Hidak és helynevek a pusztában

Aki a világháló keresőjébe a "Zádor-híd" címszót beírja, egy ellentmondást talál. Azt írják ugyan is, hogy a hidat a Zádor-ér fölé építették. Kétségtelen, hogy jelenleg a híd alatt a Zádor-ér csordogál. De amikor a hidat építették még nem hívták azt Zádornak, és akkoriban a Hortobágy folyó kanyargott erre. No, de kezdjük az elején a dolgokat!

Hajdan az alföldi ligetes tölgyesek övezte szikes pusztán, széles, tocsogós mocsár terült el. Melyben, nyáridőben, lassú folyással kanyargott a Hortobágy folyó. Aztán, ha a tavaszi nagy vizek idején a Tisza kilépett medréből, egyetlen sártengerré változott a táj képe. Járhatatlanná téve az utakat, hónapokra megbénítva a Szolnok – Debrecen közötti közlekedést. Akinek még is sietős volt a dolga, s megpróbálkozott az átkeléssel, bizony örülhetett, ha élve kijutott a feneketlen sár öleléséből. Kisújszállás – Karcag között egy határ részt „Karajános”-nak hívnak. A régi rigmus sokat mondóan így örökítette meg a tragédiát: „Kara János ott maradott, a mocsárnak nevet adott.”

Az ezerhétszázas évek derekán több fahíd is épült a Hortobágy-folyóra, csakhogy a tavaszi vizek hol elsodorták azokat, hol meg újmedret vájva szárazra kerültek. Ha valaki megnézi a környék műhold felvételeit, bizony Kunmadarastól, Hajdúszoboszlóig láthatja a folyó egykori medreinek nyomvonalait. 1783-ban jegyezték be először a jász-kun kerület jegyzőkönyvbe az egyik fahíd felújítási költségét. Végre is a jászkunok gyűlése 1804-ben folyamodványt (hajdan így nevezték, a pályázati kérelmeket) adott be az ország nádorához, József főherceghez. Ki a dolgot megvizsgálva ki is utalt a Nagy-Kun Párti kasszából közel 3.500 forintot az új kőhíd megépítésére. A tervek aztán el is készültek, s mivel nincsen új a nap alatt, ők is pót-költségvetést kértek, hogy az alapozáshoz szükséges jól faragható andezit tufát tutajon hozhassák le a tokaji kőbányából. Nem szaporítom a szót, öt év alatt el is készültek vele.

Japánban, a több ezer éves pagodák építésekor, rizs nyákot tettek a kötőanyagba, hogy a gyakori földrengéseknek is ellent álljanak a szent épületek. Úgy hírlik, Magos Déva várának falai azért állnak ma is, mert a mészbe asszonyvért kevertek. Itt a pusztán, más furfanggal éltek. A meszet madártojással oltották be. Hanem úgy látszik kevés volt a tojás, mert húsz év elteltével elébb az egyik, rá két évvel a másik végét is elsodorta a kiáradt folyó. Így lett a kilenc-lyukúból csonka, használhatatlan, romlott, vagy is akkori szóval élve: zádor-híd. Hogy volt-e azelőtt neve a hídnak, vagy csak egyszerűen Kilenc-lyukúnak hívták, nem tudjuk. Idővel ugyan a közeli kunhalom föld anyagából a maradék ívekhez új fel-, és lejárókat építettek, így kialakítva a ma is látható öt ívből álló hidat, de a jelzőből főnév lett, s a már újjáépített hidat is csak Zádor-hídnak nevezték.

Hanem az élet nem állt meg. Közben felépült a ma is látható, új kilenc-lyukú a Tiszafüred – Debrecen közötti kövesúton. Annak építését már nem csak a madarak bánták, hanem az Ohat-pusztai erdő is. Akkor vágták ki ugyan is a gyönyörű kocsánytalan tölgyest, hogy a hídépítéshez szükséges téglát kiégessék vele. A forgalom aztán ide tevődött át. Pedig egykor nagy híre volt a Karcag környéki pusztának. Azért nevezték Tolvajosnak, mert a mocsarak átjáróiban nem egyszer a zsiványok is megsarcolták az arra utazókat. De az utazókkal, a betyárok is átköltöztek amoda. Még dal is született az új hídról:

„Debrecennek van egy vize, Kinek Hortobágy a neve. Arra van egy kőhíd rakva, Kilenc lyukra van állítva.”

Mikor a Szabadságharc csillaga már lehanyatlóban volt, Kossuth Lajos a kormányt Debrecenbe költöztette. Az ellenséges csapatmozgások miatt nem volt már akkor biztonságos a közlekedés, így a kisebb forgalmú, régi Pest-Szolnok-Debreceni postautat választotta. Karcag után, az újjáépített – immár öt-lyukú – Zádor-hídon áthaladva, a Hortobágy szélében, valami kis bukkanón megbillent a kocsi, s a láda, melyben a szent koronát vitte leesett. Állítólag, akkor görbült el a kereszt rajta. A helyet az óta Korona-dombnak nevezik a pusztai emberek.

1847-re a Tisza védőgátjai elkészültek. Így egyre kevesebb víz csordogált a szebb napokat látott folyóban, s egy kisebb áradást követően az is újmedret vájt magának. Így esett meg az a csúfság, hogy a régi kőhíd szárazra került. Hóolvadás után ugyan összefut egyik íve alatt valami kis víz. No, hát azt nevezik most "Zádor-érnek". Bizonyára, amikor 1970-ben megalakult a Hortobágyi Nemzeti Park, a közeli Zádor-hídról is írtak valami ismertetőt. Talán ennek rövidített változatát tehette fel valaki a világhálóra, - amit az óta boldog-boldogtalan ismételget - hogy „a kő-hidat a Zádor-érre építették.”

Nem nehéz átlátni ennek tarthatatlanságát, hisz a magyar nyelvben éren olyan apró patakocskát értünk, melyen egy hosszabb lépéssel könnyedén általkelhetünk. Még ha meg is árad, akkor sem fognak rá kilenc-lyukú, 80 méter hosszú, kőhidat építeni! S mint azt fentebb leírtam már, nem az érről nevezték el a hidat, hanem épp megfordítva, a romlott hídról vette nevét az erecske. S hogy ez valóban így van, gondoljatok csak a Tihanytól északra fekvő Zádor-várra!

A tatárjárást követő években a Vesseni család a Balaton-felvidéken kezdett építeni egy várat. Birtok vita miatt azonban nem fejezhették be, s helyette egy domboldalban, egy forrás fölé építették a ma is látható lakótornyot. Melyet aztán Mátyás hadvezére, Kinizsi Pál erősített a mai formájára. Ez a Nagyvázsonyi Kinizsi-vár. A félbehagyott falakat pedig, sorsára hagyva Pusztuló-várként, Romlott-várként, vagyis zádor-várként emlegették. Rajta is maradt, és most már ez a neve.

 Ebből a kifejezésből származik a tölgy-, és más lombos fák gyökerén élősködő szádor neve is. Az őszi erdő avarjában találkozhatunk a levéletlen, lilás-piros féloldalas virágfüzérrel, amely olyan, mint a vicsorgó állat fogsora. Erről kapta a vicsorgó nevet. Viszont jót mulattam, amikor a Bp. XVIII. ker. Zádor utcába költözött hús-feldolgozóüzem Zádor – vagyis romlott – disznósajtot reklámozott.

Aki Budapestről a 4-es fő úton Debrecen felé halad, a Tiszán átkelve juthat Karcagra. Érdemes megnéznünk a város északnyugati határában lévő szélmalmot, majd a Tilalmas-pusztára vezető úton tovább menve, ahol az ballra tér, mi eddigi irányunkat tartva szűk kilométer után érünk a szebb napokat látott Zádor-hídhoz. A híd gyalogosan, kerékpárral, vagy lóháton közelíthető meg. Mert bár nem tartozik a Nemzeti Parkhoz, a cickafarkas és az ürmös szikes puszta is védelem alatt áll. A közeli csatornában fehér gólya, szürke gém és nagy kócsag is előfordul. Nyaranta a kék ég láthatatlan útjain ölyvek, vércsék és barna rétihéják siklanak prédájuk után tova.

Szádeczky-Kardoss Géza

szadeczky-kg@freemail.hu

+3630/35-439-35

Címkék: Zádor-híd Zádor-vár Szádor Zámor