Kilencedik túranap - Ami nem rejthető el

2011. május 30.:140km

Valsorda-6km-Gualdo Tadino-14km-Nocera Umbra-7km-Bagnara-10km-Colfiorito-15km-Pieve Torina-16km-Visso(153E6)-8km-Castelsantangelo s. Nera(163A4)-15km-Casteluccio-8km-Forca di Presta**(BIG, 1540m, szintem.:938m)-10km-Arquata del Tronto-26km-Amatrice(Rieti)-5km-Localita Retrosi.

Túratársamnak, Andrásnak van egy kerékpáros oldala. Ennek része az a beszámoló, aminek képeire többnyire hivatkozom.

Hegyen épült városok

Az esti szél elálltával kellemes napsütésban ereszkedünk le vissza Gualdo Tadinoba. A városban indul az élet. Szülők viszik gyerekeiket iskolába. Sok kis boltot látni itt is, ahol a helyi termékeket árulják. Van itt sajt, étolaj, szalámi, bor és kemencében sült vastag héjú kenyér. Nocera-n áthaladunk, annyira mennénk, de még csak egy-két kilométert megyünk a lejtőn, mikor rájövünk, hogy vissza kell fordulni. Már a helyes irányba hajtva hagyjuk el a Via Flaminia-t. Szép látványt nyújt ez a város is. Itt az olasz csizmán nagyon sok város épül a hegyoldalba vagy a hegy tetejére. Nagyon jól mutatnak és láthatóan lakóik is jól érzik magukat a szükségből erényt kovácsoló régi és mai építészek munkája nyomán. Túránk következő része olyan, mintha a Bakonyban vagy a Mecsekben járnánk. Az erdők is teljesen beborítják a hegyeket. Hangulatos apró falvak követik egymást. Grillo-nál a tenger szintje felett 445m-en járunk. 12Km megtétele után Colle Croce 872m-en, Annifo 874m-en vannak. Colfioroto 700m-en már inkább város. Egy autószerviz utáni kanyarban kerítés nélküli kertben ülünk le tízóraizni. Egy ott lakó asszonyt gyorsan leszerel András, mielőtt elzavarna minket. Valahol S. Antonionál egy út menti kis boltba betérünk. Néhány férfi beszélget és újságot olvas. Megkérdezzük a Giro végeredményét. Győz Contador; Kedvencünké, Garzellié a hegyi trikó. Még valamiben segítenek ezek az emberek. A következő BIG nevét rosszul ejtem[forsza], kijavítanak, hogy így mondjam[forka]. Még egy liter tejet gond nélkül legurítok. Mindjárt jobban érzem magam. Pár kilométer és Visso-nál kezdődik a következő BIG-túra. Castelsantangelo sul Nera-ból nagyon kemény szerpentinen indulunk el. Az erdők továbbra is mellettünk vannak és árnyékukkal szolgálnak. Meg hűs forrásokkal, igaz vékonyan csordogálnak, de ahhoz eléggé, hogy kulacsainkat megtöltsük. Érdemes egy kicsit körülnézni. A Passo di Gualdo után legalább száz métert pillanatok alatt elveszítünk a leküzdött emelkedőből. Kárpótlásul egy vad hegyekkel körülvett szépen megművelt medencébe érkezünk. Felette újabb hangulatjavító intézkedésként, egy kis város, Casteluccio is hegyre épült. Mit szóltok hozzá? Engem akkor és most is elvarázsolt.A varázslat utáni gondolat meg, hogy a középkorban a várúr a kis medencét jól szemmel tarthatta.

Forza Forca!

A városkában kicsit szusszanunk. Még egy művészi kép, ami segít elképzelni, mit is élhettünk át. Mikor legurulunk, csomagjaink lendületével utolérünk egy könnyűlovas hölgyet. Hollandiából jött. Honnan máshonnan jött volna? Hiszen itt van a szomszédban. Egy enyhe emelkedőn gyorsítana,  de itt már a Forca jön és lassulni kezd. Korcsolyázni szokott. Rendszeresen bringázó férjének és ennek a túrának hatására pattant nyeregbe. A ház ura is itt van valahol, csak ő kitombolja magát a hegyen. Egy idő után majd ő is előkerül. A kis intermezzo megkönnyítette az amúgy kemény és hosszú mászást. Ezt a hágót is egy hajrával abszolválom. A tetőn másokkal együtt megpihenünk a szokásos átöltözéssel egybekötve. András is befut. A másik oldalon ködös idő van, de a lejtőn elindulva is érdemes körülnézni. Arquata del Tronto-ba érkezünk. Érdeklőődünk a szállásárakról. 50-60€/fő nem valami vonzó. Míg én a forrásnál várakozom, András a nemzeti park munkatársától már olcsóbbat is tudna, de mivel amúgy is megyünk tovább Lago di Campotosto-nál ajánl kempinget. Megint kerülni fogunk, onnan sajnos térképünk szerint nem tudnánk BIG-ünket megközelíteni, így Amatrice felé indulunk. Rögtön egy építészeti bravúrra lelünk, ami egy pengeház a szakadék szélén. Amatrice-ba érve a sok egyéb felirat mellett megpillantunk egy szerény agriturismo táblát. A szerény tábla egyszerűen azt mondja: csak egyenesen. Végig ehhez tartjuk magunkat, de ha már itt vagyunk bevásárolunk és meggyőződünk róla, hogy az itteni szállodák is túl drágák nekünk 30 €/főért. Érdekes módon az út mentén lévő agriturismo-k is 50-60€/főért kínálnák magukat. Ez a fő gond, nem pedig, hogy angolul beszélő román vendégmunkások fogadnak. Lovarda és úszómedence nekünk luxus lenne, ami nem igazán fontos. Egyenesen megyünk tovább. Már kiérünk a városból, mikor letérünk egy újabb lakott település felé. Retrosiban újra rábukkanunk egy feliratra. Egy sikátoron át egy tanyára érünk. Egy bizalomgerjesztően tenyeres-talpas férfi fogad bennünket. Feleségével, három gyeremekével itt élnek és gazdálkodnak. Öt eurót kér fejenként. Elkezdjük a táborverést. András ma is gyorsabb ebben. Míg én építem Luca székét, odajön a gazda és biztatni kezd: Schnell, schnell! Ezzel jókedvre derít. A fürdőben kiderül, hogy zsetont kell vennünk a tisztálkodásért.Még így is nagyon jó az ár. Jót vacsorázunk és nyugovóra térünk. 

A nagyon kedvező ár-érték arányú és nagyon nyugodt szállás elérhetősége: http://www.agricamperamatrice.it/

A weboldal is olyan egyszerű és vidám, mint gazdája.

Tizedik túranap – A nagy sasszé

2011. május 31.:151km

Retrosi-26,2km-Montereale-29,5km-L'Aquila-50km-Campo Imperatore vagy Gran Sasso D'Italia(BIG, 2130m, szintem.:1470m)-45km-Pagánica, itt ingyen aludtunk, mert aznap nem nyitott ki az agricampeggio, de be tudtunk menni.

Tollászkodás

Reggel Retrosiból vissza kell mennünk Amatrice-be. Onnan indulunk L'Aquila felé. Itt is sok az erdő, a bokor, virág, meg madárfütty, mint egész dalos Itáliában. Montereále városa ismét a hegyre épült. A net segítségével nézzetek ti is benne egy kicsit körül.

Tovább menve letelepszünk az út szélén csomagot igazítani. Az új lánckenő is előkerül. Reggel óta nyírkos idő volt. Mire felszárad minden, akkor kenünk. Mindenketten úgy, ahogy szoktunk. Én elfektetetem a bringát, így csöppentek a belső hevederre. András felülről csorgat a láncra. Az én láncom drága volt, de mindenképpen megérte. Hanyag kezelés mellet is kibírt 9000km-et. Nekem az lett volna a lényeg, hogy ezt az utat kibírja. Ne csússzon, ne tegye tönkre a drága fogaskeréksort. Éppen egy üres telek mellett táborozunk le. Eljátszom a gondolattal, hogy építenék ide szívesen. Pihenés közben látjuk, hogy L'Aquila felől sok könnyűlovas kerékpáros jön. Odakiáltok, hogy nem jó az irány. De ők csak mennek tovább. Lehet mégis jó nekik az irány? Miután felkerekedünk, vizsgázik a lánckenő anyag. Mindjárt jobban megy a váltás és nem sír a lánc.

L'Aquila

2009. áprils 6-án 3:32-kor a Richter skála szerinti 6,3-as erősségű földrengés rázta meg Abruzzo-t. Meghalt 305 ember, megsérült:1500. Körülbelül 15000 épület sérült meg. Köztük sok történelmi és építészeti érték. Voltak egészen modern épületek is, amik öszeomlottak. Minket is ér egy kis baj. A város szélén bekövetkezik András második küllőszakadása, így megvan az első programunk a városban. Segítséggel hamarosan találunk is egy boltot, ami szerviz is egyben. Itt is azonnal nekifognak a javításnak. Apa és fia üzletében a fiatalabb is korombéli. Jól megy neki a munka. És talán még gyorsabb, mint Pietramurataban  voltak a benzinkútnál. Mikor elkészül tanácsot is ad. Először egy hegyi bringás verseny prospektusát mutatja. Azt gondolhatja terepeztünk is a 23-as gumikkal? Vagy talán arra céloz, hogy szélesebb kerekű bringa kellene nekünk? Lehet, igaza van. Köszönünk mindent és fizetünk. Kempinget itt is a focipályánál ajánlanak. Egy boltban készletezünk. Mellette egy trafiknál pár férfi kupaktanácsot tart kemping ügyben. Az elkerült tavakat ajánlják először, aztán Fonte Cerreto-t. Mindkettő rajta van a listánkon. Utóbbi már a hegyen van. Ma sem ússzuk meg a cipekedést. A helyiek nagyon segítőkészek voltak, de ezt már mi oldjuk meg, mint eddig mindig. Elindulva a hegyre egyenlőre nyomát sem látjuk a katasztrófának.

A leghosszabbik túra a leghosszabb BIG-túra

Látjuk viszont, hogy jön a Gran Sasso D'Italia. Közben csinos kis városka is van a hegyoldalban. A várva várt Fonte Cerreto-ban csak lakóautóknak találunk szabad kempinget. Ugyanitt A ndrásnak újabb küllője szakad, pótolja a tartalékból. Addig is pihenünk. Folytatjuk utunk, ritkul a növényzet. Ennek tanúja ez a magányos fenyő. A védett területen, ami nemzeti park, az út mentén mindenütt tiltott a sátorozás, így egy okkal több hogy igyekezzünk a csúcs felé. Monte Cristo-n 1930m-en vagyunk, de innen le kell ereszkedni S.Egidio romjaihoz. Lent L'Aquila-ban elképzeltem, hogy 50km-en lazán leküzdjük az 1500m-es szintkülönbséget. Arra nem gondoltam, hogy a hosszú úton majd többször is lejtmenetbe váltunk, pedig csak alaposabban kellett volna olvasni a térképet. Ez a tény egy kicsit elkedvetlenített minket, viszont igazán meredek emelkedő így is alig volt. A Campo Imperatore egy kiöblösödő fennsík, sok éredekes alakú magányos sziklával, mintha modern szobrászok művei lennének. Mire ideérünk nagy ellenszélben elöl haladva igyekszem segíteni, de a könnyű súlyú Andrásnak így is sok a jóból. Már látszik a sífelvonó, de muszáj megpihenni. Jól tettük, mert a sífelvonó után még szükség van egy utolsó rohamra, hogy a csúcsra érjünk. Itt is begyüjtjük a trófeát a csillagvizsgálóval a háttérben. András, mint Chiusi La Verna-ban most sem tud ellenállni a fakorlátnak. Ez most nem szakad le.

A csúcs alatt nem hagyhatom ki a még mindig meglévő havat. Itt öltözünk át. A hófal kerékpárparkolónak is jó. Ugyanott András a legelegánsabb kerékpáros. A lejtőn újra egyre zöldebb lesz a táj, közben észre sem veszem, hogy elsuhanunk egy „agricamp” felirat mellett. Filettoban szállást keresnénk és ilyen sikátorokba jutunk. Végül már újra csak néhány kilométerre vagyunk L'Aquila-tól. Elvétve látunk egy-két romos házat. Egyiket sem lakják. Látunk viszont néhány könnyűszerkezetes, egyszerű ám komfortos házat. Ezek lehetnek a károsultak új otthonai. Pagánica-ban a vendéglő is ilyen épület ahol biztatnak, hogy talán van egy agricamp. Meg is találjuk, de a hét első két napján zárva. Telefonon hiába hívjuk a tulajt, így ez lesz az első vadkempingünk. A kapun belüli pázsiton ütünk tábort, és nyugovóra térünk.

Írta és a felét tekerte: Ágoston Laci(dcr8)

Címkék: Róma Kerékpártúra Arcok