Valahol máshol kezdem a történetet. Kicsit előrébb pár száz évvel.
Selmecbánya az 1800 években. A Királyi Magyarország legnagyobb bányásztelepülései közé tartozott. Itt alkalmazták legelőszőr bányászatban a lőport, sok más újítással egyetemben. Oktatás is kiemelkedő volt! Egyetem működött, azonban Trianon elválasztotta Magyarországtól.
Az egyem Sopronba költözött, a testvéri kötődés azonban megmaradt.
Bástya itt járta egyetemi éveit, a várost kiismerte alaposan, minden zegét-zugát felfedezte. Terve négy napban bemutatni a csapatnak a várost, és környékét.
Nosza kocsikba, és irány Sopron! Négy autóval 15-en indulunk, a szálláson a házigazda vendégváró itallal fogad minket, aminek nem lehet ellenállni. Igaz nem is akarunk! Egészség!
Nos, kipakolás után elindulunk felfedezni a környéket. Halastó partján gyalogolunk, majd egy fa kilátóra megyünk fel szép kilátásban gyönyörködni. innen szépen belátható a táj, körbe hegyekkel, földekkel, utakkal és falura is itt van a szemünk előtt, madártávlatban.
Erdei ösvényen haladunk tovább, a csapat hátsó fele valahogy egy másik útra téved! Mai napig rejtély hogyan, de amíg várunk rájuk nekiállunk hóvirágokat fényképezni! Sok-sok kép születik, nem véletlen a lelkesedés! Idén hóvirágot most, látunk elsőként!
Leérve Fertőrákosba elhaladunk a templom mellett.
A kilincset azért lenyomjuk, de az ajtó mégsem nyílik. Sebaj, irány a falu hangulatos főutcája! Az első utunkba eső vendéglőbe beülünk ebédelni, borozgatni, pihenni kicsit. Kis lazítás talán fél óra, koccintás egy tányér leves, majd sietnünk kell, indul a kőbányától az idegenvezetés!
Elektromos autóra pattanunk, és
irány az egykori határ, a híres vasfüggöny! A túlsó oldalon egy könnyebb élet, számunkra ma már természetes szabadság, csábította az embereket. Egy szögesdrót kerítés mellett megállva az idegenvezetőnk elmeséli ezen könnyen át lehetett menni. Azonban a határ egy kilométerrel arrébb áll....