Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék-túráját járva Nagykanizsától, Kőszegig a hajdani gyepü sávjában túráztunk. Többen feltették a kérdést: Mi is volt valójában a gyepü? Mit jelent a gyepüelve kifejezés? Amiket ott elmeséltem, utóbb leírtam, hátha másokat is érdekel a dolog.
Honfoglaló őseink a medence szélein több tíz kilométer széles lakatlan, vagy gyéren lakott sávokat hagytak. Ez volt a gyepü, melyre a hozzánk csatlakozott székelyekből, besenyőkből. kabarokból és más népekből őröket telepítettek.
A nyugati határvidéken egyébként sem volt könnyű a bejutás. A patakok, folyók ősi állapotukban szinte áthatolhatatlanok voltak. Az erdők, lápok, semjénesek, turjánosok, növényvilága ebben az időben még érintetlen. A Lajta, Ikva, Rábca, Répce, Rába, Herpenyő, Zala, Kerka, Lendva, Mura és a Dráva, valamint ezek mellék patakjai majd minden áradás után új medret ástak maguknak. A völgyek alján éger-lápok, nehezítették a haladást. Aki járt már a Hanságban, a Csíkos égeresben, tudja, hogy kora tavasztól, őszig, derékig érő víz, hínár és sok ezernyi szúnyog keseríti meg a betolakodó életét.
A völgy oldalakban a források körül ma is találunk még tőzegmohás függő-lápokat. A nyolcvanas években a Zala forrásához közeli Őrdög-tóba égerfa cölöpökre épített bemutató ösvényt szerettek volna készíteni a Tájvédelmi Körzet munkatársai, de a négy és fél méteres hasított égerfa oszlopokat pár hét alatt elnyelte a láp. Azért nevezik Ördög-tónak, mert nem egy legelő marha veszett már oda.
A nagyobb folyók mentén a lefűződött holtágak és turjánosok áthatolhatatlan szövevénye és a fertő-tó körüli sztyep-tavak világa is már a múlté. Akik fogalmat szeretnének alkotni az akkori világról, menjenek el az Ócsai láperdőbe, a Dabasi turjánosba, vagy a Budapest déli határában lévő Háros-szigetre. A vad komlóval, ligeti szőlővel, iszalaggal befutott ártéri erdő még gyalogosan is csak keservesen járható. Lóval, kocsival lehetetlen.
Egyedül a kavicshátságok ákom-bákom szövevényes útvesztőin át lehetett előbbre jutni
Az őrök figyelték az idegenek mozgását. Kipuhatolták szándékaikat. A zarándokoknak, kalmároknak megmutatták a gázlókat, átereszeket. A magányos lovagokat a nemzetségfők elé vezették.
Helyneveink beszédesen számolnak be ezekről:
A gyéren lakott sáv szélessége változó lehetett. Farkasgyepü és Gyepükaján községeink tanúsítják, hogy az akkor még nagy kiterjedésű Bakony-erdő is a védelmi övezet része volt.
A természetes akadályok, mocsarak közötti megerősített átjárókat kapunak hívták. Erről nyerte nevét Kapuvár, Kapo(u)svár és a Kapos folyó. Erdélyben, Kalotaszeg vidékén, Kiskapus és Nagykapus.
Az erdélyi Dés közelében lévő Retteg község, valamint a Vas megyei Röjtökmuzsaj olyan rejtekhelyeket jelöl, ahonnan az őrt állók titokban figyelték az idegenek mozgását.
Az hadakat a Látó-hegyekről tartották szemmel. Ilyen a Bakonyban a Pápalátó-kő, a Budai-hegyekben a Látó-hegy (Ma az Árpád-kilátó van itt), A Bükkben a kis-, és nagy-fennsíkok szélén található Látó-kövek.
Hegységeink peremén szinte mindenütt megtalálhatók az Őr-hegyek, melyeket német nyelvterületen Strázsának, a tót ajkú községekben pedig Muzslának neveztek.
Zalaegerszeg mellett találjuk Alibánfa községet. A Badacsony nyugati lejtőjén Alibánfa dűlőt. A Gyergyói-medencéből a Libán hágón át juthatunk Székelyudvarhelyre.
A Zselicben van pipa múzeumáról híres Ibafa.
A Keszthelyi-hegység keleti szélén, Nemesvita mellett találunk Tibafa dűlőnevet. Eger felett a Kis-, és Nagy-Tiba hegyet.
Ezekben a helyneveinkben a libán, iba, és tiba kifejezések valójában hangutánzó szavak. Egy mély és egy magas szótagból állnak és a lármafa hangját idézik.
Ezt más néven száldobnak is mondják. Ilyen község neveket is találunk:
Kárpátalján, Nagyszőlős melletti Száldobos. Erdélyben Dévától északra is van Száldobos község, továbbá Nagyváradtól észak-keletre Hegyközszáldobágy.
A tiba-fa, iba-fa, libán, vagy száldob némi túlzással úgy néz ki, mint egy kajak lapát. Középen elkeskenyedik – itt lehet megfogni balkézzel. - Egyik végét vékonyabbra, a másikat vastagabbra gyalulják. Így a jobb kézbe vett fakalapáccsal megütve a vékonyabb magasabb, a másik mélyebb hangot ad.
Aki járt már a moldvai kolostorokban, vagy Bulgáriában ortodox templomban tudja, hogy a délutáni, vecsernye előtt a pópa körbejárja a templomot, s a négy égtáj felé megállva szépen kopácsolva, cifrázva elűzi el vele a megszentelt helyről a gonosz lelkeket.
Megfelelő őrhelyről az ilyen tibafa hangja négy-hét kilométerre is elhallatszik, és rövid üzenetek közlésére is alkalmas. (A későbbi évszázadokban a tiba-fát a haraglábak, és a messzebbre hangzó, félrevert harang szava váltotta fel.)
A lármafa másik formája a magas oszlop tetejére kötött széna-, vagy szalmaköteg volt. Ha az ilyet felhőtlen éjszaka meggyújtották 30-60 kilométerre is ellátszott. 2007-ben egy kísérletet végeztek. A fellobbanó riasztást meglátva, kovával, acéllal és taplóval csiholtak tüzet.
Mit gondolsz, mennyi idő alatt ért el a Vereckei-hágótól, Budára az ellenséges betörés híre?
???????????????
Kevesebb, mint egy óra. Mindössze negyvenhat perc alatt!
Hallottad már azt a kifejezést, hogy: „Lángban áll az ország”?
Igen, ez az őrtüzek fellobbanását jelentette.
Az őrhelyek tehát egyben riadó láncot is alkottak a gyepü, és a nemzetségfők szálláshelye között
Lövő, Nyírlövő, Lövőpetri, Zalalövő, Egerlövő, Horvátlövő, és Németlövő a királyi íjászok és a gyepüt védők lakhelye lehetett. Az ő feladatuk volt, hogy a betörő ellenség haladását lassítsák. A kavicshátak átjáró ösvényeire fákat döntöttek. A kapuk elé torlaszokat emeltek.
A lövők lesből nyilaztak. A leg lehetetlenebb pillanatokban, rá-rá csaptak az ellenségre, hogy a következő pillanatban ismét kámforrá váljanak. A természetes akadályokat kihasználva állandó rettegésben tartva a betolakodókat fárasztotta őket a főerők megérkezéséig.
Aki a gyepü védelméről többet is szeretne tudni, olvassa el az Új honvédségi szemle 2007. július 5. számában Torma Béla ezredes úr „A Pozsonyi-csata lefolyásának rekonstruált története” című írását, mely a Krisztus utáni 907. júniusában hadjáratra induló bajor sereg feletti győzelmünket írja le.
De megtalálhatod a világhálón is, az alábbi helyeken:
www.kfh.hu/publikaciok/2007-3.pdf
epa.oszk.hu/00800/00861/00049/pdf/aetas_2010-02_202-205.pdf
keszi-ijasz.hu/a-pozsonyi-csata
hu.wikipedia.org/wiki/Pozsonyi_csata
Szádeczky-Kardoss Géza
szadeczky-kg@freemail.hu
+3630/35-439-35
Címkék: Helynevek Gyepü Lövő Rejtek Láperdő