Eljött a vasárnap reggel, még itt a Mecsekben is. Felébredek, törölgetem a szemem, majd felülök az ágyra. Szétnézek a szobában, látom van aki hamarabb felkelt. Lassan ébred a társaság, de Ericdravent nem látom, hiába kérdezem a többieket, ők sem látták. Fogom a telefonom, felhívom. Kiderül kora reggel gondolt egy merészet, és elment sétálni a környéken. Most épp pár km-el arrébb gyalogol. majd csatlakozok valahol, mondja. Ezzel csupán egy pici gond van, a szállást 10-ig el kell hagyni.
Telefont leteszem, összepakolok, Eric cuccait is, reggeli és irány a kocsik, pár perc kocsikázás, és már gyalogolunk is medvehagymát vadászni! az idő a legjobb túraidő amit túrázó remélhet! Hajnal óta esik, a föld átázva, pocsolyák mindenfelé, sár és dagonya! Esőkabátos a buli, elnézve a felhőket ez így is marad pár óráig.
Nos, tapossuk a sarat földúton kerülgetjük a pocsolyákat, igyekezve megtalálni a legszárazabb részt. Bár majdnem mindegy hol megyünk. Semmi sem tart örökké, ez a sárdagonya is elfogy egyszer. Így is lesz, letérünk a sárútról, innen erdei ösvényen gyalogolunk, ezen már nincs sár, csupán csúszik, de rendesen.
A Melegmányi kőlyukhoz érve tartunk egy rövid pihenőt. Itt levehetjük az esőkabátokat, fedél van a fejünk felett.
Tovább indulva pár perc gyaloglás után megpillantjuk a prédát! Igen ez medvehagyma, de mennyi! Beborítja az egész völgyet, akármerre fordulunk mindenfelé látjuk, szinte fehérré varázsolja az erdőt, mintha visszatért volna a tél, pihe puha hótakaróval borítva az talajt.
Meg is akad a túra! A haladási sebességünk...
Kedvencek
Digg
Del.icio.us
StumbleUpon
Google
