Az évnyitó jankovaci Papuk-túra képes krónikája

Miután havas decemberi évzáró túránkon közfelkiáltással január hetedikét és Jankovacot jelölte meg a tömeg következő túránk időpontjául és céljául, izgatottan nézegettem az időjárás előrejelzéseket, meg a szlatinai turisták blogját (http://www.planinarimo.info/site/): milyen lesz a december közepén hullott 20-30cm hó vastagsága és állapota, lesz-e elég fagy, hogy megfagyott vízesést lássunk? Sőt! Van-e egyáltalán víz a vízesésben a soha nem látott aszályos nyár és ősz után?

Nos, a szlatinai turisták újév napján gond nélkül felautóztak Jankovacra és egy gondolat erejéig sem foglalkoztak a vízeséssel. A túra előtti napok tavaszias időjárása aztán végképp eldöntötte, hogy mi is fel tudunk menni kocsival Jankovacig és, hogy nem kell holmi nyakunkba szakadó jégcsapok miatt izgulnunk. Pedig szívesen izgultunk volna...

Hetedikén reggel tehát a bevezetett új rend szerint találkoztunk Alsómiholjácon a Slavona Hotel mellett, majd átkonvojoztunk – az utolsó kilométereken az 1991-es nyugat-szlavóniai front északkeleti peremén levő szétlőtt, de úgy-ahogy újjáépített falvakban haladva – a Papukba és lerohantuk Jankovacot.

Sokan lemondták a részvételt az utolsó napokban, de még így is sokan voltunk. Harmincegyen. Többször számoltuk és leggyakrabban ezt az eredményt kaptuk. Harminckettő lett a második leggyakoribb végeredmény. Remélem, nem vesztettünk el senkit!

Rövid bemelegítés után először a jankovaci „A gróf útja tanösvény” (Grofova poučna staza) végigjárása következett: előbb a mesterséges pisztrángos tavak mentén, majd a rövidke Jankovaci-patak forrásbarlangjához. Innen fel Jankovich gróf helyreállított sírjához (grob grofa Jankovića), Maksim Bojanić haramia barlangjához (Maksimova špilja), aztán az üveggyártók temetőjéhez (staklarsko groblje). Nem nagyon akarok beleveszni a részletekbe, mert Jankovacról már sokszor és sokat írtam. (A legrészletesebben itt: http://www.turatars.com/blog/view/id_1190/title_Papuk-Jankovac-Ivacka-glava/ )

A turistaház mögött bónusz programként ízelítőt kaptunk a vaddisznó trancsírozás hogyanjából, aztán következett a vízesés. Az aszály bizony a Papuk karsztvízszintjét is alaposan leapaszthatta, mert bár a vízgyűjtőre hullott 30-40cm hó az elmúlt 2 hétben 0-10 centire töpörödött, ebből az olvadékvízből a barlangba, onnan a két tóba, majd ezekből a vízesésbe bizony egyelőre még nem sok jutott … csak annyi, ami sejteni engedi, milyen grandiózus látvány lehet a Jankovaci-vízesés (jankovački slap Skakavac) nagyvíz idején. Szerencsére a sziklaszoros másik vízága, a karszttól nyugatra eső gránitos térszín felszíni vizeit hozó Kovačica-patak a jelenlegi (egyébként átlag alatti) vízhozamával is szép jelenségeket produkálva kárpótolt bennünket.

A jankovaci körséta után a Kovačica bal partját kísérő Sokolina-gerinc (gránit) oldalát támadtuk meg és vadregényes, szép erdejű tájban harántoltunk fel a gerincre, majd ezen balra fordulva megindultunk fel, a Papuk főgerince felé. 700m tengerszint feletti magasságban egyre sűrűbbé váltak a jeges hófoltok.

Egyre meredekebb, jeges-sziklás terep, következett: megkezdtük a kapaszkodást a Papuk második legmagasabb csúcsára, a valóban hegycsúcs-szerű Ivačka glava-ra. Egyáltalán nem volt könnyű, főleg a jég miatt, de előbb-utóbb mindenkinek sikerült – hála Istennek – nagyobb esés nélkül. És azt, hogy ide felmásztunk, senki sem bánta.

Az Ivačka glava csúcsa (913m) nem szép hely, van azonban egy – talán a fényképekről is sugárzó – varázsa, ami miatt mindig jó ott lenni, még akkor is, amikor a ködben semmit sem látunk, csak egymást. Most azonban, a szikrázó napsütésben káprázatos látványban lehetett részünk: északon a Dráva-sík (Podravina), abból alig kiemelkedve a távoli Mecsek és a Villányi-hegység vonulata, a Szársomlyó (Aršanj) jellegzetes sziluettjével, mellettünk nyugatra pedig a Papuk-csúcs (vrh Papuka 953m) a fehér radarkupolájával, két oldalán, távolabb pedig a Nyugati Papukban a Fekete-hegy (Crni vrh) és a Sík-hegy (Ravna gora) 800m meghaladó hatalmas tömbje.
 

De sajnos elmúlt már dél és korán sötétedik, mennünk kell. Tapasztalat, hogy a csúcs délkeleti sarka a legvadabb körülmények mellett is járható, így ezen az egérúton vezettem le a társaságot a csúcsról. A főgerincen hullámvasutaztunk tovább keleti irányba, a Nevoljaš-nyeregig (kb. 700m-en), amit a horvátok Anđina koliba néven is illetnek (volt ilyen szövegű tábla az előbbi csúcson is), a névadó kunyhó azonban már régen az enyészeté lett, s lassan a név is kikopik a köztudatból. A kunyhó helyén most az 1991. december 02-án a Papukban elesett horvát hősök emlékhelye áll. Nemrég – a huszadik évfordulóra – zászlót is kaptak.

Jeges földúton korcsolyáztunk tovább a Nevoljaš nevű hegyre. Itt található (720m-en) a hegyimentők egykor síházként is funkcionáló épülete, a dom Jezerce. Horvát blogbejegyzések szerint a gazdagabb jugoszláv vállalatok síklubjainak köszönhetően a 80-es évek közepén jelentős síélet volt a Papukban; felvonók üzemeltek itt is, Jankovacon és Zvečevo-n is (meg elég jó téli sportruhákat gyártottak, korabeli menő „jugó” Yessa kabátom még nekem is van), mára azonban mindez emlék. Gazdag vállalatok nincsenek, a síélet pedig a Nagy-Kapelában a bjelolasicai olimpiai edzőtáborban van, nem itt. Még a hó is elment innen...

Vannak itt viszont helybéliek. Talán Velikáról jöttek fel a Duboka völgyén. Kolbászt sütögetnek nyárson. (Magyar ember nyárson rendszerint szalonnát süt, a horvát meg mindig kolbászt.) Ám, ha az ember jobban megnézi őket, kiderül, hogy ez a sütögetés csak kiegészítő tevékenységük. Nem attól ilyen gyanúsan koszosak. Van náluk valami erős nylonfóliába csomagolt ágymatrac. Azon csúszkálnak le a sípálya gyér haván.

A háznál késői ebédet ettünk (hátizsákból) majd felmentünk a 100 méterre levő csúcsra épített kilátóra (740m). Pazar panoráma: mellettünk az Ivačka glava – Koprivnato brdo hegycsoportja, keleten a Češljakovački vis 827m-es, hatamas tömbje, alattunk Duboka és a romantikus, áfonyás Tisovac. Délnyugatra a pápai kereszttel ékes Mališćak (szintén 740m), délen pedig, a Pozsegai-hegységen túl a Kozara magasodik, Boszniában. Tavaly az összes kiránduláson nem láttunk ennyit, mint most, ezen a napon...

A Nevoljaš-ról a Bilo majd Majerova livada néven kanyargó bükkös főgerinc nyiladékában haladtunk tovább, majd Jankovac fölött befordultunk balra és még szürkület előtt visszaértünk a gépkocsijainkhoz.

* * *

Nem akartam túratársaimat ez alkalommal is a 20. századi horvát történelem rémségeivel ijesztgetni, így a kiránduláson nem említettem, csak a visszaútban, a saját utasaimnak mondtam el: amikor Jankovacról a Kovačica völgyén hazafelé haladva a hegylábi Slatinski Drenovac (középkori nevén Darnóc) faluba érkezünk, először, bal kéz felől a község kis temetője, a temető mögött pedig a falu 1991 decemberében rommá lett temploma tűnik szembe. Ha valaki tudja, mit keres, akkor egy néhány méteres fém keresztet is észrevesz.

Ezt a keresztet annak az emlékére állították, hogy a Független Horvát Állam 1942 végétől munkatábort üzemeltetett a faluban és ide telepítette a szlatina környéki katonai terület haditörvényszékét is. Az usztasák ebbe a táborba gyűjtötték össze azokat a horvát civileket és katonákat, akikkel szemben felmerült a gyanú, hogy segítik a partizánokat. Megint csak nők, gyerekek, civilek, katonák … 900 ember nyugszik a darnóci tömegsírban, 464 ember összekeveredett csontjai sárgállanak a templom katakombáiban, közöttük korának jeles egyházi személyisége, a kivégzett Julius Buerger darnóci plébános maradványai.

* * *

A kirándulás összegyűjtött-válogatott képei itt: https://picasaweb.google.com/109969322265258264765/PapukJankovacIvackaNevoljas02#
 

* * *

Jankovac, 1929

Címkék: Szlavónia Papuk Jankovac