Útvonal: Zobákpuszta - Hidasi völgy - Csurgó - Pusztabánya - Kis kaszáló - Takanyó - Zobákpuszta - Kövestető
Táv: 14 km 
Szint: 220 m

Miután elmentek a múlt évben érkezett rokonok, mi lányok (C. Kati, F. Szilvi, M. Évi és jómagam) egy vasárnapi laza túrára készültünk. Az útvonalterezést, túravezetést Szilvi vállalta magára. Én két oldalon közzétettem a felhívást, Balázs pedig a PTKK blogján.

A szekszárdi busznál találkoztunk. Szilvi hozta Bélát (a szomszédját), a hívó szóra Gyuri csatlakozott még hozzánk - így lett hat fős a csapat. Bemutatkozás, ismerkedés, és máris sok-sok kacagás! Több régi túratársunkkal együtt szálltunk buszra, ők is a Keleti Mecsekbe tartottak, de más úti célt választottak. Zobákpusztához közeledve örömmel tapasztaltuk, hogy több centis hótakarót húzott magára a föld. Felkötöttük bakancsunkra a kamáslit - már aki hozott magával -, egy csoportkép az út közepére helyezett géppel, és indulhatunk!

Kényelmesen haladtunk a Hidasi völgy irányába, meg-megálltunk fotózni, anekdotázni. Időnként a nap sugarai áthatoltak az erdőn, ezt kihasználva még két kilométert sem mentünk, máris süti-kínálgatással egybekötött pihenőt tartottunk. Kereszteztük néhányszor a patak medrét, nem volt magas a vízállás, de látványa és csobogása szívderítően hatott ránk. A Csurgón a korábbi meleg ellenére jégcsapok díszelegtek, szép volt a zöld mohával borított természeti képződmény. Jólesett Béla keserű és Évi édes teája, no meg a sütik!

A túraélmények felidézése mellett egyre több poén csattant. Hálásak voltunk a néhány centis hóért, helyenként igencsak saras volt alatta a talaj. Egy kis kaptató és máris a Pusztabányai kulcsos háznál jártunk. Itt ragyogó napsütésben ismét csemegéztünk a hátizsákokból, majd "megkávéztunk". Újabb-, és újabb vicceket követeltünk Bélától, az erdő visszhangzott kacagásunktól. A szelesebb helyeken kicsit gyorsítottunk, így történt, hogy a Kis kaszáló után majdnem elvétettük a Takanyó völgyébe vezető utat. A nap sugarai ide is behatoltak, de "szélúrfi" szerencsére távol maradt.

Zobákpusztán gyorsan döntöttünk: átmegyünk Kövestetőre, hiszen még legalább egy óráig nem jár erre busz. Na itt aztán volt szél! Még a Hotel is zárva! Elfogyasztottuk a maradékokat, és még 15 percnyi fagyoskodás - C. Kati egy Twingó szélárnyékában talált menedéket. A reggeli sofőr ismerősként üdvözölt bennünket. A jól fűtött buszon ismét kitört a jókedv, nem lehetett a kacagást abbahagyni. Még egyeztettünk néhány programot a közeljövőre, és irány haza.

Reméljük, hogy nekünk, és túratársainknak sok hasonló nevetős túrában lesz részük 2010-ben az EKF jegyében.

Fotók megtekinthetők itt

Címkék: Keleti Mecsek Zobákpuszta Kövestető Csurgó Takanyó