December 12.

Túrára egy kis, de annál lelkesebb csapat jött össze. Baobab és Stephanus. Még egyinkőnk sem találkozott semelyikönkkel sem. A közös bennünk a túra szeretete volt. Persze, de most is volt aki késett, sajnos, most én voltam az.

De rendes volt a kis csapat, mert megvárt. Sőt, mivel igyekeztem magam elérhetővé tenni, így el is értek és tudtunk kommunikálni.

Kis késés bőven belefért abba, hogy bevárjuk Emona-t. Végül is nem jött. Így nekivágtunk a túránknak.

Vár völgyben indultunk meg, onnan nyíló + turistajelzésen mentünk volna, de már előbb felhúzódtunk a völgy peremére a sár miatt. December 12-e ellenére nyoma sem volt a fagynak.

Mikor elértünk oda, ahol a + jelzésnek kellett volna lennie, csak nagy nehezen találtunk egyet-egyet.

Már régen nem jártam ezen az útvonalon, hát izgalommal figyeltem, hogy mi várható, mennyire lesz meg az útvonal jelzése. Én ezen a tájon itthon vagyok, csak a konkrétum miatt kerestem a jelzést, hogy felmérjem.

Régebben sem volt a várhoz közeli része rendezve. Sok volt az utat eltakaró vadhajtás. Egy részen olyan 15-20 éve tarvágást hajtottak végre, azóta meg végképp nagy a káosz.

Arra aztán nem számítottam, hogy a + turistajelzés, ami a várvölgy peremén fut végig, megszűnt. Maga az útvonal sem járható a középső szakaszon, jelzések sincsenek frissítve. Csak néhányat látni régről.

Ez engem nem zavart, mert mint mondottam, itt otthon vagyok. A kis csapat, viszont meglepődhetett.

/Félreértés ne essen, nem a Királyszállás felé vezető + turistaútról van szó, az valószínű, hogy rendben megvan, hiszen, az már régebben megvolt, azt karban tartják./

Szép volt a völgy peremén végig menni, amikor pedig elértük a Kálista fölötti területet, gyönyörű katlan tárult a szemünk elé. Még én sem láttam ezt a részt innen felülről. A turistaút eredetileg, nem jön ki ide ennyire ezen a részen.

Kis Magyarázat annak, aki nem tudja: A kálista valószínűleg  szlovák eredetű régi szó, amely eredetileg pocsolyát, sáros helyet jelentett. Gyerekkoromban, kis mocsaras tó volt, náddal.

Azóta már feltöltődött, kiszáradt és befásították.

Jelenleg fiatal fák borítják. Anno, mesterségesen alakíthatták ki, mert látni a déli oldalon a megemelt töltést.

Tehát, itt már nincs víz, hiába jelöli a térkép.

Utunkat a peremen tovább folytatva egy másik kiugróhoz értünk, melyről már látni lehetet a várromot, meg a

Bükkfa-kúti-árokban induló, Királyszállás felé tartó + turistaútra is. No, ez az, amely mindig is megvolt.

Gyönyörű katlan-panorama nyílt ismét elénk a völgypereméről.

 /Kis linkeskedés: http://www.kiralyszallas.hu//

Tovább haladva már jobban követhető volt az út, pedig már majdnem azon voltam, hogy kimegyünk a fennsíkra. Közvetlen a várfölé érve ismét szép panorámában lehetet részünk. Szép innen a várrom.

Állítólag, Várpalotán levő jelenlegi vár mellett, a jelenlegi Zichy kastélytól kissé lejjebb lehetett a Bátorkő nevű vár, mely köveiből épült a mai Palotai vár.

A Vár völgyben levő vár meg talán a Puszta-palota nevet viselő vár lehetet.

De lehet, hogy a várrom alatt felállított tájékoztató táblának van igaza. Az viszont tény, hogy a Palotai vár melletti dombról, a jelenlegi Zichy kastély mellől, előkerült az alapig teljesen elhordott vár, kapu feletti címere. Csak, hát a neve veszik a múltba.

Van más várrom is a környéken, melynek múltba veszett a neve és az arra kirándulóknak hála, a falai is.

Kedves olvasó, javaslom, járj utána ennek személyes, helyszíni bejárással! Segítek!

A várrom és most a Vár völgyben levő várromról van szó, így romjaiban is fenséges látvány. De beszéljenek a képek! Viszont, kicsit aggódom az állapota miatt. Kellene egy átfogó állagmegóvás.

Jól megnézegettük a várat, minden oldalról!

És végül is, nincs is messzi a várostól.

Fennsíkról is megközelíthető, de jelenleg nincs jelzett út a fennsíkról. Egy kis összefogással talán megoldható!

Újra lehetne indítani. Mert szép útvonal!

Tovább menve, a völgyben, jobbra nyílik a Márkusszekrénye völgy. Nem olyan hosszú, de fenséges!

Valaha itt ment a – jelzés. Még most is látni egy-egy – jelzést a fákon itt-ott. De az, vajon hány éve lehetet?

/Mert gyerekkorom óta végig a várvölgyön megy, fel a Fajdas hegy alatti fennsík mellé. Épp, hogy nem lép ki a fennsíkra. Valamikor itt is volt egy kálista./

Márkusszekrénye völgyben haladva volt látni való bőven! Tanúskodnak a képek.

Van itt egy erdei kunyhó, amolyan pinceféle is. Úgy néz ki, mintegy erdei vendéglő. Itt megálltunk egy kis időre, elkölteni az elemózsiánkat. Közben, elkezdett havazni, és magasabbra felérve, meg is maradt ahó, szép téli kinézetet adva a tájnak.

Tovább indulva felértünk arra a földútra, mely a tési műútról, a királyszállási elágazótól indul ki és végig megy

A Tési legelő magasságában. Várpalota és Tés közötti földútra fut ki. Az a rész, amin mi mentünk, az

Szinte párhuzamos a Várvölggyel. Itt készült az 13.43 vonul a csapat kép is

http://img5.indafoto.hu/1/7/43187_20f67cf04a6b254f71a4079ac1b0c10b/6452301_8ed676055bc1a664522881fe8d26490c_s.jpg

Ez a föld út, amint becsatlakozik a tési földútba, itt pár méterre mellette nyílik a Bérhorga völgy.

Érdekesség, hogy semmilyen látható jele nincs, hogy ott egy völgy bejáratát rejti a növényzet.

Eredetileg Bérhorga a neve, csak a térképész zsenik elírták, még nagyon régen.

Belépve az ágak takarta völgybe, csak egy egyszerű, szétterülő részen találta az ember magát, egy száraz árok mellett. Ez a völgy, a Tési legelő úgy mond csapadékleeresztője. Későbbi részén kezdett egyre mélyebb formát felvenni, benne húzódott tovább a száraz árok, mely néhol komoly méreteket vet.

Ennek a völgynek, egyik nagyon szép jellegzetessége, a különleges fatörzsformák, melyek néha egészen mesebeli formákat vettek fel, más esetben meg méretben is lenyűgöző volt.

Fajdas alá beérve beleértünk a völgyben futó erdei földútba. Ennél a pontnál egy dombon található egy másik

Erdész pince. Érdekes poén volt, hogy erdőt járva, amíg ritkán lehet vadállatcsontokat találni, itt egymás után kerültek elő. Sőt, még egy borztetem is előkerült. Tiszta horror! A pince ajtaján is a fogantyú egy állatcsont volt. A völgy, Bánta pusztára fut ki, de mi nem mentünk rajta végig, hanem az alsó pontján balra kiléptünk, kiérve a Kisbadacsonynak nevezett szőlőskertekhez. Azért nevezhetik Kisbadacsonynak, mert fentebbi részről látni a Balaton.

            Téli túrának meg van az a hátránya, hogy hamar sötétedik. Éppen, hogy kiértünk a szőlősökhöz.

De, onnan már, ha hosszú is, de egyenes út vezetet be Várpalotára. Ha kevesen is voltunk, de jó csapat jött össze. Volt móka, vidámság és jó beszélgetés is.

A képek megtalálhatók az indafoto-n: http://indafoto.hu/amadeus/20091212_tura_a_palotai_bakony/page/1"]

Kellemes nézegetést!

Címkék: Vár Völgy Kálista Márkusszekrénye Völgy