Rezi vára, és a Béke Sztupa.

Öt óra körül ébredek. Kicsit fázom, de lusta vagyok felöltözni. El is bóbiskolok még. Később össze cuccolunk, lebontom a külső tetőt, letörlöm a kicsapódott párát. Reggelizünk, és negyed kilenckor angolosan távozunk. Fogmosás után voltam a portán, de a takarítónőn kívül senkit sem találtam. A tó csak 9-kor nyit. Egy pecsenyesütőnél hagyjuk a zsákokat és sétálni indulunk.  Képeslapokat veszünk, s Jutka felhívja a kisfiát.

A közel hat és fél hektáros 24-36 oC között ingadozó tó vastag tőzeg rétegben fekszik, a negyvenhat méter mély kráterből feltörő hideg és meleg vizű források néhány éve veszélybe kerültek a nyírádi bauxitbányák karsztvízszint-csökkentése miatt. Azóta visszafogták a kitermelést. (Már be is zárták)

Noémi nem akar most fürdeni, Karcsi pedig - részben szolidaritásból, részben, mert nem tud úszni - kint marad. Jutkával és Walterrel körbeússzuk a tavat. A víz meleg és bársonyos. Úszkáltunk, játszunk, bohóckodunk. Újra gyerekek vagyunk, Közelről megcsodáljuk a rózsaszín indiai tavirózsát. Walter a lefolyó árkában kis halakra vadászik. Végül csak sikerül neki egyet elkapni, büszkén mutatja az alig 2-3 centis zsákmányt. Jutka még hajat mos, addig bekapok egy sült kolbászt. Az árakat itt is az osztrákok zsebéhez igazítják.

Hévízről kiérve a hajdani Egregy falu ma is használt Árpád-kori templom, temető kertjében ebédelünk. (Ma a hévízi temető kápolnája). Egyik legjobb állapotban fennmaradt románkori műemlékünk. A templom homlokzatán négy-emeletes, fog díszes torony áll. Második és negyedik emeletén iker-ablak, közötte hármas boltívű ablakkal. A toronysisak háromszögű, a szentéj egyenes záródású. Külső-belső virág-mintás festése 1731-ből való. Körbejárjuk, a karzatra is felmegyünk.

A templomot elhagyva szőlők között haladunk tovább. Tarka pillangók szállnak a vadrepce sárga virágára. Fejkendős, mezítlábas néni veti a babot, férje a présház előtt matat. Tarka csigák másznak a fűszálakon. Akácos erdőben vezet az út, majd a patakot követve az 1728-ban épült Gyöngyösi csárdához érünk. Az öreg csárda mellett megnézzük Vak Illés és Kökes Pesta sírját, akik 1862-ben a pandúrokkal vívott tűzharcban itt lelték halálukat. Az 1968 tavaszán ültetett fehér fűz az óta már hatalmasra nőtt.

Félórás erdei séta után Rezi községbe érünk. Egy kútnál vizet veszünk. A plébánia udvarán megnézem a két hatalmas török-mogyorófát. A falut elhagyva széles erdészeti úton szálerdőben haladunk felfelé. Nagyon meleg van. A délelőtti fürdés kifárasztott. Szekérútra térve, pár száz méter után a vár alatti tisztásra érünk.

A Zala Megyei Természetbarát Szövetség hatalmas dzsemborit szervezett. Hangszórókból üvölt a zene, kolbász és lacipecsenye-sütő sátrakat állítottak. Autók, motorosok, fél- és egészen részeg fiatalok és idősebbek ülnek, hevernek mindenfelé. Néhányan táncolnak. Noémivel és Jutkával veszünk egy-egy Rezi vár feliratú pólót, túrajelentést bélyegzek az asztalnál. Megnézzük a várat, aztán sürgősen magunk mögött hagyjuk a zajos társaságot.

A dolomit szirten először egy lakótorony épült, amit egy 1337-ben kelt oklevél már megemlít. Később udvarral, árokkal, farkasveremmel egészítették ki. 1891-ben egy osztrák hadmérnök mérte fel. Akkor még sokkal jobb állapotban volt.  Alatta a hegyoldalban megtaláljuk a hőforrás oldotta barlangot, amelyről a néphit azt tartja, hogy Tátikára át lehet jutni rajta. Ez persze csak mese. Karcsikáék előre szaladtak, így mi sem megyünk be. A hegy lábánál a néhai hegyivadász-alakulat elhagyott barakkjai mellett visz az utunk. (Mennyi érték megy itt veszendőbe!) A laktanya bejáratánál megpihenünk. Zoknit váltok, aztán új irányszöget felvéve indulunk Tátika felé.

Sajnálom, hogy Zalaszántót most kihagyjuk, pedig az 1300-as évek elején épült gótikus templomát szívesen megnéztem volna. Holnap este haza kell mennünk, és Sümegről nem a legjobb a közlekedés. Ezért is lett volna jobb a túra fordított irányban. A réten átgázolva keresztezzük a műutat.

Szemben a Kovácsi-hegyen messzire ellátszó, vakítóan fehér, csúcsos épület látszik az erdőben. Ez a béke sztupa. Európa legnagyobb ilyen építménye. 30 méter magas, és 24 méter széles. Belsejében Buddha tanításai, ereklyéi, egy 24 méter magas életfa, és a dél-Koreából származó Buddha szobor található. A sztupa Buddha szellemét, bölcsességét, minden élőlényhez fűződő együttérzését és szeretetét jelképezi. A béke, a boldogság és a megvilágosodás példája.

A sztupa építése Bon Jon koreai buddhista szerzetes, a magyarországi Buddhista Béke  Sztupa Alapítvány elnöke kezdeményezésére jött létre. 1990-ben Huszti Zoltán Ferenc zalaszántói polgármester javasolta a sztupa helyéül a Világosvár nevű helyet a Kovácsi-hegyen. A szentély a Dél-Kóreából, valamint számos európai országból érkezett pénzügyi támogatásból, 1992 márciusa, és szeptembere között épült fel, mintegy 40 millió forintért egy magyar építő vállalat és a Balaton-vidéki Erdő és fafeldolgozó Gazdaság támogatásával.

 Ő szentsége a 14. dalai láma Tenzin Gyatso 1993. június 17-én, ünnepi keretek között, nagy örömmel, személyesen avatta fel. A béke sztupa tehát Buddha szellemében sugározza és hirdeti a békeszerető gondolkodást.

A Nagy-Sédet átlábolva, egy mezőre jutva őzeket ugrasztunk fel, egyre közelebb kerülünk a tátikai várhegyhez. Késő délutánra jár az idő. A rét túlsó szélén két vadász cserkel. Az erdőbe érve hamarosan megtalálom a jelzést. Medvehagymás, kocsányos tölgyesbe visz a szekérút. Elállt a szél, csend van. Az Ágotai kútnál akarok táborozni, ott mosakodni is lehet. Fél nyolcra elérjük az elágazást. A forrás vize sajnos elapadt. Mégis itt maradunk, sátrat verünk. Később tüzet gyújtunk az úton, szalonnát sütünk, beszélgetünk.

A sötétben csapongva szállnak a denevérek felettünk. A bokorban szentjánosbogár világít. Távolból, mint elkárhozott lelkek sikolya, egy macskabagoly jajgatása hallatszik. Később motorzúgást hallunk. Az erdész jön vissza a Nivával az esti portyából. Felhívja figyelmünket a tűzgyújtási tilalomra.  Szimpatikus, pofaszakállas, középkorú ember. Nem haragszik igazán, csak a kötelességét teljesíti. Különben is nyirkos minden a tegnapi esőtől.

Hamvad a tűz, mi is elálmosodunk. A közeli pocsolyában kioltjuk a még izzó zsarátnokokat, aztán elvackolunk.

Címkék: Hévíz Rezi-vár Zalaszántó Sztupa