A Törökök piaca
Szent István királyunk elrendelte, hogy minden tíz falu építsen magának templomot. Az Isten tiszteletek napján itt egybegyűlt a környék lakóssága. A távolabbról jövők lóháton, vagy szekérrel érkeztek. A sokadalom jó alkalom volt a felesleges termékek cseréjére, eladására is. Innen kapta nevét a vasárnap, amely valójában „vásár nap” volt.
A nagyobb, forgalmasabb utak kereszteződésében előbb ivók, majd csárdák és vendégfogadók települtek, ahol szintén sok ember megfordult Rövidesen itt is előbb piacok, majd vásárok alakultak ki. Számos helynevünk beszédesen mesél nekünk erről:
A Tisza mellékfolyóiban és azok kiöntéseiben, nagyszámban éltek a hódok. A mocsarak közötti mezőkön – mai szóval a sík vidék útkereszteződésében tartott vásárok számos kereskedőt késztetett állandó letelepedésre. Ezt a falut nevezték később más piacoktól megkülönböztetésül Hódmezővásárhelynek.
Ahol a Maros a hegyek közül a dombok közé ér, ott cserélték ki áruikat a hegyi pásztorok, a Só-vidék lakói, és a Mezőség szántó-vetői. Ezt nevezik máig is Marosvásárhelynek.
Kézdivásárhely öt út találkozási pontjában létesült
Van, ahol nem az utak kereszteződése, hanem valamely folyó átkelőhelyéhez települt a piac. Ilyenek: Vásárosnamény, és Rimaszombat,
Más településeink a vásár napjáról nyerték nevüket. Például: Szombathely, Nagyszombat, Csíkszereda, Tardoskedd
A vásártartás jó jövedelmet biztosított a hely birtokosának. Így gyakran a birtokos nevét is megőrizte a helységnév: Pétervására, Vásárosmiske, Vásárosdombó.
Vannak aztán olyan helyneveink, amikből már nehezebb kihámozni valódi jelentésüket. Keszthely nevét a szelídgesztenyére vezetik vissza, mely latinul Castenea. Csak hogy ez kicsit sántít. Mert, hogy a gesztenye Somogyban, Tolnában, Zalában, de még a Balaton-felvidéken is őshonos. Sokkal valószínűbb, hogy a Zala torkolatánál, a mocsarak közötti átkelőnél, a gesztenyefák alatt kialakult vásárok helyét őrzi a név.
A Zselicben Helesfa is feltehetően a „(vásár)Hel(y)esfa(lva)” szó lerövidült változata.
Ha a Mátrában Kékes-tetőről a kék + jelzésen, a Remete-bérc, Benevár-bércen jövünk le Mátrafüredre, a Remete barlang és a Vaskapu közötti erdő részen érünk a Törökök piacára. Sok fejtörést okozott nekem, vajon honnan is nyerhette nevét? Erdészektől, vadászoktól, a tájkörzet munkatársaitól sok érdekeset megtudtam, de erről ők sem tudtak. Pár hete valami egészen más után kutakodtam, mikor erre is fényderült.
1552-ben a török elfoglalta Drégelyt, Hollókőt, Bujákot, Füleket, stb. Egyedül Eger tudott ellenállni. (Gárdonyi Géza: Egri csillagok.) A hódolt területek adót fizetett a töröknek. Így is gyakoriak voltak a fosztogatások, gyújtogatások. Török portyák rajtaütöttek a vásárokon. Elhajtották a lábasjószágot, elvették a vásározók pénzét. A lakósság a mocsarak szigetein, s az erdőkben keresett menedéket. Egész falvak néptelenedettek el.
Az élet azonban nem állt meg. Az Alföld peremén élők állataikat korábban is az erdőkben legeltették, makkoltatták. Az erdők mélyén földházakat, más néven putrikat készítettek, s így a téli hideg ellen is védve voltak.
A Törökök piaca egy ilyen szükség vásárhely lehetett.
A zerge, kőszáli kecske, vadjuh, könnyedén szökell a sziklákon kőfolyásokon. Biztonságban érzik magukat a ragadozóktól, melyek a köveken csak csetlenek, botlanak. A szarvas, őz, vaddisznó elkerüli az ilyen helyeket. Nálunk egyedül az utóbb Korzikáról betelepített muflon mozog otthonosan a kövek között. Ezt a dolgot felismerve tarthatták a vásárokat ezen a helyen. Itt a keskeny gerinc kicsit kiszélesedve, kőfolyásokkal határolt tisztássá bővül. Ide tehát csak gyalogosan, a lovat, marhát kötőféken vezetve lehetett eljutni. Így ha a török értesült is a dologról, nem tudott rajtuk ütni. Könnyű szerrel megvédelmezhették magukat.
Szádeczky-Kardoss Géza
szadeczky-kg@freemail.hu
+3630/35-439-35
Címkék: Mátra Vásárhely Rimaszombat