Két éve Zsuzsival és Sanyival hármasban készülődtünk az észak olaszországi Dolomitokba. Utolsó pillanatban a Wartburg műszaki állapotára hivatkozva mondtam nemet. Ma már tudom, hogy a 16-20 %-os emelkedőket a Renault motorja is csak nehezen küzdötte le, s a hosszú kanyargós utakon gyakran túlmelegedett a fék. Hármunk közül most csak egyedül jutottam el ebbe a meseszép világba, de nagyon sokszor gondoltam társaimra. Nincsenek szavak, amikkel leírhatnám a hajnalpírba öltözött csúcsok ragyogását, a reggeli szellő lágy leheletét.

A morénák kövei között felharsanó mormota füttyögetés hangjait. A zergepaták tompa dobbanását, kőről-kőre szökkenő testük kecses ívelését, s a nyomukban legördülő apró kövek csilingelését. Az orkán süvöltését, az eget elsötétítő hóvihar pelyheinek kavargását. És akkor még a hegyekről semmit sem szóltam. Órákat, heteket mesélhetnék, de mindez csak annyit érne, mintha egy vak embernek a virágos tarka rét színeiről beszélnék.

Ez a napló talán segít nektek megsejtetni valamint ebből az álomvilágból, s a havasi virágok elmondják amire én képtelen vagyok.

A Punta Anna gerincén

(Észak-Olaszország, Dolomitok, Toffána csoport)

17.58. Ma csodálatos napunk volt. Bár minden álmom ilyen gyorsan valóra válna!

06.05-re, tehát 40 perc alatt értünk a Dibóna házhoz. Nappal sem piskóta a szerpentineken vezetni, éjjel azonban egészen más. A lámpa előre világít, s a kanyar sötétben marad. Az erdei egynyomú utacskán a fénykévébe eső fák olyanok, mint egy örökké változó színpad díszletei. Csak néhányat látok egyszerre, aztán újabb kanyar és megint más a díszlet. Kint a műúton a nappal szinte láthatatlan fehér nyilak már messziről világítanak, hogy merre kanyarodik az út. Alig van forgalom, de az emelkedők miatt csak második sebességgel lehet menni. A Dibóna felé vezető erdei út kanyarulataiból már felsejlik a hegy sziluettje. Mire felérünk a Keleti égen szürkés, kék sáv jelenik meg.

Halványulnak a csillagok. Begyújtom a főzőt. A teát csak melegíteni kell. Előbb baracklekvárt kanalazok a kenyérhez, aztán sajtot, kolbászt, margarint. Nagyon finom az itteni kenyér. Olyan külsőre, mint otthon a pacsni, csak nagyobb. Az íze meg mint a barna kenyér. Világosodik, már csak a fényesebb csillagokat látom. Kész a tea. Pali már befejezte az evést. Állítólag nem tud ilyenkor enni, azt hiszem inkább fogyózik, de a csokinak ő sem tud ellenállni. Alaposan bevásároltunk. Mindenki azt eszik ami jól esik, így is fog maradni. ¾ 7 kaja pakolás, bakancs és hátizsák felvétel, kocsi zárás.

6.57. indulás. A morénán fél útról fotó a Tofána di Rózesre. Azt már hátulról megsüti a kelő nap. Szinte hihetetlen milyen lilás rózsaszín. Alig telik el néhány perc már sárga. Remélem visszaadja majd a fénykép ezt a csodálatos színvarázst.

7.30 fent vagyunk a Pomades háznál 2203 m. Műszaki szünet, vetkőzés, beülő felvétele, reggeli deréktorna.

08.05 indulás. A völgyek felhősek, de az ég tiszta. Most, hogy már felkelt a nap látjuk, milyen párás az idő. Lassan baktatunk a morénán felfelé. Pali kicsit lemarad, de ½ óra alatt ez legfeljebb 2-3 perc.

8.25. A beszállás 8.30. indulás.

8.40. Az első kábel vége 6 méteren semmi, aztán balra 25-30 méter ferde párkány és újabb kábel. Utána 5-6 méter tűzoltózás ( a kábelt két lábam közé véve kézzel húzom fel magam, s közben a lábammal lépegetek. A kőnek itt olyan a rétegképződése, hogy a bakancs talpa megtapad rajta, de fogás szinte egyáltalán nincs. A vasalt utakon más a mászás, mint a sziklán. A drótkötél biztonságot ad, így nem igen nézem, hogy a lépés megtart-e. Egyébként maszív a szikla. Egész apró fülek, repedések is jól megtartják a súlyom.

8.55-re fent vagyunk a csorbában, ahonnan tegnap visszafordultunk A hó jócskán olvadt azóta. Ma már gond nélkül tovább mehetünk. Mégis bevárom előbb Paliékat. 8.58. megjött Tamás.

9.02. Itt van Pali is.

9.05. indulok. Előbb egy ferde vályúban, aztán az élen. Itt már késő ősz van. Mégis sok a virág. Felfelé a morénán úgy látszik egy mészkő sáv van, mert sehol máshol, csak ott, ott viszont sok gyopárt láttunk. Itt a gerincen piros virágú kőtörő fű és lilás ibolya színű harangvirágok nevetnek felénk.

9.20. Balra tér a kábel. A környező gerincek párát lehelnek. Velünk egy magasságban a Tofána di Róza oldalában apró felhőpamacs lebeg, majd a horhosba húzódva már a csúcsig ér. A környező hegyek oldalában is fehér felhő koszorút fodroz a szellő, csak mi ránk süt az őszi napocska bágyadt fénye.

9.25. balra a völgyben egy magasságba kerültünk a Giussáni-házzal Tehát már 2550 méter körül járunk.

9.35-9.45. Több meredek felszökés következik. Jobbra szűk horhos. Ha saját kötéllel másznék, ott haladnák, de a kábel az élen visz, így újabb karizom erősítés. Aztán újra az élen halad az út, helyenként alig 60-80 cm széles, így egyszerre látható a két völgy panorámája.

9.45. Az út a bal oldali falba megy, közel vízszintesen. A kábel végén bevárom Palit. Az áthajlással küszködik a karabinere minduntalan beakad a kábelfeszítőbe.

10.00 újra a gerincen.

10.09. Egy tornyot balról megkerülve, egy csorbába érek, ahol egymás alatt két kicsi ablak van. Ha egyedül mennék, valószínűleg gyorsabban haladnék, de így van időm nézelődni.

10.20. Apró 5-6 méteres kicsi hágóba érek, kábel itt nincs. Ha nem volna hó nem is lenne gond, de így kibontom a kötelet és egymást biztosítva megyünk át 25-30 perc is elmegy rá.

10.45. tovább.

10.50. vége a kábelnek. Havas kőemberekkel sűrűn jelzett útszakasz következik. Bevárom Palit, aztán 10.55-kor tovább indulok. Rövid kábeles út, aztán pontban 11.30-kor fent vagyunk a Punta Anna 2731 méteres csúcsán. Tea, nézelődés a párában. Sajnos nem sokat látunk. Itt kellene lemenni egy jelzetlen  útnak a Giussini házhoz. Pali szerint még három apró csúcsot kell mellőzni, és csak ott megy el. Az este alaposan áttanulmányozta a leírásokat. Láttam rajta a lámpalázat, hogy még a korábbinál is nehezebb útra akarom rávenni. Lehet, hogy azért nem volt kedve reggelizni?

11.20. tovább indulunk a kitett, keskeny gerinc élen. A hó bizonytalanná teszi a járást. Tamás inkább négykézláb mászik. Nekem sem tetszik a dolog. 11.40. kiágazás a Giussani ház felé, balra. Az út havas, meredek kitett úton indul lefelé. A szikla pereménél kábel, dehogy a forduló után hogyan tovább azt nem tudjuk. A meredek, köves letörésen elég egy rossz lépés, egy megcsúszás és mindennek vége. Hiába van kötelünk, nincs mihez biztosítani.

A másik útra a „Cima” felirat van felírva, tehát a csúcsra visz. Pali ettől nagyon fél.  Tegnap a könyvben látott egy fényképet azt hiszi ez már az a szakasz. Hiába győzködjük Tamással, hajthatatlan. Ilyen dühősnek még sose láttam. Végül csak elindulunk. Jobbra fel, egy hosszú ferde vályú vezet, majd vízszintes párkányon folytatódik. Ez már sétaút. Egy lengyel fiú előz minket, rövid nadrág, zöld katonai sisak, 60 literes hátizsák. Jól megy, de aztán nehogy itt is legyen egy „Lengyel halála” mint a Gerecsében!

12.05. Jobbra kiágazik egy széles párkány. A tájoló irányszöge mutatja, hogy ez a mi utunk, amelyen visszatérhetünk a Pomades házhoz.

A Senterió olyan kábeles utat jelent, amin 70 éves anyókák is elboldogulnak. A via ferráták viszont már keményebb mászásokat jelentenek.

A gerincen tovább az Oliveri ferráta halad. Ez a jobb oldali út viszont a senterio Oliveri út A jobbra, ívesen hajló, széles, havas párkányon 4-500 métert haladunk, aztán újra jobbra lejtő irányban megindulok a mély hóban. Száraz időben gerendákkal erősített szerpentin vezet itt le. Látni helyenként a gerendákat.

A katlan aljáig öles léptekkel haladunk, látszik a havon, hogy itt csúszott meg, így ebben a sávban térdig ér. Most jó nekünk, mert gyorsabban haladunk, és nem kell megcsúszástól tartani.

12.30 a felvonó teteje.

12.45. Némi keresés után megtalálom a Senterio bejáratát. Ködös az idő, de látjuk a környező gerinceket. Fáj a térdem. Úgy érzem, mintha sokat mentem volna lefelé, pedig a mászás okozta szokatlan mozdulatoktól van.

Több rövid kábel után szerpentinen haladunk lefelé, aztán újabb kábel vaslétra, gyep havas. Most érzem, milyen fáradt vagyok. Pedig fent a gerincen szívesen mentem volna még tovább, csak a lemenet izgatott. Láttam Tamás bizonytalanságát a havon. Pali fáradtságát, s tudtam, hogy az első használható úton le kell jönnünk.

14.00. Pomades ház. Ma nem napozunk. Körben minden csúcs felhőben van, párás szürke minden . Elnyúlunk a padon, lerúgjuk a bakancsot, beülőt, sisakot és végre megebédelünk.

14.40 indulás le a kocsihoz.

15.00 indulás haza a kempingbe. Közben Cortinában még kenyeret veszünk. Vacsorára ma is kakaót iszom. Tamás és Pali söröznek, nekem ez az italom. Tényleg nagyon jó velük. Jól kiegészítjük egymást. Eszünk még egy-egy sárgaborsó konzervet, sok friss kenyeret, főzők még egy kis levest is, de az már reggelire marad.

 A kemping melletti erdőben bőgnek a szarvasok. Tagnap a Dibóna ház felé az autóból láttunk egy szarvas tehenet. Kisebb mint a mi gímszarvasunk. Lompos, vedlő, szőre hullott jószág volt. A bikák is kisebbek, és agancsuk meg sem közelíti a magyar erdők királyának csodálatos koronáját. Csak a hangjuk hasonló. Besötétedett már. Megyek fürdeni, aztán majd hallgatom a sátorból az őszi erdő csodálatos hangjait.

Címkék: Punta Anna Toffána Csoport Olasz