauro Torinese hídtól. Kiskocsit elfelejtettünk hozni vagy kérni mondtam.Jenő telefonált apósjelöltnek aki megigérte  hogy elmegy a Viale Cagnira ahol Andreaval tagok,és kér egy kiskocsit,és hozza. Beérve táborhelyünkre már ott  is volt vagy félórája.Gyorsan lepakoltunk,és 14 ó 30 –ra már Torino felé robogtunk 5-en.A többiek még a városban  voltak.Megnéztük Torino látnivalóit a  Superga-val kezdve,még ép elkaptuk a lefelé menő fogast.Innen az   Óvárost néztük meg mindig a közelbe parkolva.Este 8tól Giovanniéknál vacsoráztunk.(Vittem ajándékba egy jobb bort az „olajozó készletből”) Agnolót antipastinak (előétel),majd vegyes hústál jött polentával,és  valami kekszes csokipuding.Finom házi fehér,vörös borral, és még én is kaptam egy visszamenőleges onomastico Pietro /Péter névnapi tószt majd Lucia a neje vitt vissza a táborba minket.Többiek már izgultak kissé értünk,mi nem annyira !

 07 03 9 óra után a várostnézőket Alba Cuneo-ba hagyva a kisbuszunk a Kajakokkal a tetején,a Mottai hídhoz vitt minket evezősöket,majd a lepakolás után visszament a többiekhez,hogy Cuneo-tól Alessandriáig folytathassák az ámokfutásukat. Mi a gyors folyó zúgóin haladva délre Astiba értünk,beöltözve esőkabátba,mert közben el kezdet esni az eső és a városig áztunk,és mertük a vizet,mert spritzdeckünk az nem volt. Itt ebédeltünk,várostnéztünk.Indulás előtt megláttuk a többiekket.Na mondom jó hogy vagytok.Segíthettek  zúgón átemelni.Persze ezt nem gondoltam komolyan mert a fenékküszöb 2 km-el lejjeb volt. Fixáltuk, hogy hol táborozzanak,mert mi később érünk be,és indúltunk tovább. Castello di Anone-nál megszűntek a sok „belógó”sziget,kőnyúlvány Itt álltunk meg utoljára várostnézni,és a már nyugodtabb folyón Rochetta, és Cerro Tanaro-n át½ 7 re beértünk Alessandria-ba T:58 fkm a vasúti híd fölött kisé takarásban már álltak a többiek sátrai,és a mienk is nemsokára fel lett verve 220km,és végre kipihenhettük az evezést.

 07 04 Az este kapott esőre is tekintettel 10 órakkor indúltunk előtte a várost nézve Voghera-ban 1 Certosa di Pavia-ban,Pavia-ba 2 órát töltöttünk.Itt én vigyáztam a felszerelésekre mert már jártam erre. Lodiba,és Crema-ba is várost néztünk,majd ment a busz a Ripalta Cremasca-i Serio partra Táv:151 km

 07 05 Itt mondták a Fehérváriak hogy pihennének,várostnéznének egy napot. Jól van akkor megyünk 2-en evezni,de a Jenő is a szülékkel akart  menni.Na jó mondom ebből sem lesz evezés,de a Zsiga ekkor azt mondta  hogy eljönne velem,s a fiatal pár is  evezni akart,és nekik már volt egy kis Dunai,Tiszai előgyakorlata.Amig a Fehérváriak, és a Zsiga neje kényelmesen megnézték Piacenzat,Cremonat. (Jártam már itt),tehát ezért inkább megindúltam az újjonan képzett csapattal  Montodine  felé. Itt átemeltünk a gáton,és az Adda folyóra érve a nemrég átépített híd előtt levágtuk a Gombito nagy kanyarját, majd mi is Cremona-nál bementünk a Szociális kempingbe .T:45 fkm Itt rendbe tettük magunkat a közös vacsora előtt ami nagyon ránk fért

 07 06 Végre egy utazósnap. Leértünk Pármába 10 után pár percel.Egy órakkor  már megebédelve mentünk a híres Pármai kolostorhoz,utána a Colornoi királyi   Kastélyt néztük meg sajnos csak kivűlről.Itt  élte  Maria Lujza,  Napoleon felesége gyerekkorát. Mantovaba találtuk egy jó kis pecásszállást ahol sátrat vertünk.Estig városnézés,alvás.T:165km

 07 07 Újra a Fehérvári csapattal indúltunk el hajnalban,érzéssel,hogy a többieket ne keltsük fel,a Mezzo,s az Alsó tó közötticsatornán,majd egy jó nagy átemeléssel a Mincio folyóra 5tkm+25fkm-t evezve. A Governolo-i hídnál búcsúztunk el Jenőtől,és a kajakoktól aki,amik már az időközben ideérkezett Giovanniékhoz kerűltek,de elvitt előtte még minket a központba ahol a többiekkel is megismerkedett,és adott egy nagy adag Lucia által „gyártott” vegyes antipasti-t. A buszunkkal szinte egyhuzamba lementünk Ljubljanába. Itt a város feletti Resort kempingbe kipihenhettük az utunkat,és búcsúestéztünk.Táv:412 km.

 07 08 Mivel a sofőrünk Csepeli volt,ezért azt mondtuk,hogy elég ha újra csak a Hév végállomásig visz bennünket,onnan hazavergődünk valahogy.Megindúltunk hát Mariboron át. A Székesfehérvári Auchannál a Kovácsékat,a Seregélyesi útnál a Zoltánt, és az Annát búcsúztattuk. innentől egy rövid megállás kivételével Csepelig mentünk.Táv: 464km

2014-ben is megyünk ide,mert hátha megtalálom a Montodinei átemelésnél, vagy a Pó parton elveszett fényképező gépemet,és még a Lago Maggiore-n is evezünk egy napot.

Már lehet a 2014-es útra jelentkezni ! !
  

Címkék: Svájciés Olasz Városnézésekevezések A Pó Völgyében Pianura Pada