A nyáron nem voltam túrázni. Munkahelyemen minden szabadságomat őszre, télre írattam. Utoljára egy hosszú hétvégén jártam a kéket párommal. De már vágom a centit. Szeptember 24-től két hét szabadság vár rám. Szeretem a munkám, de ez a majd’ négy hónap egy huzamban kiszívta az agyam. De ez volt a cél. Vibrálok, reszketek, nézem a naptárt és mosolygok. Vár rám a következő lépcsőfok, egy soknaposra tervezett egyedüli természetjárás. Újra a kéken, az erőmet itt mérem. De nem csak puszta erőpróba lesz ez. Nagyon jó gondolatokat olvastam az egyedül túrázásról az elmúlt napokban itt a TT-n. Ezt várom már én is. A lehetőséget, elvonulni, csendben lenni, tanulni. A természettől, mindenről és magamról.

    Remek dolog ez a közösségi oldal. Nemrég készülő túrámhoz kértem segítséget a fórumban. Megkeresett egy túratárs, aki kísérő után kutatodott. Nem tudtam neki segíteni, ő még a nyáron indulni készült.  Aztán kaptam tőle a megnyugtató hírt, hogy talált társakat, és rögtön egy linket is küldött.

Az élet így úgy hozta, hogy megismertem két kedves kis emberkét, akik 44 nap alatt járták végig az OKT útvonalát. Bár ez a fajta „sietség” tőlem távol áll, kettejük céljai, és megnyerő személyük, valamint hogy egy kicsit részese, segítője lehettem útjuknak, sokat adott nekem.

    Nem csak kallódó ifjúság van, Ők mindketten a természettel foglalkozó, azt megóvni kívánó hivatásra készülnek az egyetemen. Sok sikert kívánok hozzá!

    Érdemes meglátogatni blogjukat: http://ketvandor.blog.hu/

Itt pedig egy cikk fotógalériáját találjátok, melyet egy újságíró ismerősőm segítségével sikerült létrehozni:   http://kepek.vasnepe.hu/cgi-bin/kepek/index.cgi?view=galeria&gID=16832

    És hát nagy öröm volt a fentebb említett túratárs megkeresése is, ilyen helyzetben még nem voltam életem során. Nem vagyok a legkedvezőbben szocializált emberke, és hát szívet melengető volt hogy egy ismeretlen számítana rám. Lehet ostobaság, az érzések már csak ilyenek.

    És sokat segítenek az aktívan, vagy kevésbé aktívan blogoló tagok, érdekes, vicces, megható, szép képekkel illuszrált írásai, hogy míg nem hajthatom fejem álomra odakinnt, addig is élményekkel gazdagodjak. Köszönöm a túratársak hozzászólásait,melyeket képeimhez, kommentárjaimhoz, vagy egyszerűen csak közvetlen kedvességből írtak, sok boldogságot szerezve ezzel.

    Az előbb egy könnyű esti sétát tettem otthonom – Sárvár utcáin. A lemenő nap által színezett felhők, az ősz üzenetét hordozó hűvös szél; tücsök ciripelése egy fal repedésében. Mind erősítették a boldog várakozást, hogy hamarosan újra úton leszek, fizikálisan és spirituálisan egyaránt.

    Párom a fejét csóválja, a hátizsák, benne néhány holmival, már két hete az ágy mellett  áll.

Gyerek vagyok...

Címkék: Dalos Várakozás Túra Blog