Tátika és Sümeg vára.

Ma is korán ébredtem, de jól elszöszmötöltük az időt. Csokit reggelizünk, aztán lebontom a sátrat. A zsákokat megint elrejtjük, úgy indulunk a várba. A bazalt platón 120 hektáros ősbükkös tenyészik. Mint gótikus templom ívei borulnak fölénk a hatalmas fák ágai. Egyik másik törzset négyen is alig érnénk körbe. A villám sújtotta törzsek indián totem oszlopként állnak. Vaskos derekuk a földön korhad el. Zöldküllő kopogtat az öreg törzsön. Lépéseink nyomán medvehagyma illata tölti be a levegőt. Szarvasbogár száll felettünk, s a mélyedésben kis kerek tó vize csillog. A több kitörésből alakult harang alakú hegy két részből áll A Nagykiterjedésű bazalt fennsíkon fekszik a kúp alakú várhegy. Itt építette a Kapoly nemzetség béli Zladus püspök 1248 és 57 között a ma már erősen pusztuló várat. Legépebb az északi fal, és néhány dongaboltozatos pince részlete.

Az 1800-as évek közepén a keszthelyi Festetics grófok kiirtatták a romok környékén a bokrokat, fákat. Murvával felszórt utakat és lépcsőket építettek a romokhoz. Valamennyire még parkosították is a környékét. Néhány puszpángbokor, borostyán és tiszafa ma is meg van belőle. Az utóbbi években felgyorsult a vár helyreállítása, de a környék fái nem sok kilátást engednek.

A táborhelyhez visszatérve széles erdészeti úton megyünk át a vízválasztón. Innen már a sarvaji erdőben járunk. A kék romjelzésnél ismét eldugjuk a zsákokat, s a láprétet keresztezve a templom sűrűben megkeressük a török időkben elpusztult Sarvaj község erődtemplomát.  A kövek között máj moha, és édes gyökerű páfrány nő. Három oldalról jól kivehető még a kőfal maradványa. Távolabb az erdőben legyező alakban számos épület falmaradványa. Az erdőben itt is, ott is mohos kősáncokat látunk. Ezek nem védelmi céllal épültek. A falu hajdani szántóföldjeiből a szélekre kihordott kőhalmok.

A Zsákoktól már csak negyed órás séta a Sarvaly-kút. A százados hársak és bükkfák alatt fakadó forrás kicsi halastavat táplál. Majd vizét további kilenc favályún a kövesúthoz vezetik. Vályúról vályúra csörgedezve, csacsogva, csobog a víz. A réti boglárka, nefelejcs, gólyahír virága felett kék szárnyú szitakötők cikáznak. Megmosakszunk, fotózunk, aztán a forrás melletti asztaloknál megebédelünk.

A kövesúton tovább menve érünk Sümeg Bazaltbánya vasúti megállójához. Fél négy múlt pár perccel. A korábbi vonathoz csak Fehérvárig van csatlakozás. Negyed hétkor lesz egy közvetlen gyors, de az csak fél tízre ér a Délibe. Addig még van időnk megnézni a várat. A vasúti pályát keresztezve, rövidesen elérjük a műutat. Lassan közeledünk a krétakori mészkő csúcsra épült várhoz. A Balaton-felvidék legnagyobb várát írott emlékek 1282-ben említik először. Legrégibb része a fellegvár. A várat 1713-ban hadgyakorlat ürügyén felgyújtották és használhatatlanná tették. Ezzel elkerülte, hogy a többi várunkhoz hasonlóan, a Habsburgok felrobbantsák. A várhegy déli oldalán szigorúan védett mediterrán sziklagyep társulások élnek. Virágzik a naprózsa, a hamvas pimpó, a törpe nőszirom is bimbózóban van már. Arrább árvalányhaj hajladozik a szélben. A sziklákon tarka gyíkok sütkéreznek.

A vár alatti parkoló cukrászdájában hagyjuk a zsákokat. Fiatal diófa árnyékába húzódva nyaljuk a fagylaltot. Nem épp a helyhez illő ciklop bazalttal burkolták be a vár utat. Kettős boltozatú kapun, majd keskeny sikátoron jutunk a várudvarra.

A belépő kicsit borsos. Külön pénzt kérnek a várat ismertető fénymásolt szórólapért, Fényképezésért fegyverrel, és anélkül, nyilazásért, lovaglásért. Nyáron, a várudvaron szabadtéri játékokat tartanak. Lehet, hogy olyankor a levegőért is fizetni kell. Szépen rendbe tették a várat, de meg is kérik érte az árát.

Noémiék kéz a kézben, mindenhová bekukkantva járják körbe a falakat. Walter a zugokban érdekes téglák után kutat. A szél kitakarította a környező medencékből a párát. Látszik a Somlyó, az Agár-tető, a Kab-hegyi TV adó. Majd egész utunkat körbelátjuk. Jutkával kiülök a várfalra. Hátamat a sziklának támasztva, arcomat a szél felé fordítva a távolba révedek. Búcsúzunk a tájtól, búcsúzunk egymástól. Most a hegyekben voltunk, egyszer majd a völgyeket akarom kerékpárral bejárni… Sokszor visszatérünk még ide.

Jó lett volna még egy fagyit elnyalni, de igyekeznünk kell már. Az állomáson megveszem a kiegészítő jegyet. A hangosbemondó közlése szerint a vonatunk negyven percet késik. Később bemondják, hogy még harminc percet kell várnunk. Pedig hogy siettünk. Büfé nincs, csak a szúnyogok esznek minket. Walter és Jutka elmentek telefonálni, aztán jó másfél órás késéssel csak megjött a vonat.

Utastársunk meséli, egy 78 éves bácsi került a kerekek alá. Baleset volt, vagy öngyilkosság? Ki tudja. Az ütésen kívül nem sokat érezhetett szegény.

A fiú Tapolcán leszállt. Levesszük a bakancsainkat, s egymás ölébe, vállára hajtva fejünket próbálunk pihenni.

Elbóbiskoltam. Egy döccenőre felriadok. A vonat zakatolva halad. Balról Walter támaszkodik hozzám, félig nyitott szájjal, csendesen alszik. Jutka az ablak mellett összegömbölyödve, feje a combomon. Hosszú haja kuszán takarja az arcát. Szemben Karcsiék összeölelkezve szuszognak. A sarokban egy ötven körüli bácsi. Az előbb még nem volt ott. Nem tudom, hol szállt fel.

Kivilágítatlan kis állomások maradnak el. A holdat nem látom, de ezüstös fénye beragyogja a sima vizet. Távoli fények sziporkáznak a túlparton.

 A számadás ideje ez. Mit szerettem volna megnézni, mennyit láttam belőle. Egy élet is kevés lenne, hogy minden titkát kifürkésszem a tájnak. Elégedett vagyok, tartalmas volt ez az öt nap. A kerékpár túrára, - ami álmaimban évek óta érlelődik – talán fiaimat is el tudom csábítani.

Szádeczky-Kardoss Géza

Címkék: Tátika Sarvaji-erdő Sümeg-vára