2009.11.22. vasárnap: Ismét Bakonykútiban!

Tegnapi túrán jól elfáradtam, bakancsom is átázott, mert nincs goratex-es bakancsom. Nem csak az anyagiak miatt, de hat tyuk ezt most.

Viszont 21-én szombat este, már nem tudtam elérni a vasárnapi túraígéretem, blamában, meg nem akartam hagyni őket. Az adott szó kötelez! Meg a természet hívó szava! Leginkább az volt a gondom, hogy a hosszú, két órás utat megint meg kellett volna tenni Bakonykúti, meg Várpalota közt. Mert ugye, 21-én haza is gyalogoltam Kútiból.

Kettő fehérvári túratársunk hirdetet meg egy túrát, november 22, vasárnapra. Kútiból, Kisgyónra, majd onnan Bakonycsernyére. Amikor elígérkeztem, nem gondoltam, hogy ennyire húzósan lehet átérni Kútiba. Főleg, egy hosszú túra után.

Ilyen gondolatok után 22-én, időben kelve, neki indultam. 7:24-re értem a városszélére, ahonnan indult

a murvás út Kútiba. Számítottam egy apró, ám igen fontos dologra, hogy csak tudok majd stoppolni a lőtéri murvásúton. Sikerült, még mindjárt közvetlen az elején. Az első autót leintettem. Itt erre felé, a lőtéren, így megy a stoppolás.

Így már 7:49-re ott voltam. Jóval előbb, mint a találka megbeszélt időpontja, 9:30.

Utoljára, valamikor 20éve jártam Bakonykútiban. Aztán, majd hogy, elkezdett a Burok völgy foglalkoztatni az ősszel, október körül arra motoroztam egyet. Aztán, majd a mostani túráimon érintettem. Amit láthattok a képeimen, az gondolhatjátok, hogy nem így nézet ki 20 évvel ezelőtt.

Nagyot lepődtem, amikor a motoros utam során érintettem nem oly rég.

21-én már sötét volt, nem is tudtam fényképet készíteni. Majd most 22-én reggel, míg vártam a Székesfehérváriakra, hogy megjönnek e? Hát, nem jöttek. Nem fakadtam ríva, feltaláltam magam, jól jött ez az alkalom arra, hogy visszamenjek a Burokba és végig menjek az alsó szakaszon is. Közben jobban lefigyelhetem a völgy és a falu közti szakaszt is. Falu és a völgyből kilépő piros – jelzés közti útszakasz olyan,¾ óra.

Nem is kevés. Főleg, hogy tegnap szorított az idő, mert sötétedet és nem tudtam biztosra, hogy hogyan is néz ki az út, meg némileg köd is volt. Félreértés ne essék a kép miatt /10:18 perc/, az országos kék turista jelzés – nem megy le a völgybe, csak a – és a +  jelzések.

Leérve, Burok völgybe, ahol tegnap kiléptem, a piros jelzést -  követve, most délnek fordultam a + jelzésre állva.

Megint csak nem győztem a kis mobilommal fényképezni és ámulni a völgy szépségén, hogy töretlenül folytatódik mind két oldalon a sziklás, erdős meredek oldal. A völgy alsó szakasza, a honvédségi műútig

Olyan 1 óra. Nem semmi! Ennek, akár, hogy is számoljuk, 5 km-nek kell lennie! Jó, hosszú ez a Burok völgy!

Ennek nagyon örülök! Mert most ha a teljes szakaszára gondolok, az olyan 6 óra. Írdd és mondd! Királyszállási műúttól a lőtéri műútig! És, meg sem álltam, nem tartottam pihenőt, nem álltam meg enni, csak mentem normál tempóval. 5Km/órával

Viszont az alapja sík, nincs benne emelkedő. A kidőlt fákon meg könnyen át lehet kelni, néha elég csak kikerülni. Nyáron csalános. Ezzel érdemes számolni. Akinek kácsái vannak, az nyáron, csak idejöjjön, nagy csójánzsákkal!

Sáros volt az idő, de a Burok völgyet, mivel nem járja autóforgalom, az avarlevélen jól lehetett járni.

Csak a déli alsó szakaszán jelent meg a forgalom, nyoma, na, ott rendesen sár volt. De nem merült az ember bokáig. Ki lehetet a nagyját kerülni. Sokkal jobban lekötötte a figyelmem, a látni való!

Ezt nem részletezem, nézd meg a fotókat a képtárban.

Völgyből kiérve, a lőtéri műútra ér ki az ember. Innen olyan félóra a falu déli vége. Természetesen faluba végig bevezet a műút.

    Hidegvölgy!

Ez egy külön fejezet. Egyszerű löszös útként indul, szinte semmi völgy kinézete. Főleg ködben.

A völgy löszfalában egy érdekes, aprókavicsos, alig tenyérnyi szélességű sáv húzódik.

Nem vagyok geológus, de elgondolkodtam: talán a jégkorszak nyoma? Ki tud róla biztosabbat?

Lejjebb menve kiértem a rétre, mely így ködben is fantasztikus volt. Vagy, így volt inkább érdekesebb?

Balkéz felől kiszáradt patakmeder kísért, mely végig húzódik az M8-as műúton túlra. Át is vezették alatta, komoly híddal. Kísért és nem kísértet.

Képeken láthatjátok, hogy mennyire komoly beton művel építettek ki rajta átkelő helyet. Jó lenne tudni, hogy mekkora lehetett anno a vízhozama, amíg nem megjelent az Inotai erőmű, meg a kohó?

Több helyen hatalmas kiszáradt fűzfákat láttam a száraz patakmeder mentén, mely tanúskodott a hajdan volt való állapotról. Nagy állattenyésztés folyhatott itt. Szinte magam előtt láttam a tehéncsordákat, a legeltető emberekkel, kutyákkal…

Eszembe jutottak az emberi sorsok, a háború alatt, majd az azt követő cocialista világ alatt, aztán ma.

Nem rég olvastam is valakinek az írását egy újságban, oly találóan fogalmazta meg azt az állapotot, ami ma van. Egykor az ember és az állat egy volt, egymáshoz tartoztak a földdel együtt. Ma üresek a legelők…

De vissza a túrához!

Maga a + túrajelzés, valójában a szárazmeder baloldalán megy, de ez a sík területen alig látszik.

Lesz, majd egy pont, ahol a Hideg völgyi túraútvonalat egy jó minőségű murvás út keresztezi srégen.

Ez egy katonai út. Valamikor, nem is oly régen, itt egy katonai őrház állt. Ma már csak a romja.

Itt fut bele az útvonal zárt lombozat alá, egyben, itt vált át a turistajelzés + ről kék négyzetre és ezt követve, tovább folytatva egyenesen haladhatunk a Hidegvölgyben, mintha mi sem történt volna. A + jelzés fel ágazik a Baglyas felé. Elég buta megoldás, de ez van. Szóval, az árok baloldalán tovább haladhatunk a kék négyzetet követve a völgyben. / A jobboldalon, a meredeknek felívelő murvásút, a katonai útról leágazva, az Inotai kőbányába visz./

Itt már nincs sok idő és nagy távok, közel van Inota.

Utunkat folytatva beérünk a Baglyas hegy alá. Olyan félóra múltán találkozhatunk a – jelzéssel. Hidegvölgynek ez a legszebb része. Mintha egy igazi erdőben járnánk! A jobboldalt futó árok komolyan megmélyül.

Aztán, a Baglyas mellett haladva, nem sokára kiérünk újra a nyílt területre. Továbbra is lenyűgöző a hajdan volt legelő mérete. Majd elérve az Inotai kőbánya hátulját, már nincs sok hátra az útvonalból.

Inota Készenléti lakótelep alá érve, baloldalt kettő hatalmas légoltalmi bunkert találhatunk kifosztva, előtte szeméthegy. Megpróbálok ez ügyben tenni valamit.

Aztán egyszer csak megláthatjuk magunk előtt a garázsokat.

No, itt kell gyorsan jobbra nézni, és láthatunk egy kutat az elágazóban. Érdemes nem csak egy kútnak látni, hanem magát a hajdani útkereszteződést is nézni benne.

Itt elveszthetjük a turista jelzést, de ha egyenesen haladunk a garázssoron, akkor egy kerthelységhez /italozóhoz/ érve, a lépcsősor végig fel visz a helyijáratos autóbuszmegállóba. Érdemes kis időt szentelni és tenni egy rövid sétát a házak közt. Ritkán látni, hogy egy lakótelep benne van az erdőben.

            Ennyi minden fért bele ebbe az egyszerűnek látszó túrába. Képeket az indafoto képtárban láthatod:

http://indafoto.hu/amadeus/2009nov22_burok_volgy_2

Következőkben majd a Burok völgy környékét szeretném bejárni. Tarts velem!

Címkék: Burok Völgy - Bakonykúti - Hideg Völgy