Miután a hosszú hétvégére a Kelemen-havasokba tervezett túra nem jött össze (rajtam kívül mindenkinek közbejött valami, egyedül pedig nem mertem nekivágni),  elgondolkoztam, hogy mivel lehetne kicsit kárpótolni magam. Hosszas rágódás után (mármint hogy menjek-e egyedül Erdélybe), úgy döntöttem, hogy a józanabbik eszemre hallgatok, és a Börzsönybe megyek. Ehhez a túrához se volt társaságom, de ezt nem is bántam különösebben.
Ha már kárpótlás, akkor egy érdekesebb túrát akartam magamnak összehozni. Mivel a Börzsöny északi részén mostanáig nem jártam, úgy döntöttem, hogy dél-északi irányban átvágok a hegységen.
Október 29-én, szombaton reggel 9 körül indultam Zebegényből. Felhős, szürke idő volt, és ez egész nap így is maradt. A zöld sáv jelzésen indultam északi irányba, és Kóspallag határáig összesen egy 70 éves túrázó úriemberrel találkoztam, aki kinézett vagy 50-60-nak, meg is állapítottam, hogy szeretnék én majd az ő korában így túrázgatni. Nem sokkal a Törökmezei-halastó után becsatlakozó piros sáv jelzésen folytatva az utat érintettem a Pusztatorony (Bibervár) nevű romot, és ha már erre jártam, megkerestem a geoládát. Kóspallagot dél körül értem el, előtte megebédeltem. Bár úgy indultam el, hogy koffeint nem viszek be a szervezetembe, az egész hetes kialvatlanság megtette a maga hatását, bágyadt voltam, bamba és erőtlen, amin egy pezsgőtablettás energiaitallal próbáltam segíteni, de nem működött. Általában az egész napról elmondható, hogy félig be volt gyógyulva a szemem, alig vártam, hogy alhassak végre.

Romház valahol Zebegény és a Törökmezei halastó között a piroson

Úton 1

A Törökmezei halastó

Fehér-kúttól nem messze, a pihenőhely mellett

Törökmező

Törökmezei túristaház bekötőútja Ny 440m

Úton 2

Úton 3

Kóspallag után a kék sáv jelzésen megkezdtem az első valamirevaló szintet jelentő emelkedő leküzdését a Nagy-Hideg-hegyre. Talán 10 fok lehetett, de pólóban, izzadva, mint egy igásló "rohantam" fel a hegyre, mert ha megálltam vagy csak lassítottam, jöttek rám a szarvaslegyek. Amúgyse szeretem az ízeltlábúakat, de ezektől a kis dögöktől különösen irtózok, bár soha, semmit nem ártottak nekem. Egyáltalán tudnak ezek csípni, terjesztenek bármilyen betegséget? Mit esznek? Válaszokat kommentbe vagy privát üzenetben várok, mert tényleg érdekelne! Keresgéltem, de érdemi információt nem találtam neten.

Arra mentem tovább - a Kisinóci th. melletti pihenőhelyen

A Nagy-Hideg-hegyre felérve már szédültem az éhségtől, a szemem káprázott, kezdtem remegni - magyarul az eléhezés minden tünete kezdett rajtam kijönni, de nem akartam megállni, mert fogytán volt a vizem, enni is csak vízvételi lehetőségnél akartam, viszont a K jelzésen levő forrás a csúcs előtt kb. 2 km-rel elapadt. A Rakodónál találkoztam pár túrázóval, akikkel pár szót váltva kiderült, hogy a Csóványos felé is elapadtak a források, na ekkor kezdtem kicsit aggódni az éjszakázás és a vízhiány miatt. Emlékeztem, hogy a Természetbarát-forrás elég bővizű volt, amikor egyszer arra tévedtünk, így feladva azt, hogy még világosban elérjem a tervezett alvóhelyemet, a Nagy-Mána tetejét, tettem egy kitérőt. A forrás szépen felújított, és a térképnek ellentmondva Kettős-kút feliratú tábla szerepel rajta. Itt meg is vacsoráztam, magamba diktáltam egy kulacs vizet, 2 kulaccsal pedig magammal vittem. Egyre inkább szürkült az idő, az már biztos volt, hogy világosban nem érem el a célt. A Csóványos tetején 2 srác vagy épp indulni, vagy aludni készült, edényekkel zörögtek, így meg se álltam, pedig előtte gondolkoztam rajta, hogy inkább itt alszok. A Nagy-Mána eléréséig még láttam egy tábortüzet az erdőben messzebb a turistaúttól a fák között, nem sikerült jól elbújniuk a "tetteseknek".
A célt már sötétben, 19 óra előtt értem el. Közben úgy megijedtem, mint már régen nem: addig is képzelődtem az álmosságtól, embernek-állatnak néztem tuskókat, bokrokat, de amikor rendesen besötétedett, a fejlámpa energiatakarékos fényében a helyzet tovább romlott. Ahogy botladoztam le a Magosfa oldalán, hirtelen érdekes hangot hallottam; magam előtt egy magasabb nyikorgó-recsegő, tőlem balra pedig egy mélyebb, de hasonló hangot. Amikor ez megismétlődött, tényleg nagyon rámjött a frász, kihúztam a fokost a táskám oldalából, és a továbbiakban végig a kezem ügyében tartottam. Amúgy valószínű, hogy csak fatörzsek csikordultak egymásnak a fel-feltámadó szélben, de ez abban a lelkiállapotban, félálomban, csúkódó szemmel, fáradtan nem vigasztalt.
A Nagy-Mána csúcsát elérve rendezgettem a cuccomat, próbáltam telefonálni, de csak a szlovák hálózat működött nagyjából megbízhatóan, így maradt az sms-írogatás.
Fekvőhelyet (tekintettel a közepes-erős keleti szélre) a gerinctől pár méterrel lejjebb, sajnos lejtős területen találtam, így az éjszaka fúleg a derékaljra történő visszahernyózásról szólt. Negyed 8 körül már boldogan, tiszta pólóba-zokni-gatyába átöltözve, szinte izgatottan várva a 11 órás alvást húztam be a cipzárt a hálózsákon és hamarosan el is aludtam.
Az éjszaka folyamán többször felébredtem, 5 fok volt fagypont felett, pont kellemesen melegem volt a hálózsákban :) Néhány bagoly kuvikolt a közelben, és egyszer hallottam egy állatot, amiről hang alapján képtelen voltam eldönteni, hogy rekedt bagoly vagy göthös róka volt-e, mindenesetre így pár óra alvás után, kicsit kipihenve magam, lecsillapodott idegekkel sokkal szórakoztatóbb volt, mint ijesztő.
Hajnali 3-4 körül derülhetett ki az ég, aminek következtében hirtelen 7 fokot hűlt a levegő. A "gazdaságos" téli hálózsákom még így se volt rossz - a lábam már érzékelte a hideget, de még nem fázott annyira, hogy tegyek ellene valamit, inkább aludtam tovább. A fényszennyezés annyira kicsi volt, az ég pedig olyan tiszta, hogy szemüveg nélkül is láttam a Kis-Göncölt, ami pedig városi környezetben gyakorlatilag egyáltalán nem látható. Egyszerűbben: gyönyörű csillagos éjszaka volt! 6-ra állítottam ébresztőt, amire olyan hirtelen riadtam fel, hogy ha nincs behúzva a csuklya és a hőgallér is, kiugrottam volna a hálózsákból, így azonban csak vergődtem, mint valami beteg hernyó. A hálózsákról még annyit, hogy vékony polárpulóverben, pólóban, vékony vászonnadrágban és zokniban aludtam, a vastag poláromat a hátam alá terítve a derékaljra, de az többnyire a térdhajlatom körül tartózkodott, hála a lejtős terepnek és a folyamatos csúszkálásnak.
Kényelmesen megreggeliztem, fényképeztem a hajnalt, majd fizikailag fáradtan és betegen (Pisti : gyomorrontás - 0 : 3) indultam tovább. Nem sokkal indulás után találkoztam egy "kollegával", aki szintén Alica-Pack-el a hátán és tükörreflexes géppel ballagott felfele; tőle eltekintve Drégelyvárig gyalogos turistával nem találkoztam.

Hajnal 1

Hajnal 2 - látkép a Nagy-Mána csúcsáról D-i irányba

Hajnali panoráma

Holtukban is a talajt védik

Dr. Tóth Péter kegyhely

Tűzköves-forrás 1.

Tűzköves-forrás 2.

Tűzköves-forrás 3. - egyszer talán megérem, hogy utána csináljam

Tűzköves-forrás 4.

Továbbra is a P jelzésen haladva a Nagy-Völgyi-patak völgyében az aszfaltút az idegeimre ment a maga monotonitásával, megint pezsgőtablettáztam, mert tizen óra alvás után csukódni kezdett a szemem. Mindezek előtt még az Oszlopó-forrásnál találtam 4 db légvédelmirakéta-maradvány; maga a harci rész elműködött, a cső szépen szét volt nyílva, mint a virágszirmok, kicsit kacérkodtam a gondolattal, hogy a legjobb állapotban levőt elhozom magamnak, de aztán a józanabbik eszem ismét győzött: mi fenének kéne az nekem?? :) Amúgy neten utánanéztünk: Strela-2 rakéták voltak. Ha valaki esetleg tudja, mi a fenét kereshetnek a Börzsönyben, világosítson már fel!

Oszlopó-forrás 1.

Oszlopó-forrás 2.

Oszlopó-forrás 3. - idilli :)

Oszlopó-forrás 4.

Az Oszlopó-forrás "személyesen" - gyakorlatilag ez is elapadt, alig szivárgott belőle víz

Kegyhely az aszfaltút mentén

Ők "repítettek" idáig

Izgága rovarok a vízen - szabad szemmel követhetetlenül gyorsak voltak, nem tudom, mik lehetnek

Itt hagyja el a jelzés az aszfaltot a vár felé

Színek

Drégelyvárra pihenést terveztem, naivan azt hittem, hogy majd szép napsütés lesz, mint reggel, amikor felkeltem, és ott se lesznek emberek - erre beborult, fújt a szél és tömegnyomor volt. Így megebédeltem, néztem a tájat, és amikor már nagyon fáztam, lementem Drégely vasúti megállóhelyre, felszálltam a vonatra és irány Pest!

Szondi emlékére

Úton le a várból

Repül-a-repül-a

"Kedvencem"

A történet után a felszerelésről:
- Alice-Pack hátizsák
külső zsebekben: nedves törlőkendő, kézfertőtlenítő, papírzsebkendő, 2 db 7 decis kulacs, pár tábla csoki, kés, szemüvegtok
oldalán: fokos, monopod a fényképezőgépnek, túrabotok (utazás alatt), eü-csomag
tetején: hálózsák, polár kabát
belső kis zsebben: gps, fejlámpa, "kalandkalap", pezsgőtabletta
nagy zsebben: váltás zokni, póló, alsó; sapka, kesztyű; kajás szatyor; vékony alumíniumos derékalj; poncsó; térképtok (csak szükség esetére)
- combtáskában: jegyzetfüzet, toll, izofólia, chem-light, tájoló, öngyújtó, pénztárca (kesőbb az egészet bevágtam a nagy táskába, mert zavar, ha sietek :))
- túranadrág
zsebekben: papírzsebkendő, paprika-spré, bicska (övbújtatóhoz kötve)
oldalzsebekben: térkép, öngyújtó
- nyakban: síp (hőmérővel és iránytűvel), fényképezőgéptáska
- kajás szatyor: 2x0,5 kg "négymagvas" kenyér, 1 krémsajt, 3 májkrém, szőlőcukor, 30 deka kolbász, 20 deka trappistasajt
- eü-csomag: hashajtó, hasfogó, lázmérő, lázcsillapító, fájdalomcsillapító, görcsoldó, sebtapasz, ragtapasz, ajakír, Voltaren, kalcium, csipesz, kullancseltávolító-kanál, torokfertőtlenítő, koffein-tabletta

Egyedül eddig még nem bivakoltam, de nagyon jó túra volt, valószínűleg csinálok még pár hasonlót, ahogy az időjárás és az időm engedi :)

Címkék: Börzsöny Alvás Hálózsák Zebegény Kóspallag Nagy Hideg Csóványos D