Rendhagyó módon ( és lustaságból ) álljon itt egyik túratársunk beszámolója aki Budapestről érkezett, hogy teljesítse ezt a túramozgalmat. Az eredetit itt olvashatjátok!
Ismét bebizonyosodott, hogy "nem csak foci (OKT) van a világon" Somogy lankáit bizony-bizony hanyagoltam az elmúlt években, és ez a mozgalom valahogy nem "érintett meg". Nem kellett sokáig kapacitálni, amint lehetett már indultam is, és jól döntöttem. Ma a túra elején járt a kis csapat, előző héten a második szakasz volt, terv szerint. Ezt a szakaszt el kellett halasztani, és a mai nap volt az "esőnap". Az elején csatlakoztam tehát, a folytatást egyedül kell megoldanom, hogy májusban, amikor a meghirdetett harmadik túra esedékessé válik, már ne legyen restancia. Kereki déli "végén" volt a találkozás, 9:00 után kicsivel értünk oda, mert azt autót ott tettük le, ahol a körtúra véget ért, és bizony a két pont között volt 2 kilométer "többlet". Sebaj, megvártak, és már indultunk is. A vár alatti szépen kiépített parkolóban volt a "kajapont", vendéglátónk kávéval, és süteménnyel várt bennünket. Kíséretet is kaptunk, a várig együtt mentünk. A vár nem sokat változott, néhány tégla tán lepotyogott, de felújításnak, karbantartásnak nyoma sincs.
A jelzett ösvény tökéletes, csak kicsit meredek. Rövöd pihenő, majd búcsú, irány a Z- jelzés. A kereszteződésben tábla, pöttyök, kezdődött a "könyvelés". Füves lankán ereszkedtünk, az első település Pusztaszemes, A Gyógygödör nyitva volt, de még korai lett volna. Néhány méter kitérő észak felé.
Irányt váltottunk, egy mezőgazdasági úton dél-délkeleti irányba távolodtunk, hogy a völgy aljában lévő patakkal "párhuzamosan" fokozatosan felvegyük a keleti irányt. Belefutottunk a dél felől érkező P- jelű útba (DDP), mely itt vált irány, pár száz métert együtt halad a két jelzés. Az elágazásnál újabb tábla, "könyvelendő" a kód.
A piros dél felé, mi észak felé, folyamatosan kapaszkodunk felfelé, balra Bálványos házai, de a településig még kell menni, nem keveset. Jókora tisztelet-félkört ír le a Z-, de aminek be kell következni, az bekövetkezik. A TUHU térképén csak úgy, kocsma, de van neve is, Zöld Macska. És volt sör is. Fogyasztott a kis csapat rendesen.
Már jó meleg volt akkor, és volt pár kilométer a lábunkban. Egy darabig országút, majd földút, meglehetősen vizes, de tűrhetően járható. Kertek vannak arrafelé, de nagy mozgást nem érzékeltünk.
Végre elértük az országutat, folyamatos emelkedéssel, de még mindig volt emelkedő, igaz már nem sok. Egy hatalmas GSM toronyig mentünk, itt elhagytuk a jelzett utat, és irány lefelé, jelzetlen földúton.
Gyilkos ereszkedés, de már látszott az országút, a "megváltás". A téren újabb meglepetés, a reggeli vendéglátónk friss tejfölös lángossal várt bennünket. Nagynak tűnt a "halom", de nem tartott sokáig. Az ínyenceknek volt fokhagymás tejföl is.
Sajnos a csapat kaposvári "különítményének" menni kellett, hisz a busz arrafelé ritkán jár. Földváron átszállás, ha mázlijku volt, megtalálták a műintézményt, elvégre idejük volt. Mi kocsival mentünk, így már itthon is vagyok, és meg is írtam a beszámolót. Mire a busz Kaposvárra ér, már olvasható. Köszönöm a szép túrát!
11-en vágtunk neki a Kereki várhegynek és 'minimális veszteséggel' teljesítettük is a távot. Gyönyörű idő, jó terep és sok kis apró de érdekes látnivaló tette széppé és hangulatossá a túrát.
Külön köszönet Anitának a sok finomságért és Lászlónak a sok hasznos és érdekes információért mellyel megkínáltak bennünket.
Egyik kedvenc túraterepem a Külső-Somogyi dombság, itt vezet az a 82 km-es túramozgalom melynek létrehozásához pár éve volt egy kis közöm. 2013-ra beterveztem, hogy ismét végigjárom, milyen most, mi változott stb. és nem utolsó sorban itt van a megyénkben. 5 db-ra vágva fogom bejárni, a tervezett első túrát ‘betemette’ a hó március 15.-én. Azt április 14-én fogom bepótolni. Így most az eredeti ütemezés szerint a második szakasszal kezdtem.
Pénteken egész nap esett, szombatra az előrejelzés már kedvezőbb volt a met.hu oldalán jól látszott, hogy a csapadék elvonul, esőmentesen fogok túrázni. Így is történt. Reggel amikor Kaposvárról elindultam még megnéztem a radar képeket, hogy tudjam, az a szitálás ami itt volt mekkora kiterjedésű és merre mozog, az eredmény kedvező volt és indultam is. Meggyőződésem volt, hogy egyedül leszek hiszen a túratársak többnyire csak addig jutnak el, hogy kinéznek az ablakon. Majdnem így is történt de a buszmegállóban ott volt Kati néni akire azért rákérdeztem, hogy tudja e mekkora túra lesz, Ő tudja mit bír én nem, elindultunk és végig is csinálta!
Kellemes meglepetés volt Éva aki messziről autózott Kőröshegyre, hogy csatlakozzon és megismerje ezt a térséget, ahol még sosem túrázott. Mint mondta, Ő túra után Kaposvár felé megy tovább és felajánlotta, hogy elvisz minket hazafelé, köszönettel el is fogadtuk segítségét, amire aztán Kati néninek egészen a házhozszállításáig volt szükség! Kedves Éva ezúton is köszönöm ezt az önzetlen segítséget amit idegenként megtettél a túratársunkért!
Na szóval Kőröshegyen kezdtünk és bemelegítésnek felmásztunk az Ágosvári pihenőhöz ahol a kód megvan, bár kidőlt, kicsit szusszantunk, gyönyörködtünk a kilátásban és szép erdei terepen a sárga kereszt jelzésre tértünk. Ennek útvonalán ronda tarvágás van folyamatban a traktor néhány száz méteren jól felszántotta az utat de a sártenger szélén gond nélkül tudtunk haladni. Összességében is elmondható, hogy a terep bár nem volt száraz de sárban sem kellett menni, a nagyrészt füves erdei utakon jól és biztonsággal haladtunk azt a kevés pocsolyát ami megmaradt kerülni lehetett.
Rengeteg vaddal találkoztunk sok szarvast, őzet, nyulat, fácánt láttunk és talán a Somogyban már sok helyen megtelepedett arany sakál egy példányát is láttuk de ez nem biztos, hiszen senki nem erősítette meg, hogy az a kutya szerű szürkés állat ami az úton üldögélt és rókánál magasabb volt vajon mi lehetett mivel gyorsan eltűnt a sűrű bozótban!
A kilences-tetőn jó volt látni a még mindig stabilan és hiánytalanul álló útjelzőt , aztán a zöld keresztre térve ismét nagy tarvágás az út É-i oldalán. Az erdészeti aszfalt útra leérve megnéztük a nagy bagoly lakóházakat majd felkapaszkodtunk a Vaskereszthez ahol ebédszünetet tartottunk. Szép ez a pihenőhely a Zamárdiak szépen rendben tartják.
Rengeteg az ibolya a Tatár-csapáson és az erdőben is végig kísértek minket a pincesorra ahol a Kő-hegyi kilátónál álltunk meg ismét. Túratársaim még nem jártak erre így volt sok új információ amit megoszthattam velük, az időnkén előkukucskáló napfényben még a kilátás is szép volt. Természetesen a Szamárkőhöz is elmentünk ahol azt is ‘bemutattam.’
A Római úton értünk el Szántód pusztára, ahol megnéztük a régi temetőt, a felújítás alatt álló Szent Kristóf kápolnát és a puszta épületeinek egy részét. Kellemetlen meglepetés volt, hogy a területre Zamárdi irányából simán bemehettünk, a hátsó kapun nem tudtunk kimenni. Mivel vissza fordulni nem akartunk, kimásztunk.
A túramozgalom 4. kódjához a Fenyves-erdő kilátódombra kellett felkapaszkodni, rendben meg is találtuk, pihentünk is egyet és megbeszéltük a további útvonalunkat mivel Éva fuvarja miatt vissza kellett mennünk Kőröshegyre. A kis csapat nem Szántódra indult tovább hanem a sárga kereszten felmentünk ismét a kilences tetőre és onnan a zöld keresztre majd jelzetlen utakra tértünk át és Kőröshegy É-i végén értük el a települést.
Városnézésünk során a romos és részben felújított műemlék házakat, a műemlék templomokat valamint a Széchenyi kastélyt sem hagyhattuk ki és körtúránk bezárult. Évának köszönhetően kényelmesen és gyorsan hazaértünk. Kati néni is tudni fogja ezután, hogy mennyi víz kell egy egész napos túrára és azt is tudja, hogy mennyit bír. Annyit biztosan mint ez a túra volt!
Sikeresen túlvagyunk a szép túramozgalom ‘nemszép’ szakaszán. Kilencen indultunk el Kőröshegy központjából, a műemlék templomok és a kastély érintésével a horgásztó felé. A köröshegyi katolikus templommot Báthory István országbíró a XV. század második felében építette. Önálló plébániaként 1759 óta működik. 1970-ben Kovács Endre orgonaművész saját tervei alapján felújították a múlt század végi orgonát és így lehetőség nyílt a Musica Antigua Hungarica", majd a " Cantus Pannonicus" elnevezésű nyári hangversenyek megrendezésére. Ezek a hangversenyek országos hírűek.
Kicsit elterelte a figyelmemet a reggeli ‘kávé illat’ így sajnos a református templom belsejét nem néztem meg de éber túratársaim szerencsésen bejutottak és fotóztak, videóztak is. A kőröshegyi református templom a XVII. század elején épült. 1619-ben már volt lelkésze és rektora a templomnak. A falu lakosságának nagy része református vallású volt. A török, miután a vidéket elhagyta, a falut és a templomot leromboltatta és felégette. A mai fennálló templomot 1813 tavaszán kezdték építeni és 1818 augusztusában készült el. Renoválása 1987-ben történt.
A szép Széchenyi kastélyt immár sokadszor csak kivülről láthattuk. Kőröshegy honlapja szerint tervben van annak bemutatása is az érdeklődők felé. Úgy legyen!
A horgásztó kis hídján és a gáton átkelve jó képek készülhettek a völgyhídról majd a birkák lábnyomait követve érkeztünk el az 5.-ös kódhoz ami a dülöngélő oszlopon és a híd oldalán is megtalálható.
Az öreg szőlőt az út É-i oldalán kiirtották most szántóföld van a helyén, a semmibe vezető szervizúton lassan emelkedve érkeztünk meg a gerincre, mely pár kilométerre D-felé megyénk legmagasabb pontját is hordozza.
Völgyhíd: 1872 m hosszú, legmagasabb pontja a terepszinttől 88 méter, szélessége meghaladja a 23 métert (23,80 m). A híd az M7 autópálya Zamárdi-Balatonszárszó közötti részén fekszik. A híd 16 pillére közül a legmagasabb 79,70 méter, s a legalacsonyabb pillér is 17,70 méter, míg a pillérek közti legnagyobb távolság 120 méter.
Talán innen a legszebb a monumentális híd. Az erdőbe érkezve néhányan elkezdték a szúnyogokat etetni, engem elkerültek talán a rágósság miatt. A régi mohos padok az egykori parkerdő maradványai , a kilátó hűlt helye a kidőlt információs tábla mind arra emlékeztet, hogy lehetne itt is tenni valamit a természetért, a környezetünkért.
Balatonföldvárra érkezve aztán elfogyott alólunk az erdei út és innentől már nem fenyegetett a sárdagasztás veszélye az aszfalton, betonon. A magasparton a kilátás mindig nagyon szép a Balaton felé. Itt végigsétálva jutunk el az Országzászlóhoz , felette kis kilátóhellyel ahol nem felejtettük el a kövek megszámolását. A kapott eredményeket átlagolva talán jó lesz a kilátós mozgalomhoz mint igazolás.
A nagy csigalépcsőn ereszkedtünk le a magaspartról és szomorúan láttam, hogy annak állaga a partomlások és mozgások miatt egyre rosszabb. A löszfal több helyen is ráomlott a lépcsőkre , de ezt szerencsére letakarították. A lépcsősor alsó és felső végén egyaránt figyelmeztető felíratok vannak elhelyezve, miszerint ezt az útvonalat mindenki csak saját felelősségére használhatja! Az illetékesek nyilván úgy gondolják, hogy ezzel minden probléma el van rendezve! Elképzelhetőnek tartom, hogy az itt vezető piros rom jelzést át kell terelni egy másik útvonalra ami tartósabb és talán biztonságosabb. Pedig milyen lelkesen festegettem néhány éve.
A Balaton partjára leérve kitérőt tettünk a hajóállomás felé mivel élénk lángos illatot hozott a szél, néhány szörfölést gyakorló kacsát is láttunk majd a büfék mellett telepedtünk le az ebédszünetet megtartani. A sima lángos 280 pénz, a lángos méretéről pedig a képek mindent elmondanak, de aki nem hiszi megkérdezheti Anikót, vagy Balázst is bár az Ő véleménye talán kicsit elfogult ezért is csinált két lángosból szendvicset.
Amíg mi levesünket kortyolgattuk érkezett egy kis zápor, így aztán előkerültek az esőkabátok és elindultunk Balatonszárszó felé. Útközben alulról is megszemléltük a magaspart látványos löszfalát, majd begyűjtöttük a 6-os kódunkat és koptattuk tovább az aszfaltot.
Utunknak ez a szakasza egyben a Balatoni kerékpárút, de túl sok biciklist nem láttunk. Balatonszárszó szélén jött szembe egy érdekes színű biciklista, akin meglátszott a hosszú út hatása, órákkal később a túra végén Balatonőszödön is láttunk egy szintén tókerülős biciklist.
Balatonszárszón már a nap is kisütött, ismét kulturális kitérő következett, a program a József Attila múzeum megtekintése volt. Nyilván technikailag nagyon korszerű az érintőképernyőket lapozgatva nézegetni a régi képeket, kéziratokat, de számomra rideg és személytelen volt. Belülről még nem láttam, most igen, és az 1000 Ft-os jegyár tudatában valószínűleg utoljára. A parti emlékmű is szép, lesétáltunk, azt ingyenesen lehet nézegetni.
A közeli cukrászda fagyiját is többen leellenőrizték és úgy tűnt nem volt vele gond.
Két túratársunk innen vonatra szállva haza indult mi pedig tovább mentünk a buszmegállónk felé, és így a falu végén még be tudtuk gyűjteni a 7-es kódot is. Hála a sűrű közlekedésnek még így is majdnem egy órát várakoztunk a buszunkra Balatonőszöd szélén. Itt többen is tapasztaltuk, hogy a reggel még szép érett banán miként tud a hátizsákban lekvárrá változni. A hely kapcsán néhány politikai színezetű gondolat is előkerült de ezeket gyorsan elhessegettük.
Szép túra volt, jó időben, érdekes látnivalókkal is megismerkedhettünk és túlvagyunk az aszfaltos szakaszon. Jöhetnek ismét Külső-Somogy legmagasabb turistaútjai. Június 2-án folytatjuk. Köszönöm, hogy velem tartottatok.
Balatonőszöd - Szólád - Nezde - Kötcse Táv: 18 km Szint: 350 m
Öt részes túrasorozatunk talán legszebb szakaszára érkeztünk el ezen a kora nyári napon. A buszról leszállva Balatonőszöd főutcáján a szép műemlék református templom mellett érkeztünk el a központba ahol néhány szobor és természetesen a helyi vendéglátó egység is megtalálható.
A lassan összerázódó csapat a piros kereszt jelzésről a zöld sávra váltott, és a szép régi épületek, az öreg zsidó temető érintésével haladtunk D-felé. Az autópályát keresztezve az aszfaltot kissé nedvesebb talajra cseréltük de a pocsolyákat elég jól lehetett kerülgetni. A zöld kereszt elágazásnál a pihenő sajnos alig látszik ki a nagy gazból és a korábban szépen felállított oszlop is kidőlt!
Néhány csavarral és egy kaszálással orvosolható lenne a probléma hiszen itt a szezon. A kódtáblánk természetesen megvan azt bekönyvelte mindenki és indultunk tovább. Egy terepjárónak sajnos halaszthatatlan dolga volt errefelé így az út egy szakaszát sikeresen a járhatatlanság határára alakította át és még vissza is fordult, hogy ne végezzen félmunkát. De mi ezt is megoldottuk és megérkeztünk Szóládra.
A szép műemlék templomokba is be tudtunk nézni és természetesen a cukrászdát is felkerestük a fiuk legnagyobb örömére.
A kalória vételezés után következett a pincesor. Az érdekes, löszfalba vájt pincék között több viszonylag friss omlás is látható néhány pincét tönkre is tett de ettől még mindig szép és látványos a hely bár most borkóstolásra nem volt lehetőségünk. A pincesor vége felé jártunk amikor egy kellemes zápor érkezett de ‘nincs rossz idő csak rosszul öltözött turista’ szépen beöltöztünk és mentünk tovább a felhőkbe burkolózó gerinc tövében Nezde felé. Egy öreg diófa lombjai alatt a zápor végét vártuk majd egy kicsit összesároztuk a bakancsokat miközben nekivágtunk a Nezde-hegynek.
Az öreg szelídgesztenye alatti pihenőnél ismét csak enni kellett, előkerültek a finomságok, közte Vilma különlegessége aminek a nevét elfelejtettem és először kutya eledelnek néztem de megkóstolva megállapítható volt, hogy nem az. Mint utólag megtudtam puffasztott, csíráztatott, extrudált biobúza és nagyon egészséges csak nem úgy néz ki.
A szoborpark hangulata különös, többször jártam már erre és én is tapasztaltam, hogy a látnivalók , a táj és a mindenkori hangulat között szoros összefüggés van. A térdig érő vizes fű nyilván nem kellemes mégis szép lassan végignéztük a szobrokat és a virágzó vadrózsa mezőn keresztül értünk fel Somogy megye legmagasabban vezető turistaútjára.
A kis kilátónál kiláttunk majd a Somogy csúcsát jelző kopjafához mentünk, még kilátszik a gazból, fotózgattunk, kódot olvastunk, majd az erdei utat követve az erdőszéli pihenőnél illetve először előtte egy kicsivel álltunk csak meg. Egy hatalmas szarvascsorda ácsorgott a szántóföldön. Néztük egymás egy darabig majd ők a fák közé mi pedig a pihenőhöz mentünk.
A korábbi túrákon már megismert szép nagy szarvasbogár most is itthon volt, éppen a hátán pihent az asztal alatt, de segítségemmel sikeresen helyes testtartásba került és elment a fák közé.
Az erdőszéli úton elég jól lehetett haladni a Csillagó felé – addig amíg lejtős volt a terep. Amint befordultunk D-i irányba a szinte vízszintes úton - ahol elég jól megmaradt a korábbi zápor – lehetőség nyílt arra hogy a somogyi terepet kevésbé ismerő túratársak megismerhessék az igazi cuppogós , csúszós, ragadós agyagot. A gyerekeknek nagyon tetszett de hogy egyikük orra miért volt sáros arra nem jöttem rá.
A toronynál néhányan felmásztak, begyűjtöttük a kódot is majd cuppogtunk még egy kicsit Kötcséig. A falu tetején a buszfordulónál már aszfaltot fogtunk és szép, eleinte tiszta vizű pocsolyákat is találtunk ahol sikeresen megszabadultunk néhány kiló sártól. Kötcsének csak a felső részét láttuk, itt is van néhány kúria de a falu központjában véget ért a túra. A nevezetesebbek lejjebb vannak majd a folytatásnál találkozunk velük.
Sokkal fontosabb intézmények is vannak itt pld. a Kötcsei Boróka Kocsma ami kiváló hely arra, hogy mindenféle káros és ártalmas – de amúgy finom – dolgot engedjünk le a torkunkon.
Kis pihenő után még megnéztük a Kötcsei-kerbájt szertartásból is ismert evangélikus templomot valamint az ablakon keresztül az iskola múzeumot is. Néhány oda nem való tárgy állt a terem közepén, ami arra utalhat, hogy talán nem látogatható? Kár lenne érte! Időközben buszunk is befutott, a sofőr is kipihente magát, így indulhattunk haza.
Köszönöm, hogy velem tartottatok.
Zene: Csuka Mónika: Zöldell a muskátli... Zeneszerző: Csuka Mónika, Szövegíró: Soós László, Hangszerelő: Ember Péter
*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***
Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz.
Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.
Kedvencek
Digg
Del.icio.us
StumbleUpon
Google
