A Radlovac-Javor túra képes krónikája

Amikor a szombat hajnali kutyasétáltatás végén kiöntöttem az esővizet a kabátom zsebéből, mindenfélére gondoltam, csak arra nem, hogy a rettenetesen alkalmatlannak tűnő, gusztustalan időjárás ellenére több mint 25 elszánt érdeklődő verődik össze a horvát határátkelőn, az aznapi Papuk-túrára. Lassan kinőjük a határátkelőt – és ezt már jelezték a horvát vámosok is – úgyhogy legközelebb már nem ott találkozunk.

Konvojunk ezután szükségszerűen keresztezte a Podravinát (Dráva-síkot) és az esőből fokozatosan intenzív havazásba hajló időjárás és gyenge látási viszonyok mellett Stipe Mesić (horvát elnök 2000-2010 között) szülővárosának, Orahovicának a túlsó, déli végén a Radlovaci-patak völgyébe hajtott.

A régi térképen erdészháznak jelzett épület közelében leparkoltunk, majd gyors bemelegítést követően a közeli partizántemetőbe mentünk, ahol röviden összefoglaltam a társaságnak, hogy mit és miért kavartak errefelé a partizánok és hogy hová tűnt azóta az „örök dicsőségük”, miért olyan elhanyagoltak ma a sírjaik, és miért hiányzik az emléktábla az erdészház faláról. Röviden összefoglalom itt is, mert biztosan van, akit érdekel. Nem kezdem Ádámnál, Évánál, csak 1915-ben…

Némi bátortalan előzmények után egy 1915-ös horvát kezdeményezés (illír mozgalom) indította el a későbbi Jugoszlávia létrehozásának igényét (pánszlávizmus) a délszláv népekben, s a Horvát Parasztpárt már 1918-ban jelezte, hogy a szerb hegemónia-törekvések miatt az egésznek balhé lesz a vége, de akkor már késő volt: december elsején megalakult a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság. Az új állam ezer sebből vérzett, pl. a benne élő népek gyökeresen eltérő gazdasági és kulturális fejlettsége, mentalitása, vallása miatt, amit az erőszakos szerbesítés és a kialakult rendőrállam terrorja csak tetéztek. Válaszul szinte szükségszerűen jöttek létre a nemzetiségi függetlenségi mozgalmak: horvát részről az 1929-ben alakult usztasa mozgalom (ustaša = felkelő). Az usztasák 1934-ben – makedón felkelők segítségével – Marseilles-ben meggyilkolták Karagyorgyevis Sándor királyt, ami természetesen nem javított a helyzeten.

1941 tavaszán viszont a tengelyhatalmak lerohanták és feldarabolták Jugoszláviát. Április 21-én jött létre usztasa vezetéssel a Független Horvát Állam, amely Szlavónia a Szerémség és Dalmácia jelentős része mellett a teljes Bosznia-Hercegovinát is magában foglalta. A horvátok azonnal nekiálltak az 1918-41 között elszenvedett sérelmek megtorlásának, a szerb lakosság üldözésének: „egyharmadukat megöljük, harmadukat elüldözzük, harmadukat beolvasztjuk”. Ez volt a terv. (Az ország 7milliós lakosságából 1,8millió volt szerb nemzetiségű, 4,8millió horvát, a többi csökkenő számban német, magyar, cseh/szlovák, szlovén és olasz. A boszniai muszlimokat horvátnak tekintették). Hat koncentrációs táborban megkezdték a szerbek, cigányok és zsidók kiirtását. Közülük a leghíresebb a jaszenováci volt, csak itt – a titói propaganda szerint – 700ezer embert öltek meg.

Az usztasáknak a nemzetiségek ellen irányuló népirtó támadásai tömegmozgalmi ellenállást generáltak, aminek hatékony ihletője volt a kommunista (partizán) ideológia. Különösen vidéken, a hegyvidéki területeken volt jellemző, hogy a lakosság az erdőkbe menekült és innen intézett gerillatámadásokat, szabotázs akciókat az usztasa államhatalom ellen. Horvátok, szerbek, bosnyákok és más, különböző nemzetiségű polgárok sorra csatlakoztak a Josip Broz Tito által vezetett pán-jugoszláv partizánokhoz. A partizán mozgalom hamarosan képes volt ellenőrizni Horvátország (és Jugoszlávia) nagy részeit, s ráadásul a partizán ellenőrzés alatt álló területek nemsokára körbevették az ország számos városát, melyek helyőrségei de facto állandó ostrom alatt éltek. (A horvátországi partizánegységek közül egyébként egyetlen egy volt szerb többségű, míg a többiben a 60%-ot meghaladta a horvátok aránya.)

Szlavóniában Pozsega volt ilyen körülzárt város, amelyet körbevesznek a Szlavóniai Szigethegység hegyei; északról a Papuk-hegység. 1943 februárjában a német és horvát hadvezetés délről, a Dilj hegységen keresztül próbálta felszabadítani a várost („GRÜN” hadművelet), eredménytelenül. Ezután a német és főképp horvát usztasa egységekből álló, légi támogatású haderő, mintegy 33ezer ember körbevette a teljes Szigethegységet és 1943. március 20-án megkezdődött az egy hónapon át tartó küzdelem, a „BRAUN” hadművelet a hegyekben tanyázó 12. „Szlavónia” Partizánhadosztály (4200fő) ellen. A nagyobb megyényi hegyvidék több tucat helyszínén vívott kisebb-nagyobb ütközetekben 191 partizán esett el, megsebesült 309, eltűnt 137, tífuszban megbetegedett 710. A német-usztasa veszteségek súlyosabbak: 900 halott, 1100 sebesült, és 1250 hadifogoly. Utóbbiak többsége a Papuk-csúcs alatti Gornji Vrhovci falu határában esett fogságba, amikor a partizánok elfoglalták a nyugatról támadó egyik horvát ezred főhadiszállását, vezérkarostul-mindenestül. (Az eset 1992. újév napjaiban megismétlődött, csak fordítva: az „ORKAN” hadműveletben ugyanitt érték ingben-gatyában a horvátok a jugoszláv hadsereg vezetési pontját. Sok fogoly, sok hadianyag.)

A „BRAUN” hadművelet végeredménye: döntetlen. A hadművelet térképe szerint itt, a Radlovac-Cipalovac forrásvidékén (is) kaotikusan mozogtak a csapattestek és nyilván megütköztek az usztasákkal. Az erdészházon hajdan elhelyezett emléktábla és a partizántemető (kb. 23 sír az elesett 191-ből) erre utal. A benne nyugvóknak nem jut túl sok kegyelet manapság, pedig arról, ami később történt, ők nem tehetnek.

1945 májusában a Független Horvát Állam összeomlásakor több százezer horvát próbált Ausztriába menekülni. Az angolok azonban ezeket a menekülteket kiszolgáltatták a partizánoknak, az osztrák-szlovén határon levő Bleiburg falunál. A horvát menekülteket a helyszínen és Maribor környékén legyilkolták vagy a Jugoszláviában található táborok felé „halálmenetekre” indították őket. A mai napig nem tudni, mennyi áldozata volt a bleiburgi vérengzésnek, de a legújabb kutatások szerint több, mint 200ezer. Nők, gyerekek, civilek, katonák; németek, horvátok, kozákok. A horvát parlament május 15-ét kijelölte a bleiburgi áldozatok emléknapjául. (Miközben Tito kumroveci szülőháza ma is nagy becsben álló múzeumként működik.)

A szépséges Jugoszlávia igen rövid és igen véres történelme nem tűnik jó alapozásnak egy vidám kiránduláshoz, mégis az lett. A kirándulás… A csapat jó tempóban indult fel a Ninkovački potok völgyében. A Šaševo-kul​csosháznál már elfogyott a cseppfolyós elem a csapadékból is: csak havazott végre. Egy zűrös vízmosás következett aztán – természetesen nem keresztben, hanem hosszában – majd nekivágtunk a hegyoldalnak. A turistajelzés hamarosan el is tűnt a behavazott fák törzsén, de ez a legkisebb fennakadással sem járt a jól járható erdőben. Gyanítom, a többségnek fel sem tűnt, hogy csak úgy gondolom-formán, toronyiránt („la Monyásza”) mentünk fel a hegygerincre. Ahol (kb. 650m-en) már 15-20 centis friss havat taposhattunk, mindenki legnagyobb örömére.

A tervezett útvonal egyébként a Papuk egyik legbénább kirándulása: nem érint semmi különösebb természeti szépséget, csak sok ronda kőbányát. Mikor előzőleg erről beszélgettünk a túratársakkal, megnyugtatásukra hozzáfűztem, hogy a Papuk önmagában is szép, és van egy olyan jó szokása, hogy minden kiránduláson gondoskodik valami csodáról. Most is kitett magáért! A behavazott erdő mesebeli látványa, a behajló ágak alatti nagycsoportos bújócskázás rendre az ámulat örömkiáltásait csalta a népek ajkára. Túravezetőt ennél nagyobb öröm nemigen érhet: jó társaság élvezi a kirándulást. Hát, itt mindenki vigyorgott, lelkendezett, pedig nem volt könnyű túra.

Közben arra is nyílt lehetőség, hogy az előző kiránduláson is résztvevő csajok elkapjanak: milyen dolog, hogy legutóbb – miközben ércnél maradandóbb emléket állítottam az ismeretlen horvát nőnek – azt írtam, hogy nem jönnek a túráimra jó csajok? Ők tán nem elég jók? Na, ebből én már jól kijönni úgysem tudnék, úgyhogy igazat adtam nekik. Meg igazuk is volt… De tény, hogy erre a túrára 3x annyi csaj jött már, úgyhogy megérte kicsit nyafogni…

Szépséges, behavazott tájon hullámvasutaztunk tehát a változó intenzitású hóesésben, néha ködben, hegyről hegyre. Előbb a Javor (712m, juhart jelent) irtásos teteje, majd a Klokočica (743m, apró szemű barna babot jelent a neve) hármas halma következett (itt állva ebédeltünk), majd utolsó hegyünk a Bazova glava (776m, kb. am. bodzás-bérc) csúcsa alatti vadásztanyát, illetve az útszéli feszületet csodáltuk meg, majd egy nyiladékon át leereszkedtünk a csodálatos szépségű, jegenyefenyővel vegyes erdejű, partizánok-vítta Cipalovac-völgybe. Korábban is szerettem ezt a helyet, de most is úgy vagyok ezzel, hogy … készült olyan kép, amire azt mondom, ha csak ennyit láttam volna a Papukból, már akkor is egész életemben oda vágynék…

...ha csak ennyit láttam volna a Papukból, már akkor is egész életemben oda vágynék…

A Cipalovac romantikus völgye 2km után a Žervanjski potok völgyébe torkollik. Itt már sajnos megjelentek a nagy radlovaci kőfejtő-komplexum felső kőbányái. Ronda, szürkék. (A žervanj szótári jelentése darumadár, szürke ökör, vasderes ló. Szóval, valami szürke. Még nyugodtan hozzácsaphatták volna az egeret is. Vagy az más árnyalat?). Így behavazva azonban nem annyira rondák a bányák, mint tavasszal, no meg feldobják a hangulatot a lépten-nyomon előtűnő, hatalmas kövekből épített gigászi kőemberek. Az első – legnagyobbnál – meg is állítottam a bandát: csoportkép készült.

A völgy végén aztán hamarosan feltűnt a jellegzetes alakú, s most meglepő módon hósipkás Oštra glava (541m). Ennek a tövében van a temető, az erdészház és az autóink. Itt a 17km-es évzáró Papuk-túra vége. Az autóknál, a búcsúzkodás során a lelkes tömeg villámegyeztetésbe kezdett, majd kitűzték a következő túrám időpontját. Január 7-én lesz. Remélem, ráérek akkor.

Hazafelé útban kitisztult az idő s visszanézve még láthattuk, mitől volt a Papuk középkori neve Pozsega-havasa (1294-ben kelt okiratban "montes seu alpes Posogahouosa", azaz „Pozsega-havasa nevű hegyek, illetve havasok”.)

További képek itt: https://picasaweb.google.com/109969322265258264765/PapukRadlovacJavor#

További Papuk-blogok:

Papuk várkör 1. rész http://www.turatars.com/blog/view/id_1002/title_Papuk-varkor-1-resz/

Papuk várkör 2. rész http://www.turatars.com/blog/view/id_1005/title_Papuk-varkor-2-resz/

Papuk Adrenalin Park http://www.turatars.com/blog/view/id_1138/title_Papuk-Adrenalin-Park/

Papuk, Jankovac - Ivačka glava http://www.turatars.com/blog/view/id_1190/title_Papuk-Jankovac-Ivacka-glava/

Papuk, Mališćak – Lapjak http://www.turatars.com/blog/view/id_1226/title_Papuk-Maliscak-Lapjak/

Papuk, Radetina - Rust – Klak http://www.turatars.com/blog/view/id_1269/title_Papuk-Radetina-Rust-Klak/

Papuk, Jankovac -Tisovac – Duboka http://www.turatars.com/blog/view/id_1321/title_Papuk-Jankovac-Tisovac-Duboka/

Krndija délről http://www.turatars.com/blog/view/id_1348/title_Krndija-delrol/

Krndija északról http://www.turatars.com/blog/view/id_1693/title_Krndija-eszakrol/

Címkék: Papuk Szlavónia Raholca Radlovac Javor Partizán