Hét éve jártam utoljára a Dolomitokban… Nem vagyok öreg, hiszen még csak a második hatvan évemet kezdtem meg… Társaim jóval fiatalabbak, fiam, lányaim lehetnének… Vajon, fogom-e bírni az iramot az ifjú titánokkal?

Ilyen gondolatok jártak a fejemben, míg Hegyeshalmot elhagyva, Klagenfurt felé robogott velünk az autó. Lienz után jobbra térve, Koschbachban a vízesés mellett bemelegítésként egy C-D-s utat másztunk rövid E betéttel. Mi ugyan a nehezebb szakasz előtt kiszálltunk, hisz jó két éve sziklán sem voltam. Pisti fiam pedig először vett beülőt magára.

Másnap már Olasz országban, Canazeiben a kempingben ébredtünk. A kései indulás miatt a közeli Puez-gruppéban kerestünk egy szép, kitett, négy órás utat. Igyekeznünk kell, mert a zöldek a falban fészkelő szirti-sasok miatt vissza akarják bontatni ezt a kábeles utat! Van ízlésük a madaraknak! Az apró áthajlásokkal tarkított, közel függőleges falról csodálatos a kilátás a környező hegyekre.

Ebben az útban nem is annyira a mászás, mint a közel ezer méteres szintkülönbség fárasztott ki.

Harmadik utunk a Pordói-hágóból, a Sella csoport tetejére, a Cesare Piasetta ferrátán keresztül a 3.158 méter magas Piz Boéra vezetett. Hét éve másztam már ezt az utat, így most inkább jókora kerülővel túrázva mentem fel, s a mászókkal a kőfolyáson csúszkálva jöttünk vissza.

Számomra az igazi kihívást a negyedik nap, a Falzerego hágóból a Lagauzói gerincén haladó Tomaselli ferráta jelentette. Sokat hallottam már róla. 1917-18-ban a katonák egész alagút rendszert ástak itt a sziklákba. Lőállásokkal, legénységi és tiszti laktanyákkal álló háborúra berendezkedve. A hajdani falétrák ma is ott vannak a falban. Mellettük halad az új kábel.

Amikor a Tofánákon jártam elnézegettem az itteni mászókat. A kalauz, mászó-cipőt ajánl hozzá. Keskeny repedésekről, beszögellő, függőleges szakaszokról ír, ahol csak karral tudjuk magunkat felhúzni. Tavaly mászta egy erdélyi barátnőm. Ő is megszenvedett vele…

Mindegy. Olyan út még nem volt, hogy el sem indultam volna- bíztattam magamat. Majd, ha ott leszek, eldöntöm nehéz-e nekem! Társaimnak – akik inkább csimpaszkodnak, mint túráznak – a beszálláshoz vezető jó két órás kapaszkodó, és a lejövetel volt a kimerítő.

Szó, ami szó, szép kitett mászás. Nagy mélységek felett haladó apró lépések sora. Volt benne pár hely, ahol megpihenve előre kigondoltam a következő 4-6 lépést, hogy aztán gyorsan átakasztva, ismét a lábaimra helyezzem a testsúlyom. Így rövid pihenőkkel együtt is bőven elég volt rá a két órás kalauz idő.

Nekem inkább a lejövetel volt a fárasztó. Itt is kábel van. Nagyjából olyan C-és út lehet, kevés D-és szakasszal. Mivel gyakran nem látom hová léphetek, így a térd-, és boka tekergetés gyakori benne.

Végül egy meredek kőfolyáson kell visszatérni a jelzett útra. Lehet, hogy egykor itt szerpentin ösvény vezetett le, de most ennek nem sok nyoma volt. Ahhoz, hogy csúszkáljunk, túl száraz.  És nagyon kellett vigyázni az alattunk haladókra, hiszen minden mozgott körülöttünk.

Összességében gyönyörű út. Tudom mindenkinek ajánlani,   akinek nincs tériszonya és van már gyakorlata a vasalt utak mászásában.

Szádeczky-Kardoss Géza

szadeczky-kg@freemail.hu

+3630/35-439-35

Címkék: Via-ferráta Kletter-steig Dolomitok