Pázmáneum - Csabai-gomba - Ördögoltár - Kőris-völgy

Sziasztok J

Újra itt….

Amikor megfogalmazódott bennem ez a túra - már gondolatban tudtam azt, amit leírtam a túratervben, hogy gyertek velem, mert amit a mai nap nyújt nekünk, azt látni kell J

Nagyon-nagyon tartalmas és kerek napunk volt - élveztük minden percét - mindenkinek kerek volt a szája a nevetéstől, jókedvtől – teljes volt a nyugalom – nagyon jó csapat volt a miénk.

Tényleg így volt, aki kihagyta – bánhatja - mert egy nagyszerű túrán vagyunk túl, egy nagyszerű csapattal - erről írok Nektek pár sort.

Nyolc órakor volt a gyülekező a Nyugati pályaudvar pénztáránál, természetesen már előtte ott volt mindenki, aki velem akart tartani. Pázmáneumig vettünk jegyet és piros Combinóval mentünk le. Volt, aki menet közben csatlakozott, volt, aki éppen beesett, volt, aki lekéste, de utánunk jött a következővel. Nálunk semmi sem lehetetlen, mindig megoldjuk, hogy ne maradjon le senki, és mindig bevárjuk az esetleges lemaradókat J Egy kis adrenalin mindig jól jön korán reggel nem csak nekem, társaimnak is J

9 órára leértünk Pázmáneumba. Pázmáneum megállóhelyet 1995. március 23-án nyitották meg, nagyjából egyidőben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai részlegének átadásával. Az egyetem rögtön a megállóhely mögött kezdődik.    A megálló tulajdonképpen egy domboldal aljában helyezkedik el. A megállóval szembeni meredek domboldalt erdő borítja. Lakóház erre felé nincsen, Klotildliget irányában kezdődnek Piliscsaba házai. Budapest irányába körülbelül 500 méter távolságban található a piliscsabai alagút, a vonal egyetlen alagútja.

A megállót a Budapestről, esetleg Esztergomból és Piliscsabáról az egyetemre érkező hallgatók számára hozták létre. A leszálló diákoknak néhány lépést kell csak tenniük, máris egyetemen belül tartózkodnak. Mi is bemehettünk a főépületbe, nem tiltotta senki, sokat fényképeztünk, kívül-belül körbejártuk a hatalmas – birtok szerű létesítményt. Mindent megnéztünk, amit csak lehetett. (Fotó)

Mire körbejártuk az egyetemvárost, 10 órára befutott a következő vonat is, felszedtük lemaradt társunkat és nekivágtunk a napnak, azaz elindultunk a Kálvária és a Csabai-gomba felé.

Volt élményünk bőven egy kilométeren belül – az út ugye nem várt látogatókat, tele volt vízzel (itt nem betonoztak J) így kénytelenek voltunk felkapaszkodni az erdőszélre a fák közé, nem kis gyönyörűségemre, mert szerintem nincsenek véletlenek, nekem arra kellett mennem. Nem a sarat választottam, hanem a sűrűbb erdőt - és ennek meg is volt a jutalma. Ugyanis rengeteg gomba kínálta magát - név szerint a fenyőpereszke. Soha nem látott mennyiségben csücsültek a fűben, jelentkezve, hogy engem is szedj le, engem is szedj le. No de kérem J egy túravezető nem állhat le gombát szedni?! Ő nem, de a társai igen J (azért segítettem én is, ki sem bírtam volna, hogy ne érintsem meg kis fejüket és ne érezzem illatukat.)

Na, ez a nap is jól kezdődött J

Közben megérkeztünk a várva-várt helyre: a Csabai-gombához.

 Ugyan gombánk már volt, de ekkora még soha!! (Fotó)

Tényleg gomba alakja volt a sziklának, kecses szára és hatalmas feje vidáman hívogatott bennünket. Szépen kiépített kilátó is volt, de bátrabb társaim – én magam is – lementünk megsimogatni a „kicsikét”- körbejártuk, fotózgattunk, nevetgéltünk, élveztük, hogy itt-ott szállingózott a havacska, remek idő volt – se szél, se hideg, ideális túraidő. Fél órát biztosan eltöltöttünk gombánk tövében, utána visszamásztunk a magasra és mentünk tovább a Kálvária felé.

Újfent rengeteg gomba, és ami nagyon érdekes volt számomra - ahol felszántották az utat a gázépítés miatt – a betemetett helyen rengeteg csészegomba volt. Azóta is töröm a fejem rajta, hogyan volt ez lehetséges, hiszen a csészegomba februárban jelenik meg és nem decemberben - és arra jöttem rá - talán ott melegebb a föld a nagy gázcsövek miatt, vagy több a korhadék, amivel betemették a hatalmas árkokat és ezért volt a jelenség. Óvatosan lépkedtünk, nehogy letapossuk őket.

Kis séta után megérkeztünk a Kálváriához.

A Kálvária-dombon 1852-ben felállított és 1991-ben és 1994-ben felújított kálvária és kálváriakápolna áll, a dombról lefelé pedig stációk sora állt és szép kilátás nyílik a községre. A Kálvária előtt asztal is volt, előkerültek az elemózsiák, éhesek voltunk – ettünk és pihentünk, közben gyönyörködtünk a tájban, az alattunk lévő városban.

Piliscsaba - a két szép templomával és a körülötte megülő házaival nagyon szép látvány volt.

 A község nevét a néphagyomány szerint - Csaba királyfira vezeti vissza. A monda szerint Piliscsaba és Tinnye határán volt Attila fiainak, Csaba királyfinak és Aladárnak az összecsapása. A helynév valószínűleg török eredetű személynévből keletkezett, magyar névadással.

Ebéd után indulás harmadik kiírásunk felé – az Ördögoltárhoz. Idáig sem unatkoztunk menet közben, de az Ördögoltár vitte a pálmát J Már a völgyből láthattuk hatalmas alakját, vakító fehéren uralta a tájat, négy-öt szintes magassága monumentális volt (fotó). Miocénkori geológiai folyamatok hozták létre azokat az izgalmasan szép kőformákat, amelyek közül a leghíresebbek az Ördögoltár, a Csabai-gomba és Budapesten Tündérszikla.

 Társaim erre is felcsimpaszkodtak – persze a tetejére nem tudtak felmenni – kicsit magas lett volna, de próbálkozni lehet – nálunk mindent lehet – mi „alul maradtunk” és újfent kattogtak a gépek, jó pár egyéni és csoportkép is készült – érdemes megnézni a galériát majd.

Miután mindenki kipróbálta tehetségét, elindultunk a túrára, mert ugyanis az még csak most kezdődött.  Ami eddig volt, az „csak” az élmények halmaza volt, de ami ezután jött, sem felejthető egyhamar. Csodálatos utunk volt a Kőris-völgyön keresztül – rengeteg gomba (már megint) nagyon sokféle és ritka fajokat találtunk, rengeteget fényképeztünk le, szép kis virágok, páfrányok, hosszú árkok – keresztbedőlt fákkal – pazar látvány volt.

A Nádor-hegy sziklái is lenéztek ránk, méltósággal ülve a magasban - ment a kis csapat az útján, kicsit szaporázva már a lépéseit, két óra volt már – és a busz nem vár J A hosszú-árok mentén haladtunk, itt már változott a táj és az időjárás, ez is gyönyörű volt – és utána a sárga jelzésen bejutottunk a faluba – Pilisszentivánra.

 A falu békésen aludt már három órakor J alig, egy lélek, autók sem igazán jártak, embert sem lehetett igazán látni.

Óra harminckor - percre pontosan megérkezett a busz – szinte üresen – kis csapatunk kényelmesen elhelyezkedett, és irány Budapest, mely az élet, a lüktetés - az otthonunk.

Kedves Olvasóim!

Késő őszi túrákon ritkán megyünk a Budai-hegyeken kívülre, mert ugye – hamar sötétedik - mi bevállaltuk a Pilist és jól tettük. Csapatommal olyan helyeken jártunk, ahová kevesen mennek – pedig nagyon szép a Zajnát-hegyek fenyvese, a gyönyörű sziklák látványa, az őszi erdő csupaszsága. Én a magam részéről nagyon szeretem ezt, mert a lehullott lombtól sokkal többet lehet látni a tájból, olyan dolgokra lehet bukkanni az erdőben – amire nem is számítunk.

Köszönöm szépen tizenkét társamnak - akik remek csapatot alkotva – megtiszteltek jelenlétükkel – most is volt Erdőkertesről, Székesfehérvárról és Tárnokról túratárs - nekik külön köszönet - mert mire felérnek Budapestre, az már maga egy túra – vagy tortúra J

Köszönet az Olvasóimnak is, mert lassan a harmadik oldalt olvassák és remélem nem unatkoztak, mire a lap aljára értek – és legközelebb veszik a bátorságot – tél lévén – és kimozdulnak otthonról – nem fognak csalódni, mert a téli Mátrába fogok menni, és remélem nem egyedül.

2009. december 12.

tigriske

Fotók és beszámoló:

http://www.setafika.hu/new/ - tigriske – galéria- és élménybeszámolóra kattintva

http://kiscsavargo.fw.hu    -

http://www.turatars.com – itt is tigriske

Címkék: Pázmáneum - Csabai-gomba - Ördögoltár - Kőris-völgy