Az elmúlt este még épp az utcán talált. Hazafé sétáltam a városban meglehetősen rossz hangulatban. Szívem szorongott a fájdalomtól, ahogy ballagtam a hóesésben. Gondolataimba temetkezve egy ismerős dallamra kaptam fel a fejem. Egy karácsonyi dallam szólt a közeli parkban a harangjátékon. Írányt változtattam, és elindultam a hang felé. Csodálkoztam rajta hogy még mindig kint vannak a karácsonyi fények a kandellábeleken. A parkba érve  ittam a kútból csordogáló forrásvizből, mikor ismét megszólalt a harangjáték. Felfelé nézve bámultam a kis harangokat és hátráltam miközben sarkam valaminek nekiütközött. Nem sok hiányzott hogy elessek. Pillanat rémületében, néztem a földre hogy mi volt az. A rózsaágyásokat laza hólepell borította, és a lábam elött egy ismerős sziluettű kis kupac hevert. Cipőm orrával megpiszkálva ledobta hó ruháját. Lám egy szebb napokat megélt fél méteres lúcfenyőcske volt az ami túleveleitől megszbadulva élettelenül feküdt a rózsák szomszédságában. Nem is olyan rég még valahol az ünnep és a szoba fényét emelte. Vajon mit keres ez itt? Van ezeknek gyűjtő helye... Szomorú látványt volt nézni a formás kis fát hogy mi lett belőle. Felboszantott az a tény hogy néhány embertársunk képes így megszabadulni a karácsonyfától, hogy egy rendezett szép parkban "felejti". Leültem a padra miközben néztem a lámpafénynél szálingózó hópelyheket. A kis fenyő körül kutyák kergetőztek, és hallottam gazdáik hívó szavát. Egyszer csak a hátam mögül érkezett egy kisfiú aki megfogta az élettelen fenyőt és elhúzta magával a házak közé. Tán elvitte a gyűjtőhelyre? Nem mentem utána megnézni, mert a meglepetéstől csak néztem ahogy eltűnik a hóesésben a kis "angyal". Pedig kíváncsi voltam vajon mit kezd a fával.

Tán még van remény ha a feltörekvő generáció közt akad ki vigyáz a környezetünkre, hála a jó érzésű szüleinek.

Mosoly görbült az arcomra, felkeltem a hideg padról, és eindultam hazafelé a kint felejtett karácsonyi fények alatt...

Címkék: Easybiker Kalandjai