December 06. vasárnap "Miklós napi túra a régebben születetteknek a Pilisben" címmel vezettem túrát a pilisben.

A gyönyörű tavaszias időben sokan járták ezen a napon az erdőt. Mi is szép számmal összejöttünk. Többen kértétek, hogy az út során elmondottakat írjam le, mert szeretnétek másoknak is elmesélni.

A buszról a Pilis tetején, Dobogókőn szálltunk le. A gengszterváltást követően az itt megtelepedett "táltosok" szerint itt van a föld csakrája, itt dobog a föld szíve, innen kapta a hegy nevét.

Hétfejű sárkányról már hallottam, de a sok szívű földről még nem! Pedig Dobogó-hegyet találunk a Budai-hegyekben Sóskút mellett is. A Mátrában, Mátrafüreden a Kozmári kilátó is a Dobogó-hegyen áll. Sőtt a Kékes gerincének végét is Dobogónak nevezik. Van Dobogó-hegy a Cserhátban is Hollókő től alig 5-6 kilométerre. Nem sorolom tovább, a Kárpát-medencében közel 150 hegyet neveznek így.

Régen, amikor még harmincon felüli osztályok voltak az iskolákban, a tanári asztal a dobogón állt. A sport versenyek győztesei is a dobogón veszik át érmeiket. A csúcs nélküli, meredek oldalakkal határolt hegyeket (és dombokat) ne nevezik dobogónak. Ehhez hasonló  elnevezések amikor egy hegyet asztalról, székről, szekrényről neveznek el. Például a Pilisben az Urak-asztala, vagy a Prédikáló-szék. A Budaörsi-hegyekben a Szekrényes. Eger  várát a törökök a Királyszékéről ágyúzták. Wass Albert könyveiben gyakran olvashatunk a Kelemen-havasok beli Isten-székéről. De a Dél-Afrikai köztársaságban is van Mt. Table, vagy is Asztal-hegy.

A hétközben felázott utak miatt az országos kék túrán indultunk el. A gerinc végén az Öregvágás csúcsán álltunk meg elöször körbenézni. azt gondolhatnánk, hogy a hegy valami erdővágásról, vagy nyiladékról kaphatta nevét, de nem így van.

A történet írók azt jegyezték fel Komárom váráról, hogy ellenség sem erővel, sem fondorlattal soha sem tudták bevenni. Ez egyedül a 1848-ban a fiatal honvédseregnek sikerült. Kifigyelték, hogy a várban állomásozó néhányszáz főnyi császári sereg naponta a városi pékségből szállítja a várba az ellátmányt. Így aztán, amikor Klapkáék ostrom gyűrűbe zárták a várat, alig egy hét múlva már inyenc csemegének számított a sült patkány. Rövid alkudozás után szégyenszemre a szabad elvonulásért kénytelenek voltak átadni az erősséget. Ezt énekli meg a Klapka induló:

Fel, fel vitézek a csatára!

A szent szabadság oltalmára.

Menydörg az ágyú, csattog a kard,

Ez lelkesíti csatára a Magyart!

Híres Komárom be van véve,

Klapka György a fővezére.

Büszkén kiállt a csatatérre,

Büszkén kiáltja huszárok előre!

A Világosi fegyver letételt követően egyedül Komárom vára maradt a mienk. Tanulva az ellenség hibájából hatalmas, több évre elegendő készleteket halmoztak itt fel. Ebben a tárgyalási helyzetben a vár átadását olyan feltételekhez tudták kötni, hogy az onnan kivonulók mentességet élveztek a szabadságharcban való részvételükért. A tisztek megtarthatták kardjukat és egy havi zsoldot kaptak új császári bankókban. Az altisztek két hetit, de még a közkatonák is tíz napi zsoldot kaptak. (Ezzel elejét vették annak, hogy a a hazatérő sereg ne fosztogasson.)

Egy ilyen öreg baka a Pilis-hegységen átvágva igyekezett haza. A Domtetőn megpihenve elgondolkodva töprenget a haza és az ő szomorú sorsán. Ekkor az erdőn kaszálló legény orozva, hátulról egyetlen suhintással levágta a fejét. Majd zsebeit kikutatva elvette értékeit. Az így szerzett pénzből jól berúgott és kifecsegte honnan telik a borra. További sorsáról nem tudunk, de a helynév évszázadokra megőrizte emlékét.

Mivel a kék-túrát elterelték így a jobboldali völgybe ereszkedve vadcsapásokon és ösvényeken gombászva haladtunk a Sikárosi rét felé.

A korombeli házi asszonyok bizonyára emlékeznek amikor még nem volt padlócsiszológép és padló lakk. Az elszennyeződött parkettát forróü vízben oldott lúggal a sikárkefével tisztították meg, hogy aztán a méh viaszból készített Tangó pasztával fényesítsék.

Az a bizonyos sikárkefe (gyökérkefe) a sikár, vagy is a mezei zsuró kova tartalmú gyökeréből készült. Innen a Sikáros-rét. Ha jobban megnézzük a térképeinket számos helyen találunk még ilyen elnevezéseket: Tatától északra a Gerecsében. Kunszentmiklóstól délre a Duna-Tiszaközén. Szekszárdtól délre a Sárközben. Sárospatak mellett a Zemplénben, stb.

Nekünk, túritáknak azt kell erről megjegyeznünk, hogy az ilyen helyneveknél a domboldalban rétegforrás fakad, és a vizenyős, cuppogós részeket érdemes kikerülni.

A Lenkó emlékművet érintve Lajos forrásra mentünk. Mesélhetnék még  Dömörkapuról, a Dréher sörgyáros hajdani villájáról, a Cseresznyés árokról, a Vasas-szakadékról, de ezeket majd megteszem, amikor legközelebb arra járunk. Már sötétedett, amiokor a Kő-hegyről a Zengő-völgybe ereszkedtünk.

Az ezernyolcszázas évek elején, a nyelvújítók a visszahangzó igéből képezték víszhang szavunkat, addig erre nem volt általánosan használt kifejezésünk. A Mecsekben a Zengő, a Börzsönyben kismarosi kisvasút első megállójában a Morgó, a Bakonyban a Dörgő-hegy Mind onnan kapta nevét, hogy az égzengést, menydörgést, morgást viszhangozzák a nyári zivatarok idején. A Mátrában az Ágasvár melletti Csengő-lyuk pedig a bekiáltott magashangokat tizenegyszer adja vissza.

Kellemnesen elfáradva Pomázon búcsúztunk el egymástól. Ha van kedvetek, gyertek máskor is!

Szádeczky-Kardoss Géza

szadeczky-kg@freemail.hu

+3630/35-439-35

Címkék: Dobogókő Öregvágás Sikáros Zengő-völgy