Egy olyan túráról készülök írni, amit annyira elrontottam, hogy először el akartam felejteni, nem pedig másokkal megosztani. Az idő azonban megszépíti az emlékeket, és még ennek az elszerencsétlenkedett éjszakának a viszontagságai is képesek érdekessé válni a lehangolóból.
2012.04.07-én reggel indultunk Judittal, Szabpet barátommal és az ő párjával Királyrétről a Csóványosra a kék négyzet és kék sáv jelzéseken a Foltán-kereszt érintésével. Az én tervem az volt, hogy éjszakára fent maradok a mérőtoronyban bivakolni, ugyanis erős hidegfrontot jósoltak, aminek éjszaka kellett volna átvonulnia. Ennek a célja a villámfotózás volt, illetve szerettem volna videót csinálni a köd vonulásáról a hegyen, vagy ha úgy sikerül, a mérőtorony tetejéről éjszakai panorámát fényképezni déli irányba.

Uploaded with ImageShack.us

ezeket szerettem volna felülmúlni...

Uploaded with ImageShack.us

... melyeket a balatonaligai magaspartról "lőttem"

Mire felértünk a Csóványosra, befelhőssödött az ég; annyi hóvirágot szerintem még életemben összesen nem láttam, mint akkor! Gyönyörű volt, de szépen lefényképezni nem sikerült. Fent ittunk egy sört, ami nem szokásom természetben, de most jól esett, bár fáztam tőle, hűlt az idő. Egy darabon visszakísértem a többieket, akik a piros kör jelzésen elindulva tértek vissza a Királyréten hagyott kocsihoz. Ekkor már szemerkélt az eső, ködösödött az idő, így attól félve, hogy lemaradok a hegy ködbe borulásáról, igyekeztem vissza a toronyba. Vigyáztam magamra, próbáltam minél óvatosabban közlekedni, mert bár szoktam egyedül túrázni, nem tartom okos dolognok, most pedig még a sörtől is megszédültem, nagyon nem vagyok hozzászokva. Korábban próbáltam a többieket is rábeszélni az éjszakázásra - miközben ők engem próbáltak lebeszélni, így nem jutottunk közös nevezőre :)

Uploaded with ImageShack.us

tavaszi erdő csermellyel

Uploaded with ImageShack.us

odvas keltike (állítólag)

Uploaded with ImageShack.us

egy a millióból

A torony tetejéről sikerült megörökíteni, ahogy a felhő átbukik a Ny-K irányú gerinc fölött. Mivel éppen csak tanulgattam az időzített videók készítését, 5 másodpercenként készítettem 1 képet, ami kevésnek bizonyult, szaggat a kész videó. Ráadásul a gépemen nincs időzített sorozat funkció, így az órámat sasolva a távkioldót nyomkodtam a szélben, ahelyett, hogy gyönyörködtem volna. Nincs tériszonyom, de a körülöttem örvénylő ködben nem éreztem jól magam a torony tetején.

Uploaded with ImageShack.us

Uploaded with ImageShack.us

ezekért nem érte meg ez az éjszaka

Amikor már annyira esett az eső, hogy féltettem a gépemet, bementem a toronyba, és 5-6 körül feküdtem le aludni. A Tesco-s téli hálózsákomat, zártcellás matracot és egy levente hálózsák vízálló huzatát vittem magammal, ugyanis nem számítottam rá, hogy fagyni fog. A torony felső harmadában aludtam, a tetőn kívül egy lépcsőforduló volt felettem. Azt a lépcsőfordulót, amin aludtam, megpróbáltam letakarítani, olyan vastag porból összeállt sár volt rajta. Csak szlovák hálózat volt, így amikor felébredtem, sms-t írtam, hogy minden rendben. Később hallottam, hogy egy pár bemenekült a kutyájával a torony aljába, a kutya nyüszített, annyira nem tetszett neki az idő, majd negyed óra múlva tovább indultak.
Egész éjszaka a csöpögő víz permete szitált az arcomba, így nem aludtam valami jól, közben attól is tartottam, hogy valaki megzavarja a nyugalmamat, bár nem sok elvetemült alszik egy toronyban szélviharban, vízszintesen permetező esőben. Szerencsére nem esett sok az éjszaka folyamán.
Valamikor éjfél körül megpróbáltam kimenni a torony tetejére, de olyan szél volt, hogy nem mertem fejemnél többet kidugni a kijáraton. Délre látszottak a települések fényei, a köd elmúlt, felhők úsztak át az égen, de ha még engem nem is sodort volna le a szél (ami szerintem valószínűtlen, inkább csak egyszerűen féltem), az állványt mindenképpen felborította volna.
Próbáltam tovább aludni, de negyedóránként-félóránként felébredtem arra, hogy süvít a szél a fákon. Hanyatt fekve úgy éreztem, hogy néha megremeg a szélben a torony, sőt kilengése van, de ezt is inkább csak beképzelhettem, és álmosan a fantáziám és a félelmeim vicceltek meg. Akkor nem nevettem a viccen. Még most se nevetek rajta...
2 körül már azon gondolkoztam, hogy összepakolok és lesétálok a hegyről Diósjenőre, megvárom az első vonatot, amiről azt se tudtam, mikor jön, ugyanis a megfutamodásra nem készültem fel. -4 fok volt, hiába a zártcellás matrac, akkor is egy vaslemezen feküdtem, ami nem a hőszigetelő képességéről híres.  Mivel egy elhagyott vasútállomás éjszaka, egyedül legalább annyira bizalomgerjesztő, mint egy szélben talán remegő vasbeton torony, próbáltam megnyugodni és kibírni hajnalig. Reggelre összefagytak a cuccaim, a nyirkos kesztyűm hozzáragadt a vaslétrához, miközben fel-le mászkáltam. Korán keltem, és még félhomályban indultam a vonathoz, kialvatlanul, felborzolt idegekkel. Útközben szerencsére egy kicsit megnyugodtam, a tavaszi erdő igazán szép volt. Nagyobb magasságban virágok bujkáltak az avarban, lejjebb pedig friss zöld hajtások virítottak a fákon. A Csóványoson össze volt fagyva a sár, így gyorsan haladtam, lejjebb már cuppogott a bakancsom. Valahol félúton macskanyomokra bukkantam a sáros úton, de nem sikerült jó, azonosításra alkalmas fényképet készíteni. Hiúzra tippelnék a méretük alapján, azonban ez túl nagy "kiváltság" lenne, nem hiszem, hogy ekkora szerencsém lehet, így maradok a bizonytalanságban.

Uploaded with ImageShack.us

"A Tél fagyos ujjai"

Uploaded with ImageShack.us

cicanyomok I.

Uploaded with ImageShack.us

cicanyomok II.

Uploaded with ImageShack.us

sár, hajtások

Uploaded with ImageShack.us

békapetének vagy halikrának mondanám - ha nem egy száraz kövön lett volna: így passz

A faluba beérve a legrövidebb úton, jó tempóban mentem a vonathoz, közben Juditnak telefonon be is számoltam róla, mekkora bakot lőttem, és most az egyszer boldogan tértem vissza a civilizációba.
Még akkor megfogadtam, hogy elhagyott épületben csak végszükség esetén bivakolok, a következő nagyobb költséget jelentő beszerzésem egy jó bivakzsák lesz! Sajnos ezzel a túrával kapcsolatban mind a mai napig erősebbek a negatív érzelmeim, mint a szép emlékeim, viszont sokat tanultam belőle. A legfontosabb: minden szamár a maga bőrét viszi a vásárra!

Címkék: Börzsöny Bivak Hidegfront Tavasz