Reggel van. Felkelek. Kinézek az ablakon. Köd van. Az évszakhoz képest meglepően meleg. Szerintem ez tök jó, hogy nem fagy be a valagam. Nem is értem mit kárognak; hogy ennek bármi emberi tevékenységhez köze van? Ha van, ha nincs: közöm?
A lakásban is nagyon kellemes. Minden szép tiszta. Gondoskodom róla. Mindenhez külön tisztítószert használok. Különböző, szép színes dobozuk van. Nem is kerül sokba. Ha elfogy, veszek újat. A régit kidobom, de nem arra hülye szelektív szigetre. Ott a gyerek is, válság van, drága a benzin, odáig meg nehogy má gyalog menjek. Jogaim is vannak. Annyi kényelem azért jár.
Nem tökmindegy? Ezt is, azt is a kukások viszik el.
Odafigyelek szerintem a tisztaságra, hiába mondják hogy nem vagyok, izé, környezettudatos. Mondom, mindenhez külön szerem van. A mosdóhoz, a csempéhez, az edényeknek, a padlóra, szőnyegre, kárpitra, a bútorra, a WC-be - meg ott illat is van isteni fenyő, nehogy má a szarnak legyen szarszaga- meg ami eszembe se jut, tényleg igyekszem szelektálni.
Még van időm míg elmegyek a munkába. Fogat mosok fluoridos fogkrémmel, vigyázok nehogy a tusfürdővel mossak kezet-arcot, jajj mindig összekeverem. Ráadásul a párom másmilyet használ. Más egyéniség, más illat ugye. Lágyan csobog a csapvíz, mint egy erdei forrás, hagyom zenélni hosszan, szeretem a reggeli hangokat. Van itt minden. Arctisztító, nappali krém, éjszakai, kézkrém, testápoló, feszesítő, lugósító, sampon zsíros, meg egy korpás hajra, kondícionáló, dezodor, parfüm, arcszesz. Aztán lábkrém, ajakír, napkrém, lemosó, hidratáló, színező, halványító, élénkítő, hú és még mi minden. Nem vagyok én vadember, figyelek magamra.
Rászánom az időt a készülődésre, bár igyekszem is hogy beérjek a munkába, meg minden rendben menjen. Ó, vagy három tisztítószer el is fogyott, meg be kell mennem arcmasszázsra! Ajajj, igyekezni kell! A kölök vísít, nincsen időm, hát nem látod hogy KÉSZÜLÖK!? Hol a sütőtisztító, kifolyt az a rohadt kávé! Pedig azt is meg kell innom vagy nyolcat, különben nem tudok egész nap hajtani. A melóhelyen is az a sok birka, a szép szóból nem értenek. Van köztük ilyen „zöld” gyerek is, az aztán igazi birka. Csak mosolyog egész nap, nem tudja felvenni az iramot. Pedig tempózni kell, különben elsüllyedsz! Ilyeneket makog, hogy tudja hogy az idő pénz, a mai világban, de hogy „zölden” pénzt is lehet spórolni meg időt is!
A birka. Kis háza van, az is olyan egyszerű mint egy pont. Én megdolgoztam azért amim van. Nem kell ilyen lyukban élnem. Hát látom is, neki már az agyára ment a nélkülözés. Ugyanazzal a szerrel pucol majdnem mindent! A szerencsétlen, micsoda kosz lehet ott! De nem sajnálom, ő dolga, ő akarta. Ahelyett hogy dolgozna, és akkor lenne mit a tejbe, az erdőben bóklászik a kerge! Szerintem ott is csak mosolyog annyira elment az esze. Nem érti hogy hajtani kell!
Persze hogy nem jelent beteget, hiszen alig dolgozik. De én!? Majd megszakadok! Hát csoda hogy oda szívem?
Hálistennek, remek dokikám van. Annyi gondom volt pedig! De ő mindenre tud valamit. Csóri birka haver, meg füveket vagy miket iszik! :D Be van lőve a vérnyomásom, az csak két tabi naponta, meg egy a stresszre, mer ezzel mind ordítani kell. Gyomorsavra, meg merevedésre, májra, és epére, a cukrom vacakol, valami új van most arra is. De ezekkel már tök jól elvagyok.
Még jó hogy itt ez a dög ház, meg a kocsi. Azért megérdemlem. Tisztaság, rend van nálam. Se egy baci, egy atka, vagy nyűves bogár nincs itt. Nem is értem, úgy odafigyelek, mindenre van külön szerem, a lakásban is, magamra is, tisztaságban tiszta vagyok, de ha fúj egy kis szél, majd meghalok.
Nem baj, a doki majd arra is ad valamit.
Címkék: Egó öntudat Természet Dalos