Előző blogom folytatásaként írom le következő élményeimet, tapasztalataimat.

1. nap (hargitai túra utolsó napja egyben)
Az "elveszett pesti lánytól" elköszönve (szándékosan nem írok nevet a beleegyezése nélkül) Csíkszeredán felszálltunk a személyvonatra, amivel átcsattogtunk Tusnádfürdőre. Útközben mindkét oldalon jól kivehetők voltak a környező hegyek, egyre közeledtek, ahogy haladtunk délnek, és hirtelen egy szűk, fenyőkkel dúsan benőtt völgyben, majd szorosban találtuk magunkat, éles ellentéteként az addigi szinte sík, hegyek övezte medencének. Őszintén szólva engem már Csíkszeredán arról kellett győzködni, hogy folytassuk a nyaralást és a túrázást, és ne menjünk haza, mert nagyon fáradt voltam, de a fenyők látványától újra megjött a kedvem a túrázáshoz.
Tusnádfürdőn a vasútállomástól nem messze, jó nagy táblán levő térképet valahogy sikerült közös megegyezéssel elnéznünk, mert nem találtuk rajta, hogy merre van észak, tájolózni-térképezni igazán nem akartam városban, így kis felfedezés után indultunk el csak a kemping felé (amúgy fel kell jönni a vasútállomásról a központba vezető úton, és jobbra tartva menni rajta...). Ahogy sétáltunk a már helyes úton, az egyik vendégházból rögtön a vasúti átjáró után a tulaj hölgy ránk kiáltott, hogy sátorozni akarunk-e, mert a kemping bezárt, és nem tudni, mikor nyit ki megint folyamatos üzemeléssel, idén csak a Tusványos programjainak idején működik. Mondtuk, hogy sátoroznánk, kérdeztük, hogy mennyiért tud sátorhelyet biztosítani - a válasz az volt, hogy menjünk be, és megmondja :) A sátorhely ára 25 lej volt éjszakánként, szép, rendezett udvarban a gyepen, igényes és tiszta kinti mellékhelyiséggel, az udvarban csappal. Fürdési lehetőség nincs az árban, csak a csap. Lepakolás és sátorverés után főztünk, ettünk, aludtunk.

A szállásunk

2. nap
Reggel magunkhoz képest korán keltünk, a központban vettünk 2 napra való készételkonzervet és kenyeret, ugyanis előző este ettük meg utolsó "A házias fiúkat szereti"-paprikáscsirke csomagjainkat (ha valaki esetleg még emlékszik a reklámra :) ), és ilyeneket még Csíkszeredán se tudtunk beszerezni. 10 óra után indultunk el a K jelzésen azzal a szándékkal, hogy megnézzük a város feletti hegyen levő várromot. Odaérve egy fiatal fákkal és gazzal sűrűn benőtt hegytetővel szembesültünk, így nem is erőltettük a romkeresést (a zsákomat nem szívesen hagyom őrizetlenül, azzal meg nem szívesen töröm az utat a bozótban :) ), viszont a K pont fal körüli túrájának kezdetét jelölő tábláknál balra indulva, a kilátóhelyre kimentünk. Nagyon szép kilátásban volt részünk Tusnádfürdő É-i részére és a környező vidékre, a kilátóhoz kis hidacska vezet egy nehezebben járható részen, jól meg van ácsolva az egész, látszik, hogy mostanában újíthatták fel. Megéri megnézni!

Minden, a városból kivezető turistaúton ez az első jelzés

Jól járható, szép út a fenyvesben, érdekesebb, mint a szerpentinező P

A kilátóhoz vezető hidacska

A vártól visszatértünk a K jelzésre és folytattuk az utat a Szent Anna-tóhoz. Az út jól járható, jól jelzett, gond nélkül leértünk a kempingbe, és letáboroztunk egy kutyával is rendelkező csoporttól nem messze (hátha a kutya elijeszti a medvéket) és a kukáktól minél messzebb (hátha semmi nem csalogatja oda a medvéket). Vízvételi lehetőség egy gémeskútnál van a Mohos-láp irányába, wc az ellenkező irányban az erdő szélén. A víz jó, a wc-t inkább hagyjuk...
Lepakolás és sátorverés után lementünk a tóhoz fürödni, nézelődni és rejtekhely.ro-s valós és gc-s virtuális ládát keresni. A virtuálissal nem volt gond, aztán jött a medvés élmény. A GPS kicsit vacakolt a mély kráterben, sűrű fenyőerdőben, így eléggé össze-vissza mutatta a láda irányát még 50-70 méterről is, de látszott, hogy egy sziklacsoportnál lesz a rejtek (ez szerepelt a leírásában is). Ahogy mentem elöl a GPS-szel a kezemben, Judit balra mögöttem lemaradva, balra előttem nem messzebb, mint 50 méterre mozogni kezdett a bozót, és 2 barna, nagyobb kutya méretű alak futott jobbra, előttünk áthaladva. 2 medvebocs volt, az előttem levő sziklák tetején futottak át, közben az egyik megállt, és a bokrok közül kidugta hegyes, amúgy nagyon aranyos pofáját, és szemeztünk pár másodpercet. Előtte a pesti lánytól hallottuk, hogy a tó körül kóborol 2 elárvult bocs, az anyjukat vonat ütötte el, kukáznak, és egyesek etetik is őket. De ettől mi nem tudhattuk, hogy EZEK AZOK a bocsok-e, vagy mindjárt jön a mama is, és elkerget minket. A táblákon az szerepelt, hogy ha felnőtt medvével találkozik az ember, akkor tartsa a szemkontaktust, és lassan hátráljon, már ne hangoskodjon; ha bocsot lát, kerülje az érdeklődés kimutatását és lehetőleg rá se nézzen - ezek alapján a stressz azt hozta ki belőlem, hogy Juditot sűrűn szólongatva, sürgetve, félig hátrálva, ide-oda forgolódva a bozótban, hogy el ne essek, szememmel keresve egy esetleges támadó szándékú medvét, kihátráltam a turistaútra, Juditot egyre sürgetve, hogy NEHOGY megálljon fényképezni. Amikor kiértünk, kicsit tempósabb sétával elhúztunk a helyszínről. Judit nagyon fel volt villanyozva, hogy medvét látott, bennem nagyobb volt az ijedtség, mint az öröm, de a kukucskáló hegyes pofa beleégett az agyamba, tényleg annyira aranyos volt :)

A tó

Erre a napra több élményre nem vágyva visszamentünk a sátorhoz, vacsora, a majdnem teleholdnak a nézése, fényképezése után lefeküdtünk aludni. Körülöttünk mindenki tüzet rakott a sátra mellett, vagy legalábbis erősen próbálkoztak, de nem tudtak annyi papírt összeszedni, hogy sikerrel járjanak :P

3. nap
Ez a nap igen korán kezdődött, úgy fél 3 körül, hajnalban. Mint említettem, egy kutyás társaságtól nem messze sátoroztunk, és az ebről már korábban megállapítottuk, hogy egy engedetlen, alkalmi süket, agyhalott boxer, ha a gazdája hívja; amúgy az Iron (Vas) névre (nem) hallgatott, akármilyen tónusban kiabálta a gazdája. Szóval a hangok alapján az történt, hogy a medve jött kukázni, Iron és az elkapott szavak alapján Európa minden tájáról összeverődött csapata pedig alvás helyett már előre feszült izgalommal várták a horrort. A kutya valahogy elszabadult, vagy elengedték, nem tudni, mindenesetre bekergette a medvét (vagy bemenekült előle) az erdőbe, ettől kezdve a vidám kis társaság legalább fél órán keresztül IRON! IRON!! kiáltásokkal verte fel a kemping csendjét. Ha nem hangoskodnak, már én is nyugodtan aludtam volna, miután a tűzön kívül (ami amúgy se zavarja a kempingbe járó civilizált medvéket) minden óvintézkedést megtettünk, mert ekkor még nem tudtam, hogy már szedett ki medve embert a sátorból :)
Reggeli morcos kelés (halál Iron-ra!) és reggelizés után nekivágtunk a turistaútnak Bálványosfürdő felé. Előtte a sátorpénzt (5 lej/sátor/éj) szedő alkalmazott elmondta, hogy az éjjel a medve 2 kukát borogatott ki. Az egyiket láttam, jóval beljebb volt a kemping belseje felé, mint mi, szóval semmit nem számít, hol a sátrunk a kempingen belül.
Vagy a térképünk volt elavult, vagy a jelzés tűnt el teljesen, mindenesetre egy szalagozást követtünk festett jelek helyett - nem tudom, kinek szánták, de a térképpel egyeztetve nekünk teljesen megfelelt, hát követtük. Amikor a szalagozásnak vége lett, megint a talpunk alatt volt a festett jelzésekkel ellátott út (S+), amin besétáltunk Bálványosfürdőre. Útközben a betonút megtört agyban, így elveimet felrúgva zenét hallgattam túrázás közben ÉS műúton, forgalomban. A Hammerfall és Dalriada sikeresnek bizonyultak a holtponton, (jóval) a település előtt megnéztük az Apor lányok feredője nevű gyógyfürdőmedencéket. Bálványosfürdőn nem sikerült ebédet vennünk, egy bárban azt mondták, hogy a mellettük levő bolt még nem nyitott meg, a szemben levő vendéglőben tudunk enni. Itt egész olcsón meg lehet ebédelni, egy nagy paraszttálat kértünk, 34 lejbe került, fizetni forintban is lehet, bár elég rosszul számolják át.
Felmásztunk a Bálványosvárhoz, lefényképeztük a kilátást, visszafele vettünk vizet a borvízforrásból (különösen erős fémes íze van), majd vissza a műúton... Az Apor lányok feredője mellé épült szállodánál vettünk vizet és nekivágtunk a hirtelen és szemtelenül meredek turistaútnak a Büdös-barlang felé. A barlanghoz sajnos akkor ért oda egy nagyhangú, buszos magyar turistacsoport, tele irritáló emberekkel, akik ráadásul elég furán néztek rám, amikor elkezdtem a gc-s ládát keresgélni a sziklákon mászkálva, így hamar abba is hagytam. Előtte elűztek minket a mofettából az idegesítő zagyválásukkal, így elhúztuk a csíkot a Timsós-barlanghoz, kitérőt tettünk a Madártemetőhöz (szerintem teljesen feleslegesen, mert kb. 3 óránk volt csak naplementéig, a sűrű erdőben pedig már félhomály volt), és végül kiértünk a Buffogó-láphoz. A jelzés végig jól követhető volt (eddig), így azt hittem, eseménytelen utunk lesz haza. A láp maga érdekes, mindenképp megér egy kitérőt, bár sokkal nagyobbra számítottam területileg. A láp után az addig követett Ko jelzés valahogy eltűnt a fák között, akárhogy is kerestük, kétszer is nekifutva, oda-vissza futva a még jelzett szakaszon, hátha csak elvaksiskodjuk. Sietni kellett, 2 óra volt naplementéig, igazán nem akartam sötétben kószálni szemtelen macik között, így jött a nap legnagyobb megpróbáltatása: a tarvágás helyén nőtt, sűrű, majdnem áthatolhatatlan, mellig-nyakig érő, gatyaszaggató MÁLNÁS. Éretlen volt még szerencsére, de ideális nappali menedék bármilyen vadnak, vadcsapások is voltak benne itt-ott, így jó hangosan beszélve, szidva az eszemet, hogy erre akartam jönni, törtük az utat, tapostuk a bozótot. A málnás területe ránézésre lehet egy hektár, nagyot lehetne legelni róla szezonban, ha nem lenne konkurencia :D

Kilátás a Bálványosvártól

Rálátás a Bálványosvárra és a településre a műútról

A bozót után kiértünk a K+ jelzésre, ezt eseménytelenül követve igyekeztünk vissza a kempingbe 1-2 halvaszületett stoppolási kísérlettel.
Kempingben szokásos esti program, szabályos teleholdnak a fényképezgetése, ahogy mellette úszik a tábortüzek füstje a kemping felett.

4. nap
Ez a nap is korábban kezdődött a tervezettnél. Mi csak a távoli üvöltözést, autóriasztókat, kürtöket hallottuk, láttunk valami villogásfélét, de próbáltunk aludni. Reggel megtudtuk a szélesen vigyorgó alkalmazott sráctól, aki jött a sátorpénzért, hogy az éjjel bement egy anyamedve és egy bocs a másik kempingbe, ahol gyakorlatilag pánik tört ki (egy túlzsúfolt, igazi bulikemping a másik terület, ahol sokáig ordít a zene és énekelnek az emberek - vagy fordítva). Az emberek próbálták elkergetni őket, ennek érdekében működtettek mindent, ami hangot ad ki magából.
Reggel a 10 órai csoporttal (Judit, én és a túravezető :D) megnéztük a Mohos tőzeglápot, ahova csak így, vezetővel lehet bemenni. Belépési díj: 10 lej/fő. Nem bántuk meg, hogy erre a 40-50 perces programra költöttük ezt a nem túl sok pénzt, szép, érdekes hely, érdekes növényekkel, de javaslom az oda látogatóknak a minél korábbi csoportok elcsípését (minden egész órában indul vezetés), hogy halljanak is valamit az ismertetőből!
A séta után lementünk fürödni és megnézni a triatlon-verseny egy részét, és nagyon nem irigykedtünk a kikészült arcú emberekre. Amikor elindultunk vissza, a bringások legalább fele csak tolta a gépet a szerpentinen. Az egyik irányban érdemes amúgy végig a szerpentinen menni, az egyik kanyarban van egy jó kilátó! Szombat volt, tömegrendezvény, ennek megfelelő méretű tömeg és türelmetlen, parkolót kereső autósok - hétvégén erősen ellenjavallott ide látogatni.

A Mohos-tőzegláp egy tószeme

Ilyen utakon lehet közlekedni egyes helyeken

Parkolóvá átminősített kemping

Vettünk 2 kürtőskalácsot, összeszedtük magunkat, a nagy melegben becsomagoltam véletlenül a sátorban maradt űlőpolifoam-okat is a sátor huzatába (soha ennyit még nem küzdöttem, mire mindent begyömöszöltem :D), és elindultunk vissza. Indulásnál még szép kék volt az ég, sütött a nap, mire felértünk a kráter peremére, 20-30 perc alatt talán, teljesen beborult, nem is értem, hogyan. A P jelzésen mentünk le, a "32 szerpentines" úton, de mi csak 30-31 kanyart számoltunk rajta, pedig próbáltuk nem levágni az utat.
Visszatértünk az előző szállásunkra, majd a városban (város, nem falu, a háziasszonyunkat ezzel sikerült megbántani!!) vettünk ugyanolyan konzerveket, mint amiket már 2 napja ettünk (nincs választék), vizet vettünk a Mikes-forrásnál. Este a házigazda tanácsa nyomán kimentünk a vasútállomáshoz, mert állítólag van ott egy medve, ami minden este ott kukázik 10 óra után. Mi ebből az élményből kimaradtunk, valószínűleg azért, mert egy diákcsoport is ott várakozott a kukáktól kb. 15 méterre és feszt villogtak a légvédelmi reflektornak is beillő zseblámpáikkal. Nem is vártunk sokat, mert viharos széllel jött a zivatar, visszamentünk, majd a sátorban hallgattuk, ahogy tombol kint az idő, szakad az eső. Hamar elaludtunk, a sátor jól állta a sarat (esőt).

5. nap
Ködre, párára ébredtünk a környező hegyek, sziklák körül. Nem túl nagy lelkesedéssel vágtam neki az első pihenőnapunknak így 9 nap folyamatos túrázás után. Először az Apor-bástyát néztük meg a könnyebbik úton, Judit összehozta a nyaralás legkeményebb, 3. térdficamát, de szokás szerint azonnal, reflexből helyre is rakta magának, kis pihenő után mehettünk is tovább. A bástyánál a láda nem ért annyit, hogy sáros legyek, nem voltam hajlandó a hegyoldalban mászni érte. Fél 12-kor nekivágtunk a Sólyomkőhöz vezető útnak, felsétáltunk, ahogy kiértünk a fák közül, mellbe vágott minket a meleg. A kilátás szép, egy utolsó napi, pihentető mászást mindenképp megért. Lent a városban lángosoztunk, közben néztük a szakadó esőt, helyjegyet vettünk a vonatra, borvizet az útra, majd csak lógtunk a szállásunkon, beszélgettünk a tulaj hölggyel. Jóval a vonat indulása előtt (19:03) kimentünk az állomásra, hallgattuk, ahogy dörög az ég, majd indultunk haza. A vonatról olyan szép volt az Egyeskő a ködben, hogy majdnem kiestem az ablakon, kár, hogy a kocsi másik oldalán látszott, így elég idegesítő lehettem a keresztbe bámulásommal és fényképezésemmel :)

Ködbe bújt a Sólyomkő - a szállásunkról fényképezve

A Sólyomkő oldala a tetejéről fényképezve

Kilátás a Sólyomkőről

Az Egyeskő a távolban a vonatról fényképezve

Reggelre értünk a Keletibe, és már kezdtük is a következő túra tervezését, mentünk beszerezni a felhasznált anyagokat, új cipőt a teljesen tönkrement helyett, néztem könnyebb sátrat (de csak néztem, a megvételre nem bírtam rászánni magam :( ), rendeltük is a hiányzó túrakönyveket, térképeket stb. - az élet nem áll meg, a hegyek várnak minket, de odamenni nekünk kell hozzájuk!

Címkék: Csomád Szent Anna Büdös Barlang Buffogó Mohos Bálványos