Csikling!

8:30-ra össze is jött a csapat nagy része, azok közül, akik jelezték, hogy jönnek. / Regina, Székesfehérvárról, Edina Várpalotáról és ismerős barátja, Zsolti, Veszprémből. Már csak egy hölgy hiányzott a két fiával.

Vártunk még 8:45 -ig s mivel mobilszámán sem tudtam elérni, elindultunk.

Mindenesetre sajnálom, mert most is szép és érdekes volt a túra.

A városból a Rózsakút utcán mentünk ki, a + turistajelzést követve.

Várost elhagyva, a Csörgeteg völgy bejárata mellet megnéztük, a hajdan volt laktanya helyét. Rendszerváltás előtt, itt lőszerlaktanya volt. Ma, csak a helye van, a grandiózus sziklakatlanával. Az első fotók ott készültek!

Végül is, nem tértük vissza a Csörgeteg völgybe, hanem, a mellette húzódó napsütéses fennsíkon folytattuk

az utunkat, az előttünk, a hegytetőn húzódó + turistaútvonalat megcélozva.

Ide futott fel maga a Csörgeteg völgy is.

Valaha, a középkorban, a Bakony, a maga rengetegével, egészen lehúzódott a palotai várig! Szép lehetett, kis fantáziával magam előtt láttam a fennsíkot erdősen, mely még  így is szép volt, fák nélkül is.

Gyerekkoromban, sokáig, csak a Vár völgyet ismertem, csak később lettem figyelmes erre a területre.

És jobban most fedezgetem fel, ámulva terep változatosságán. Csörgeteg völgyben a jelzést nem mindig lehet egyértelműen követni, néha, alig van mire felfesteni a kék keresztet. Az a jó, ha valaki  járatos, és már nem kell mereven a jelzésekre koncentrálnia, úgy jobban belefeledkezhet a táj szépségébe. Menetközben, Zsolti kiszúrt egy területet, a völgy baloldalán, a hegyoldalon. Odatartva haladtunk felfele. Nem volt tiszta idő, így a balatoni panorámából nem lett semmi, de szép volt a Kálista és Bátorkő várának környékét megcsodálni! Többiek készítettek erről képeket, az én kis masinám, egy mobiltelefon fényképezője kicsi volt ehhez.

Talán felteszik az oldalra a képeket.

Hogy, miket nem talál az ember? Mindig is kutatva, bogarászva, mindent megnézve szoktam túrázni.

Egyszer csak egy kabát gombot találtam a nagy füves fennsíkon. Hogy, hogyan lehet ilyent megtalálni?

Majd túra végén megint találtam egy inggombot, de azt már a földúton. Így, ilyen szemmel lehet észre venni, tetten érni a természet csodáit is!

Még közvetlen a hegytető előtt tartottunk egy kis megállást, napoztunk egyet.

Utunkat tovább folytatva hóval is találkoztunk a fák árnyékában, míg nem, felérve a tetőre hó fogadott bennünket. Nagyon szép volt! No, ez a magassági pont volt az, ahol vízszintesbe álltunk.

Találtunk egy szóró helyet is. A vadászok így hívják, képeken meg megnézhetitek /10:37 / és egyből láthatjátok, hogy miről van szó.

Már hóban haladva tovább, egyszer csak vérnyomra lettem figyelmes az úton. Találgattuk, hogy mikori lehet?

Zsolti hamar felfigyelt rá, hogy az avarlevélen a vér, még folyik! Na mondom, csak nem egy megsebesült vad húzódott meg a közelben? Majd elveszlett a nyom. Mi meg mentünk tovább.

Csak hamar elértük a +, majd a + turistajelzést is és 10:52-re már elértük a Királyszállás elágazót, a Tési műúton. Lejtnek indultunk meg Királyszállás felé. Szép volt az útvonal. A lejt alján értük el

a Burok völgy bejáratát.

Az úton tovább haladva nem mehettünk be Királyszállásra, mivel azt már lezárták, magán terület lett.

Vendégfogadásra alakították ki. http://www.kiralyszallas.hu/ A műutat szépen körbevezették mellette.

Továbbindultunk Hétházpusztára, mely olyan 30-40 percre van K.szállástól.

Beérve Hétházpusztára, úgy volt, hogy egyszerűen átmegyünk a kis településen. De én csak nézgélődtem és hívtam a többieket is. A vadászok épp vadat bontottak. Már a vége felé jártak a bontással. Köszöntünk, majd beszélgetni kezdtünk velük. Kis nézelődés után beazonosítottuk, hogy vaddisznót bontanak. Mint mondottam, már a vége felé jártak, így nem azonnal volt látható, hogy milyen állatról van szó. Aztán rákérdeztem, hogy merre is ejtették a vadat, véletlen, nem ott, amerről jövünk? Aztán meséltünk nekik a vérnyomról is. Jót derültek a történeten, meg mi is, hogy milyen jó vadkövetők lennénk, pár vércsepp és felkutatjuk a vadat, mielőtt, azt még feldolgoznák teljesen.

Majd magukra hagyva a vadászokat, még beljebb mentünk az útról, megmutattam a kis csapatnak a beíró füzetet, ahonnan a vadászok ki indulnak a vadászatra. Még beljebb menve, jobban körül néztünk, és egyszer csak ott ültünk az asztalnál, a konyhában, megkapva, a vadkövetésért kijáró megérdemelt pálinka fejadagunkat.

Jó volt a vendéglátó vadászunkkal és feleségével elbeszélgetni. Jól elidőztünk, aztán ha lassan is, elköszöntünk.

Még Hétházpusztán, de kicsit arrább megálltunk ebédelni. Közben beszélgettünk, gyönyörködtünk a tájban, Regina finom mézes sütijével kínált bennünket.

Ebéd után, új erőre kapva 40 perc múltán el is értük Hamuházát. Mellette, kettő percre, az úticélunk,

a Csiklingi várrom. Félreértés ne essék, már csak a maradványai vannak meg, nincsenek magas falak. Állítólag, a hetvenes években még állt egy fal, de ugye, a turisták. Nézzétek meg a képeket, szerintem így is szép látvány volt a rom és a környéke. A mellette húzódó völgy is grandiózus volt!

Kicsit itt is elidőztünk, majd igen kedves útitársunk, Regina házi pálinkájával felköszöntöttük a jó öreg Csiklinget is. Olyan régi a vár eredete, hogy még az előtt épült, mielőtt téglát használtak volna az építészetben.

Írja is a bemutató tábla. http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=3661

Nem sokat időztünk, mert tartani kellet magunkat, a hazafelé levő buszjárat indulásához.

Csőszpusztának véve az irányt, tovább indultunk,

de még is letértünk róla, mindjárt az első tíz méteren, hogy megnézzük az Úttörő forrást, meg majd az Albaregia barlangot. A forrást, hamar megtaláltuk a - jelzést követve, az út mellet volt nem messze.

Ez egy úgy mondott réteg forrás, csapadéktól függő a vízhozama. A folyás iránya, a várrom melletti Csikling völgy. Hamarjában, aztán indultunk is tovább, hogy megkeressük a barlangot is. Kicsit tévelyegtünk, de 20 perc alatt az is meg volt. http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=cave_4422-1

Mellette, még másik kettő barlangnyílást is találtunk. Az egyik még annyira friss volt, hogy látszott, nem rég tárták fel, mellette volt a kitermelt földhalom, a barlangból származó kövek, meg még nem zárták le ráccsal a nyílást. Képeken jól láthatjátok.

Kellemes egy táborhely. Csőszpusztáról, még kisgyerekes család is könnyen elérheti.

 Csőszpusztára tovább indulva, nem követtük a túrajelzést, hanem a földterületek mellett húzódó föd utat választottuk. Nem sokra, hogy elindultunk a barlangoktól, egyre növekvő ködbe értünk. Képeken láthatjátok, hogy hatalmas köd volt. A nyílt fennsíkon csak a föld út vezetett, ahhoz tudtuk tartani magunkat.

Az út, meg csak nem akart véget érni. Már hallani lehetett a műúton közlekedő autók hangját, hallani lehetett a település kutyáinak ugatását, de Csőszt még nem láttuk a ködtől. Így mentünk mendegéltünk, és hihetetlen, de még is csak félóra telt el, mire feltűntek Csősz nyírfái. A földút, melyen mentünk, a település közepére vitt be, a buszmegállóhoz. Fellélegezhettünk, mert időre beértünk, sőt, még korábban is.

Szép és tartalmas út volt a mai túra is, tele meglepetésekkel! Bár csak a többiek is feltennék a maguk blogját, a képekkel. A túra képei most is az indafotón érhetitek el: http://indafoto.hu/amadeus/2010_januar_16_tura_a_csikling

Valamint, január 3-án is végigjártam ezt az útvonalat, több képet készítve:

http://indafoto.hu/amadeus/20100103_i_egyeni_turam

Kellemes nézelődést!

A következő túra várhatóan február 13-án lesz. Szeretettel várok mindenkit!

Címkék: Királyszállás Hétházpuszta Csikling