Július 8-án az időjárás előrejelzés szerint kánikula volt várható, ezért nem volt rossz ötlet a hegyekbe menekülni. A kiírt túrámra elsőként Tomesz, majd szombat este Máté is bejelentkezett, így vasárnap reggel 6-kor hárman indultunk el a Stadionoktól busszal Eger felé. Két óra utazás után fél órát pihenhettünk a buszpályaudvaron. Én itt fogyasztottam el a reggelimet. A Miskolc felé tartó busz sofőrje nem ígérte biztosra, hogy szólni fog előre, melyik "bánkúti elágazás" megállóhely, ezért kissé feszülten figyeltem a térképet és a kanyargós utat. Szerencsénkre egy helyi személy a segítségünkre sietett, így nem mentünk túl a túra indulópontján.

Leszálltunk és beszélgetésbe elegyedtünk a segítőnkkel, aki mint kiderült, távolsági buszvezető és a szabadnapjait túrázással szokta eltölteni. Egy ideig közösen mentünk a Zöld négyzeten, majd a Három kőhöz vezető elágazásnál elváltunk: ő egy jelzetlen ösvényt választott, mi mentünk tovább a Zöld háromszögön. Lesz még elég jelzetlen utunk... A gerincen vezető árnyas útvonal jól járható volt, közben megismerkedtem a túratársaimmal, hiszen velük is most találkoztam először.

Sokáig NY felé mentünk, majd hirtelen D-nek fordultunk - ekkor már közeledtünk az első pecsételőhelyünk felé. Nekem ez még tavalyról megvolt, így a kollégákra bíztam a saját lenyomatuk készítését, csak a tintapárnát biztosítottam. Már ekkor látszott, hogy Máté nagy tehetség, van érzéke a 3x3-as négyzetekből kiszedni a jeleket! Itt kicsit pihentünk és készítettem néhány képet. Egyébként 5 perccel meg is előztük a buszsofőrt, aki ismét csatlakozott hozzánk (vagy mi őhozzá).

A következő csúcs a Büszkés-hegy (952 m), ide nem vezetett jelzett ösvény. Tavaly ezt a Kékről fogtam meg, de az ellenkező irányból. Kis riadalmat okozott, hogy a Zöldről nem találtuk meg a Kék csatlakozást, ehhez már tájoló kellett és persze a helyi terepet ismerő sofőrtársunk. A Kéken már előre bemértem a megfelelő irányszöget, így amikor a jelzett út DNY felé kanyarodott, mi letértünk (pontosabban feltértünk) róla. Pár száz méter iránymenet után megvolt a második pecsét. Sajnos, ezzel együtt az első kullancs is Máté lábában. Szerencsére észrevette, nálam pedig volt elsősegély csomag, benne a megfelelő csipesszel. Még sosem használtam, ezért először udvariasan Mátéra bíztam a műtétet. Nem ment. Bátorság, hiszen van hozzá felhasználói utasítás is! No, ezt elolvasva és végrehajtva elsőre sikerült!

Rajtam mindig hosszúnadrág van, ezért engem ilyen veszély nem fenyeget. Tomesznak viszont odaadtam a kamáslimat, megelőzve a következő kullancsot és védekezésképpen a csalánok ellen. Az óra már közel fél tizenkettőt mutatott és ha tartani akartuk a célunkat, akkor ki kellett lépni a Tar-kőig. D irányban megfogtuk a Kéket, majd haladtunk tovább. Tavaly a Tar-kőnél egy (vagy több) személy szétaprította a táblákat, ezeket már felújítva találtuk. Megvolt a harmadik pecsét is, de haladni kellett, mert félő volt, hogy a 16.31-es (és egyetlen) buszt nem érjük el. Hátra volt még ugyanis két olyan csúcs, ahová nem visz jelzett ösvény...

Túravezetőként kissé kiléptem, hogy ezzel is ösztönözzem a többieket a haladásra. Az időt tartva 13 órára oda is értünk a Z és K+ elágazásához. A negyedik pontunkat, a Virágos-sár-hegyet a kisebb szintemelkedés miatt megkerülve, a P kerékpárúton közelítettük meg. Beállítottam a tájolót DK irányba és a megfelelő ösvénynél pár száz méter után DNY, majd irány a csúcs. Persze, a térképen két kúp is látható 950 és 955 méterrel. Szerencsénkre, a kettő között érkeztünk fel, szinte egyből a pecsételőhelyre. Itt már én is készítettem lenyomatot. Kis pihenő után jött a legizgalmasabb pont, a Kőrös-bérc!

Bemértem ÉK-et, kb. 1 kilométert kell majd iránymenetben menni. Persze, ez nem olyan egyszerű! Lejöttünk a csúcsról, közben találtunk egy ösvényt is. Felmentünk egy következő kúpra, de még nem ez volt a miénk. Kicsit tanácstalan voltam, de kifelé természetesen nyugalmat mutattam. Ahogy leértünk erről a csúcsról is, hirtelen egy újabb ösvényen találtuk magunkat. Volt egy tippem, hol lehetünk, megmértem az irányszöget, majd ellenőriztem a térképen. Igen! Előttünk már a Kőrös-bérc! Ösztönzésül egy fél literes ásványvizet ajánlottam fel annak, aki először meglátja a pecsételőhelyet. A lelkes társaság mindenhol kereste, de sehol sem volt. Pedig egyértelmű, hogy jó helyen vagyunk! Gondoltam egyet és megkértem a többieket, hogy maradjanak ott és elindultam abba az irányba, ahol még nem jártunk. Kb. 5 percet mehettem, mikor egy ház és egy autó tűnt fel a közelben. Kiléptem és hamarosan az adótoronynál találtam magam - néhány ember a faházban hűsölt. Megkérdeztem, nem láttak-e egy pecsételőhelyet és a legnagyobb meglepetésemre, pontosan tudták, hol van! Még jobban megdöbbentem, mikor kiderült, hogy jó csúcson voltunk, de a pecsétet áthelyezték (a túrázók kérésére?!) az adótoronyhoz. Vagyis ez már nem 956 méter és nem a Kőrös-bérc.

Megköszöntem a segítséget, a biztonság kedvéért megnéztem a pecsételőhelyet (megvolt!), majd rohanás vissza a két túratárshoz. Szerencsére, ott voltak, ahol hagytam őket. Közösen felkerestük a pecsétet és sikerült egy használhatatlan lenyomatot készítenem. Szégyen ide vagy oda - megkértem Mátét, készítsen nekem megfelelő lenyomatot. Miután ez is megtörtént, elindultunk a betonon - semmi kockázat! Negyed három volt és a térkép szerint 6-7 km van még hátra, amit lassabb tempóval is teljesítünk. A változatosság kedvéért a Sárga kerékpárúton haladtunk. A Zsidó-rét után, a Kék találkozásánál egy 15 perces pihenő is belefért a túrába. Kényelmesen lecsorogtunk a Kis-Kőhát nyeregig, majd a Zöld sáv és a Zöld négyzeten vissza a kiindulópontig. Maradt még fél óra a busz indulásáig.

Hazafelé mindenki pihent egyet a buszon, én pedig elégedetten summáztam, hogy sikeres volt az első "tájolós" túra. Következő alkalommal jöhetnek a következő 900-as csúcsok!

Címkék: Bükk 900-as