A plánta cifrája.

A moldvai csángókról tudni kell, hogy az ezer éves határ túlsó oldalán, oláh földön, Bákó megyében, a Szeret folyó völgyében mintegy negyven faluban élnek. Különböző korokban menekültek oda Erdély földjéről. De lehet, hogy olyanok is akadnak közöttük, akik kelet felől érkezve, ott maradtak a Kárpátokon túli területeken.

Az ortodox vallású románok között, kicsiny római katolikus szigetként élnek. Magyarul beszélnek, de szinte falunként más és más nyelvjárásban. Attól függően, hogy mikor szakadtak ki az anyanemzetből.

Néhány éve Klézsén járva a Magyarok háza felől érdeklődtem. A megkérdezett asszonyság az alábbi útbaigazítást adta:

-         Menjen csak aranyoskám kicsinykét igenyest, aztán, ahol a Jézuska fel van csányva (csinálva), ott jobbra.

Jót nevettünk rajta, mert nálunk kicsit mást jelent, ha valakit „felcsinálnak”.

Szállásadóim szavát igen nehezen értettem, mert ők még az 1700 körüli években használt, nyelvújítás előtti magyar nyelvet beszélték.

Amikor reggel a kert végében meglátogattam azt a kicsi bódét, visszafele jövet az udvaron összetalálkoztam házigazdámmal. Üdvözöltük egymást, majd beszédbe elegyedtünk. Miről beszélget két idegen egymással? Előbb az időjárásról, aztán honnan jöttél, van-e feleséged, családod, hány gyermeked van? Végül a lugasba hívott:

-         Jer, üljünk le tanácskozni!

(Nem beszélgetni, tanácskozni.) Bizony döcögve haladt ez a „tanácskozás”, mert oly szerű volt, mint a keresztrejtvény fejtés. Csak itt nem betűk voltak meg, hanem tíz szóból, talán ha három-négy szógyökét értettem meg. Így jó öt-hat mondat késéssel jutott el a tudatomig, hogy valójában miről is beszél. Bizonyára ő is így volt az én szavaimat hallgatva.

Szóval arra a kérdésre, hogy mit csányok, azt feleltem:

-         Kertész vagyok.

Ezt nem értette.

-         Növényeket csányok.

Bizony ezt sem értette meg. Így hát magyarázni kezdtem, s el is mutogattam. A paraszt elveti a magot, az kikel, fejlődésnek indul, szárba szökik, kalászt hoz, learatják, s abból lesz a kenyér, s az asztalon lévő kenyeres kosárra mutattam. Figyelmesen hallgatta, végül megszólalt:

-         Akkor te a plántákat csányod!

Helyben vagyunk, gondoltam, hiszen a mi palánta szavunk a latin plántából ered. A gyógy-teákat régiesen nálunk is plánta-teaként emlegette dédanyám. Majd így folytattam:

-         Dísz plántákat csányok. A plánták virágát csányom.

Nagyon figyelt, de nem értette. Más szavakkal próbálkoztam. Ötször, hatszor is neki kezdtem nagyanyámtól hallott, általam soha sem használt német és latin kifejezéseket kevertem beszédembe, de csak nem jutottam előbbre. Újra, meg újra belekezdtem. Pantominben eljátszottam, ahogy a növény kivirágzik. Ujjammal az asztalra rajzolva próbálkoztam. Aztán, ahogy a legény virágot ad mátkájának…

Egyszer aztán fény gyúlt beszélőtársam szemében, s én nagyon sajnálom, hogy akkor nem volt nálam bekapcsolva a diktafon, mert elmondta saját szavaival, azt, amit én jó húsz perce magyaráztam már. S akkor már majd minden szavát, vagy legalább szógyökét felfogtam. Végül így folytatta:

-         Akkor te a plánta cifráját csányod!

És hát ez is ott van gyönyörű nyelvünk egyik rég elfeledett zugában! Ott van a somogyi pásztor cifra szűrében, vagy mikor azt mondjuk:

-         Ne cifrázd már annyira a beszédet, vagy a tortát, stb.

De ott van, amikor az anya leányát korholva azt mondja:

-         Ne cifrálkodjál!

Vagy is a virágokkal szépen kihímzett ruhád arra való, hogy vasárnap az Úr házába menjél benne! Nem pedig arra, hogy a legények előtt cifrálkodjál benne!

2012. július elején ismét a csángók vidékére szervezek autóbusz kirándulást, ha gondolod, tartsál velünk!

Szádeczky-Kardoss Géza

Címkék: Klézse Csángók Szeret-völgye